Bebe és Máté új kalandjai

Egy kis múlt idéző kép Anna Hatalmas Bulijáról, ahol fantasztikusakat ettünk, és én fantasztikusan örvendeztem, hogy de jó is családba tartozni. Itt Kata ragadta magához Bebét. Úgy érzem, hogy Bebe szerencsés, mert itt szeretik, és elfogadják.

Bebével hétfőn jártunk a szemészeten , mivel mindkét szemén elzáródott a könnycsatorna. Reméltem, hogy gyorsan túl leszünk a szondázáson, de sajnos először le kell húzni a gyulladást, és csak aztán jöhet a szondázás. Bebe nagyon türelmesen viselte a nyüstölést, a doktor bácsi pedig boldogan dícsérgette.

Kedden ismét a koraiban jártunk. Máté amióta megtalálta a három műanyag állatot, végre nem akar állandóan birokrakelni velem. Bebére is jobban tudok így figyelni. Bebe mostanság lazít. Olyan szépen nyúlt már a dolgokért, most meg olyan ártatlanul pislog rám ha gyakorlunk, mintha nem is értené mit akarok tőle. Kommunikációs képességeivel azonban nincs gond. Ha nem akar valamit játszani egyszerűen úgy kitekeri magát, hogy ne is lássa a feladatot. Persze biztos más nem görcsölne ennyit ilyesmin, de már csak ilyenek a sérült gyerekek szülei. Tele vagyok drukkal, hogy ez most gond-e, vagy normális, esetleg megtorpant vagy lelassult vagy....De azért én nagyon hiszem, hogy mindent fogunk mi is csinálni amit a többi baba, csak lehet, hogy egy kicsit késöbb. Időnk meg van... Délután aztán nagyiztunk meg parkoztunk egy nagyot megint. Olyan jó látni, hogy ezekkel a gyakori találkozókkal milyen szépen fejlődik a nagyik és Máté kapcsolata, és mennyivel inkább tudunk olyan nagyis-mamás beszélgetéseket folytatni. Marika mama még Máté pulcsiját is megvarrta, és valahogy ez nekem olyan szép volt.