Fejlesztődünk, egyébként meg üdv a jégbarlangból !

Eljött az új hét, és mi ismét Áginál kezdtünk. Máté egyáltalán nem sírt, sőt óra közben két percre ki is mentem, és akkor is csak szelíden morgolódott. Megint hintáztak, rajzoltak, és a torna teremben is próbálkoztak. A tavalyi fejlesztőbéli mozgásfejlesztős élményeinkhez képestóriási volt az előrelépés. AkkorMáté jórészt hajthatatlan maradt abban a kérdésben, hogy ő biza a trambulint és más kütyüket ki nem próbálja. Most vígan viháncolt a trambulinon, átmászott az akadályokon. Valószínűleg mostanra ért meg az idegrendszere, hogy az élet ilyen ínyencségeit is tudja élvezni. Ági nagyon bizakodó Máté fejlesztését illetőleg, mert nagyon figyel rá, és gyorsan tanul. Januártól esetleg már néhány gyerekkel közös foglalkozást is terveznénk, hogy valahogy rávezessük arra, hogy a gyerekek jó dolgok.

Ági után elmentünk Bebével méreckedni. Már akkor gyanús volt nekem a falu fűtésrendszere, mert az általában a tropikárium hangulatát idéző hőmérséklet szokott fogadni a védőnéni kuckójában, most viszont zimankó és brutál hideg volt. Több könnyes szemű kismama menekülőre fogta, hogy ne kelljen levetkőztetnie ártatlan gyermekét , és ezzel egyfajta taigetoszi ítéletnek alávetnie. Nem mindenki kiváncsi a gyermek életképességére...De mi nem hátráltunk. Az eredmény szép. Bebe 7900gr és 65 cm..

A hideg oka aztán megoldódott. Valaki tévedésből elvágta a főnyomócsövet, és ezzel fűtésmentesítette Csobánkát. Még most sincs fűtés, a lakás viszont kellemsen kihült. Ahogy megy le a nap egyre gondterheltebben lehelgetem a körmeimet, és latolgatom az életbenmaradás esélyeit. Persze meleg víz sincs, sem főzési lehetőség, tehát a tejbegríz menüm is ugrott, a személyes higéniánkról már nem is szólva.