2012. január 9., hétfő

Performance

A zokni, gondosan a párkányra kövülve.
Le Artist. ( Ha így mondják ezt franciául.)

A mély kékség 2012. Technika: padló-art

Hogy pontosan melyik verzió járhatott Máté eszében azon a vészterhes estén amikor villanyoltás után magára maradt, már soha nem tudjuk meg. Lényeg, hogy a festékkel való esti vakrandijára csak a reggeli napsugár derített fényt. A pucér és felettébb kék Mici álmosan előlődörgött ami felettébb rossz előérzettel töltött el. És nem is csalódtam. A vadonat új pizsamáját, az ágyát is összefestékezte. ( Nem, nem jön ki.) Becsületére mondva, azért megpróbált levetkőzni a bodyart után és úgy ágyba bújni. Hát, lábat, kezet és arcot épp nem mosott...
Szóval, hogy ez most egy performance akart lenni, és most gondolkodhatunk mit is akart a művész ezzel, vagy olyan nagy lakás átalakító show, ahol a padlód színe harmonizáljon a bútoréval, volt a cél, azt már félek nem nyomozzuk ki.

4 megjegyzés:

Marika nagymama írta...

Máté egyéves korában elhoztátok nekünk egy festményét: a színes festékekbe mártott ujjacskájával simogatta a papírt. Zseni barátnőm bekeretezte az absztrakt műalkotást, azóta is őrzöm. Nagyon sajnáltam, hogy nem volt folytatása, de beláttam, hogy türelmesnek kell lennem. Most váratlanul ért ez a fergetes este. -- Ezek szerint most már festegettek néha? Máté most már tud sötétben aludni? A festék ott maradt Máté szobájában? Miért? Máté nem fűzött kommentárt az esethez?

Mama írta...

1.Hát azért nem rajong érte annyira, de ha lehet titkon azért kipróbálja. ( Mint a helyzetből is látható, titkon, éjjel. :) )
2. Már tud. Főként mert ha ég a lámpa akkor ő nem tudja abbahagyni az olvasást.3. A kép reggel készült. Ekkor bukkantam rá, és a festékre. Most már azért nincs ott.
4. Máté kicsit be volt rezelve hogy mit szólunk mi ehhez. Ilyenkor megpróbálkozik azzal, hogy úgy csinál mintha nem is történt volna semmi. Másról kezd beszélni, vagy egyszerűen közli, hogy nem mondja meg.

Marika nagymama írta...

Hát igen, nem egyszerű. De ha már lecsillapult a bosszúság, gondolom, titkon örülsz annak, hogy KIPRÓBÁLJA, nem megy el mellette közönbösen. Ez is előrelépés, nem? Nehezíti a dolgotokat, hogy most már nem lehet elölhagyni mindenfélét; de hát Bebe miatt úgy is figyelni kell, hogy csak azt próbálják ki, ami nem veszélyes, és más ne legyen a kezük ügyében...

Mama írta...

Mérges egyáltalán nem voltam. Inkább nem tudtam abbahagyni a nevetést. Ezek a legszebb pillanatok amikre évek múlva is emlékezni fogunk. Volt már benne részem a nagyobbakkal is. Akkor a kisebb, úgy egy év körüli fiúkat festette be Borcsa olyan vastagon temperával, hogy a hajuk hozzáragadt a fejükhöz. Amire a főzésből bekukkantottam a nagy csendre a négy gyerekhez, két kékre és zöldre festett, ahhoz képest meglehetősen nyugodt kicsit , egy dévajan kacagó Borit és egy átalakított szőnyeget találtam. A fiúkat egy órát dörgöltem aztán a további időben a szőnyeget és a kádban vastagon álló festékkel harcoltam. Gerda, hát ő izgatottan várta mi lesz ebből.