Remix

Ma Bebe végre felállt minden kapaszkodást nélkülözve. Technikás. A popót a magasba lenditve araszolni kezd hátra amig nem sikerűl annyira ősszehajtogatnia magát hogy onnan már csak felfelé lehessen egyenesedni.
Időközben új nevet is találtam neki. A fiamat Purinak is lehet becézni, mivel egyre inkább hasonlit egy kicsi kerek purihoz, valamint egy joviális Buddhához, de azért az már mégis túlzás lenne...
A kis Puri mütétjét ismét elnapolták, mivel az előtte való este gondosan belázasodott.majd elkezdte a fülét is folyatni. Bárki is adja le neki a drótot a mütétről, az most hagyja abba, mert már harmadszor főzőm meg a vega kórházi ellátmányunkat és pakolok őssze, rendelem fel a nagypapát Ráckevéről. Azóta minden rendben, de sajnos aza antibiotikumot nem úsztuk meg.
Felfedeztem továbbá. hogy laptopon Máté végre békén hagy dolgozni és irni. Kitört a béke. Csak még helyesen nem tudok irni ezen a kis micsodán szóval nézzétek el nekem a központozás hiányát meg a fura ékezeteket és annak mentességét.
Jártunk ismét az Állatkertben. Sajnos egy kicsit későn érkeztünk, de sebaj, mert sötétben még úgyse láttuk az állatokat. Mint kiderült nem véletlen, mivel a sötétben nem látszanak olyan nagyon. Mátét azért annyira nem zavarta a dolog, mivel szelektíven élvezi a látványt. a legmenőbb állatok nem sorrendben, kaffer bikavarjú, tengerimalacok akik nem voltak láthatóak csak a menő városkájuk, majom aki egy tállal a kezében felrohant egy fára, és a teve aki enni kért.
Máté amúgy ráérzett a növény gyűjtésre. Komolyan. Van egy gyűjtője és számos kirándulásunk és erdei sétánk alkalmával velem, mint fekete szolgájával leszedeti a érdeklődését felkeltette növénykét, itthon beragasztatja velem egy füzetbe, és kikeressük a nevét egy lexikonból amivel Cs. nagypapa látott el minket. Amikor járkálunk az erdőbe sorra veszi a kedvenceit, erdei iszalag, csalán ( a csúcs kedvenc), közönséges komló, susogja elmélyülten maga elé.
Képeket holnapra ígérhetek, mivel a technikai anReafabetizmusom miatt reménytelen hogy feltöltsek bármit.