Máté ma az oviban tízórainál körbe szaladgált, és néha rápillantott az asztalra ahol a többiek falatoztak Rózsa nénivel. Végül a következő fordulóban:-Adjatok egy falatot, egész nap csak szaladok! Kapott.
Bebe ezalatt ellátta a portaszolgálatot Rózsika nénivel a portással. Ha az oviba megyünk Rózsika néni előtt kell elhaladnunk, aki rögtön elő is jön az asztala mögül, hogy szert tehessen Bebére. Mostanra Benci komoly társadalmi kapcsolatrendszerrel rendelkezik a suliban mind a gyerekek és a tanerők között. Külön figyelmet fordít a leendő töri tanárral alakuló kapcsolatára, de Szilvi és Rózsa néni sem hagyja hidegen.
Nagyon nincs ínyemre eljönni innen. Ahogy írtam már, itt szívvel lélekkel foglalkoznak a gyerekekkel. Nem múlik el szinte nap, hogy az igazgatónéni vagy a helyettese be ne kukkantana a kicsikhez csak úgy gyönyörködni bennük, hogy ne érkeznének szakemberek látogatóba, hogy jótanáccsal segítsék a munkát. Hol találok én ilyen hátteret Máténak? Hol kap majd ennyi fejlesztést, ennyi kedvességet? Szóval, jó szokásomhoz híven figyelmen kívül hagytam a " Minden napnak a maga baja" jótanácsot és agyalni kezdtem. Az iskoláról is. Persze erről az igazgatóhelyettes is agyal. Talált is ígéretes tanítónénit, már csak az a kérdés hogy az univerzumban összetalálkoznak-e Mátéval. Ha nem erősen elgondolkodtam az otthonoktatáson is. Előnye ugye , hogy nincsenek üresjáratok, sem otthon megtanítandó feladatok, egyéni tempó, autista specifikus módszer alkalmazása. Hátránya, hogy hogyan fog megtanulni boldogulni az emberekkel.
Na,de kis lépésekkel előre! Megtettük az elsőt, aztán majd jön a másik. Kis lépés ez egy gyereknek, de nagy lépés Máténak. (Bocs, ezt nem tudtam kihagyni:))
4 megjegyzés:
Sokat gondolkodtam rajta. Külföldre szakadt barátnőm tervezte ikreinél az otthon oktatást (más okból), de tett le róla mostanra teljesen, a gyermekek szociális igényei miatt.
Vagy azt lehetne más módon kielégíteni? Vagy _tényleg_ nincs meg az a tanítónéni?
Még csak kérdezgetek én is...
Még összejöhet a tanítónéni is bőven. Én csak alternatívákat gyáertok rossz szokásomhoz híven. Az otthoni tanulásban az is nehéz, hogy óriás önfegyelmet kíván. Valamint ezeknek a fránya gyerekeknek meg van az a csúnya szokása, hogy megnőnek. Más kategória egy fancsali tinit nyüstölni, mint egy hat évest. A szocializációt ilyenkor máshogy szokták pótolni, szakkörrel vagy gyülekezettel. Kérdés az is, hogy M.-nak heti egy két gyerekes élmény elég lenne-e? De erre vannak a szakértők. Együtt majd kitalaláljuk ha itt az ideje.
Már megint gratulálunk, ehhez a Mátésághoz is!
Nagyon fontos, hogy végig tudod gondolni az alternatívákat: kevesebb fordulat fog váaratlanul érni, de -- ha szabad kérnem -- máskor is kevesebb szorongással tegyed, ahogy most is sikerült (a szrorongás emeli ám a vérnyomást).
Most Máté a sztár, de eltelt az a bizonyos két hét, úgyhogy megkérdezem: hogyan alakul Bebe programja? Látszik már valami normális időbeosztá lehetősége?
Matiz?
Megjegyzés küldése