Máté a délutánjai java részét az ölembe fészkelődve tölti valamiért. Beszélgetünk, dudorászunk. Egy ilyen alkalommal véletlenül lefejelt, én pedig a meglepetéstől feljajdultam. Szegény először megijedt, aztán láthatólag járni kezdett a kis agya hogy most mi legyen, aztán odahajolt az arcomhoz és puszilgatni kezdett. Tudom, hogy ez másnak nem nagy dolog, de Máté egyrészt rájött, hogy fájdalmat okozott véletlenül ezért kiáltottam egyet (képes volt más ember nézőpontjából szemlélni az eseményeket), másrészt kezdeni akart valamit a helyzettel amit ő okozott, még ha véletlenül is. Azóta rendszeresen alkalmazza a baj-puszi megoldást. Várom, hogy mikor csókol meg valakit a metrón ha a lábára lép.. :)) Na jó, ez csak vicc volt.
Mostanában azért gond is akad elég . Szegény ismét alvásgondokkal küzd. Gyakran este 11 után is ébren van, úgy hogy nem alszik délután. Teszi ezt akkor is ha konkrétan több órát szaladgálunk, ickázunk és focizunk a szabadban. Utálja ő is a dolgot, meg én is aki már kilenckor összezuhan(na). Mától megpróbáljuk a homeopátiát. Hátha...
1 megjegyzés:
Itt az új év, új jót hozzon, régi jóktól meg ne fosszon, de ha az új jót nem is hozhat, vigye el a régi rosszat! Boldog Új Évet Kívánok!
Megjegyzés küldése