2009. június 24., szerda

Elutazunk

Elutazunk holnap Balcsira. De addig is egy kis újdonság. Mátét eddig nem nagyon kötötték le a mesék. Mondhatnám, kivette a kezemből a próbálkozásaim tárgyát és határozottan utasított helyre: "Nem olvasunk!" Először a fejbőlmesélésre kapott rá. Mostanában azonban keresztmama Andi Barnusa rákapott Bartos Erika Anna, Peti és Gergő sorozatára. Persze nekünk is kallódott itthon egy példány, amit Mici eddig arra használt, hogy az apró állatkákat kukkolta a képeken, meg persze egy maszatos kisbaba fényképét. Előkaptam, ismét szemrevételeztük a kis maszatost, aztán elkezdtük olvasni. Kiegészítgetve néha a magunk szájaíze szerint. És láss csodát! Máté végighallgatta, aztán egy következőt meg egy másikat is. Annak, aki nem ismeri ezeket a meséket, elmondom, hogy igazából nem is mesék. Bartos Erika családjáról szól, palacsintát sütnek és nyaralni mennek, veszekednek a gyerekek. Szóval csak annyi történik benne, amennyi minden kisgyerekkel. Ezek az első mesék Vekerdy szerint is. Valószínűleg most ért el arra a szintre szövegértésben , hogy élvezni is tud egy bonyolultabb sztorit. Nem tudom persze biztosan, csak azt hiszem így lehet.
Könyvtárba is elmentünk. Bebe már régóta "jár" velem. A gyerekkönyvtáros néni, aki maga is egy Down lánynak a keresztmamája, oda és vissza van érte. Bebe pedig produkálja magát ahogy tudja. Üldögél a könyvtáros ölében és bűvöl. Szóval ez a hölgy kérte, hogy mindenképp vigyem el Mátét is egyszer. Mondtam, hogy hangos egy látogatás lesz, de ő azt se bánta. Joga van neki is itt lenni!-mondta nekem. Szóval felkészültünk, átbeszéltük itthon Micivel milyen is a könyvtár és hogy nem sikítunk. Aztán amikor odamentünk pechünkre egy egész tábornyi gyerek fogadott akik a helytörténeti táborban volta épp. Persze Máté ideges lett, hiszen idegen hely, futkosó gyerekek. Sikított ahogy bírt. Először mert megijedt, aztán mert el kellett jönnünk. Vége lett a könyvtárosnak!-hüppögte. Másodszorra is nekifutottunk, főként hogy kedvenc könyvtárosunk biztatott erősen. Máté ez alkalommal nem sírt, ugyan gyerek is kevesebb volt. A könyvtáros néni halomra hordta neki az állatos lexikonokat. végül én választottam neki, persze egy Bartos Erikát és az általa nagyon hiányolt jakkos könyvet amit előző hónapban is kivettem már neki. Az ilyen könyvtárosoktól szép az élet!

3 megjegyzés:

Marika nagymama írta...

Csillagos ötös a gyerekkönyvtáros néninek! Na meg Bartos Erikának és nektek is, mert ahogy itt olvasom, nagyon szépen haladtok!
Barnabás nagypapa most fogalmazta meg, milyen boldog, hogy általatok része lehet ezekben az emberi tapasztalatokban is -- persze, így könnyű: a mindennapok küszködéseiben nincsen részünk...
Jó nyaralást! Szép időt és még mindent, ami kell ahhoz, hogy kissé pihentebben, kicsit kisimulva gyertek haza!

Kata írta...

Bartos Erika könyvei tényleg nagyon jók. Nekünk már megvan az összes. Ha azokat olvasom a Rebekának, akkor a Félix is rögtön ott terem, lekuporodik mellénk, és hallgatja Ő is a meséket!:)
Nagyon jó, hogy ilyen könyvtáros nénik is vannak a világon!:) Sajnos nagyon ritka az ilyen jó hozzáállás a gyerkőceinkhez.
Jó pihenést, és szép időt!!!!
Remélem lesznek képek!!!:D

andrea írta...

nagyon jó, hogy megírtad ezt a szuper könyvtárost!
jó pihenést!