Reggel a dokinknál indítottam Kalászon, mivel már az éjszaka is igen sanyarúan éreztem magamat. Mint kiderült most hogy szoptatok marad az egyetlen alternatíva a Dopegit. Ha ezzel nem állna be , akkor Bebének sajnos ugrott az anyatej áldásos hatása és marad az anya jelenlétének remélhetőleg áldásos hatása. Azonfelül most, hogy örvendeztem, hogy végre vége Bebe orvosi körvizitje, kezdhetem én a laborokkal meg ultrahangokkal. Doki néni nagy együttérzéssel megjegyezte, hogy igazából most sokat kéne pihenni és nem rohangálni ennyit. Ennél a pontnál dévaj kacajra fakadtam. Hahaha ! Megegyeztünk abban, hogy a nenmrohangálsehova módszer helyett a Dopegitet bele módszert alkalmazzuk.
Délután aztán elindultam Bebével az Örs vezér térre a szemészetre. Kemény volt. Már odafele is másfél óra volt az út, de visszafele minden csúcsot megdöntöttünk és három óra alatt jutottunk haza a dugóban. Bebe keservesen sírt, mert ugyan elindulás előtt próbáltam olyan hippisen megszoptatni egy gyerekekkel zsúfolt váróban, de Bebének valahogy ott nem ment a táplálkozás, de legalább egy halom bámuló gyermeknek magyarázhatta el a feszengő édesanyja és alkalmanként az apja, hogy mit is csinálok fedetlen kebellel a váróban. Szóval Bebi éhesen indult és a fővárosi dugóban az is maradt. Késöbb felvettük Greget akkor egy kicsit meg tudtam nyugtatani. De a lényeg a szem! Átmosásra ítéltetett. Bebe azt még hősiesen tűrte , hogy az érzéstelenítőt a szemébe csöpögtessék háromszor. Aztán engem kiküldtek, és amire visszajöhettem egy rém elkeseredett Bebét nyomtak a kezembe. De a két könnycsatorna szépen átjárható mostantól a doki szerint.
3 megjegyzés:
Van egy bölcs barátnőm, aki annak idején mindig azt mondta: állj le, lazíts, pihenj, mert ha nem, majd a természet csinál neked pihenőt. Megvoltak a tapasztalatai: amíg nem tudta nyugodtan átgondolni és újraszervezni a tennivalóit, szörnyű migrénekkel "fizetett" a túlerőltetésért és feszültségekért. Annak idején ezért én autogén trénincet tanultam; mások jóga-gyakorlatokat használtak arra, hogy visszanyerjék belső egyensúlyukat, és a korábbinál lazábban, kevesebb feszülséggel, mégis hatékonyan tevékenykedjenek.
Kimondani persze egyszerű, hogy a jelenléted a döntő, tehát ha muszáj, a szoptatásról kell lemondani. Persze, hogy kár lenne, de ha most azon drukkolsz, hogy Bebe hogyan bírja majd a tápszert, akkor, azt hiszem, még a tej is kevesebb lesz, függetlenül a vérnyomástól...
Nagyszerűen végigcsináltad a Nagy Kivizsgálási Körutat Bebével, Mátéval, tudjátok, mit kell nap-mint nap tenni (persze, ez nem segít a 2--3 órás veszteglésért egy-egy dugóban). Úgy érzed, hogy többet kellene tenni, mint ami lehetséges, mint amire képes vagy? kapsz hozzá erőt, csak nyugodj meg! Szép, nagy családod van, tele problémákkal, de hiszem, hogy tele szeretettel is -- velük is gondold végig, mit lehet egy kissé másképp csinálni.
Sajnos, tőlünk egyelőre csak a szolidaritás kifejezése telik, mert tettleg nem tudunk rést venni a napi tevékenységben....
Vigyázz magadra, nagyon!
Ölel
BArnabás nagypapa & Marika nagymama
+++++++
És egy dugóhúzós átbeszélgetésre a vendégem vagy!
Norka
(Modern meditáció: blogolvasás;))
Kell egy kis állj. Az anyatej kérdésen ne problémázz, ha abba kell hagyni esetleg, akkor abba kell hagyni, nem a Te hibád. A gyerekek szerintem nem feltétlenül az anyatejből nyerik az immunitást, hanem a családjukból, abból az erőből amit a családtagjaiktól kapnak. Nektek meg ebből erőből szerencsére sok jutott...
Megjegyzés küldése