Máté tehát iskolába ment. A dolog persze nem volt ilyen egyszerű, mert meg kellett küzdenünk most is a "közoktatási szakértőkkel", népszerűbb nevükön a Szakértői Bizottsággal. Ők ugyanis kerekperec leszögezték, hogy nincs integráló iskola a megyében, majd kap egy értelmi sérült kódot és akkor járhat iskolába. Anyuka meg ne hápogjon, lesz szíves felfogni, hogy a gyereke hiába is lenne olyan okos, hogy egyetemre mehetne, minek, mert úgyse alkalmaz senki autistákat. Szóval majd leszázalékoljuk 18 évesen. Anyuka, tehát én, közel állt az agyvérzéshez, aztán az idegösszeroppanáshoz, de a kódot nem kértük. De azért csak adták. Aztán szegény János lobbizhatott, hogy leszedjék. Leszedték. Így most Máté járhat a többségi tantervű autista gyerekekkel működő osztályba a Szellő utcába. Zseniális tanító párost kaptunk. Tényleg Winkler Márta néni óta kevés hasonlót láttam a pályán. Három hét alatt elérték, hogy Máté ne tiltakozzon a feladatoknál, írni tanuljon minden averziója ellenére, számoljon. Olvasni persze gyönyörűen olvas, és igen értő olvasással. Amin még dolgoznunk kell az az önálló munka szabotálása, és az irtó lassú tempója. Mondjuk mindenben ennyire lassú a tempója. Nagyo helyesek az osztálytársak is. Van itt kuyaterápia, úszás, babzsák terápia és gyógytorna is az órarendben.
Újdonságként Máténk rákapott a versekre. Még soha nem láttam gyereket aki ennyire szerette volna a verseket. Az ágya mellett stócban állnak a kötetek. Weöres Sándor persze a nagy kedvenc, de persze Gazdag Erzsi is a szíve közepe. A memóriája kiváló, így a nyarat azzal töltötte többek között, hogy verseket tanult meg kívülről a saját örömére.
Ez pedig itt Máté kedvenc verse a kedvenc előadójával. Élvezzétek ti !
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése