Ma reggel rögtön egy kis szív ultrahang bemelegítés gyanánt. Minden a legnagyobb rendben Bebe ketyeréjével. Megint lenyűgözte a kis hipotón Bebe a dokit az erejével. Amúgy szépen, nyugodtan feküdte végig az ultrahangot és az ekg-t is.
Délután pedig Máté első fejlesztése történt Ágival. Ági amúgy kedves, laza és tapasztalt. Mint kiderült eddig Wiliams-szindrómás gyerekekkel dolgozott a Tűzoltó utcában. Máté csak az első öt percet töltötte a szokásos berzenkedéssel, aztán hajlandóságot mutatott a felfedezésre és ismerkedésre. Én és Bebe addig egy zseniális függőszékkel ismerkedtünk meg bensőségesen, a kiszállás belőle némiképp emlékeztetett egy hátára esett bogár kecses szabadulási kisérletével, de mi még azt is élveztük. Szóval a móka és a megaláztatás kimeríthetetlen forráse egyben. El is határoztam egy hasonló beszerzését, csak nálunk attól félek, hogy az egész a felső emeletestül és Gerdástul a fejemre omlana.
1 megjegyzés:
ugye ugye ugye most szombat a most szombat?
es nyolc ora a nyolc ora?
kábori
Megjegyzés küldése