Bebe most épp a mozgásbeli ugrásnál tart. Arról már írtam, hogy a mi kis Bencinknek nem nagyon fekszik az akadálypályán való kúszás. Mondhatnók, csak fekszik neki, mivel leginkább elnyúlik és nem mozdul a helyéről. Kedden azonban szárnyakat kapott. Olyan katonásan küzdötte fel magát a legvadabb lépcsőkre és ereszkedett a mélybe akár egy mini tengerészgyalogos.
Amúgy a portaszolgálatot látja el hétköznaponként. Van az ovinknak egy igazi Rózsika nénije. Ő a gondnok, s mivel az iskola nyitása óta itt dolgozik, minden bizonnyal még engem is láthatott idejárni pszichológushoz. Szóval családi kincs. Rózsika néni rajong Bebéért és viszont. Rózsika néni eteti Bebét, és igen jóltartja. A gyerekek is jóltartják, ha Bebe a portán üldögél, hamarosan biztosak lehetünk abban, hogy néhány gyerek megkínálja az uzsijából. Mert itt ilyenek a gyerekek. Na, és már most megfelelő kapcsolatot építget Bencink a leendő tanárokkal. Személyes rajongói táborába tartozik a történelem tanár, a gyermekvédelmis hölgy, a logopédusok, na meg az óvónénik és dadusok. Rózsika néni mindenki nagyija. Ha kell korholja a lustábbakat, lekükrebeszél, és dicsér. Büszke arra amit már tudnak, hogy milyen okosak és ügyesek. Rózsika néni egyértelműen kincs.
1 megjegyzés:
Nagyon jó, hogy ilyen kincsekkel is lehet találkozni, mint Rózsika néni vagy az igazgatóhelyettes, aki eddigi utatokat egyengette, nem is szólva at óvónénikről, nem csak fafejű bürokraták akadnak, akik az íróasztal mellett elképzenek valamit, de fogalmuk sincs az oda vezető útról...
Megoldódott már Bence "órarendje"? Másik csoportba/pedaógushoz kellett menni, vagy találtatok segítséget a péntek délelőtti "fuvaarozáshoz", hogy apa is és kisfia is eljusson az iskolájába?
Megjegyzés küldése