Szerdán felfrissülve vágtunk neki Máté fejlesztésének. Az első tíz perc a hagyományoknak megfelelően telt, azaz sikítás és ajtó verdesés. Ági egész tehetségesen küzdötte át magát a vészen némi babos tálka segítségével. Bebe pedig magától átfordult a szőnyegen hátról hasra. Rá legalább inspirálóan hatott a környezet. Aztán Ági bepakolta Mátét a már említett függőhintába. Én kissé aggodalmasan pislogva vártam az újabb vihart, hogy az én drága leszármazottam még nem ült ilyenben, és nem is fog ha rajta múlik, de elmaradt a sikítás. Ági forgatta, és hintáztatta, közben megálltak néha , és próbálta Mátét rávenni, hogy kérje a folytatást. Ehhez angyali türelemmel kell rendelkezni, mert Máté úgy van vele , hogy úgyis mi unjuk meg előbb és kitaláljuk mit akar. Abban egyeztünk meg, hogya képes kommunikáció helyett az egyre inkább pedzegetett verbálisat erősítenénk meg. Persze majd meglátjuk, hogy jó irányba indultunk-e el. Máté nagyon fáradt volt, mert épp pihenés helyett tartózkodtunk a Fejlesztőben, így azt hiszem erre is jobban oda kell figyelnem amikor időpontot beszélünk meg.
Ma pedig az Ambulancián jártuk. Hát, az odaérés és az ott tartózkodás is felért egy kisebb fajta kataklizmával. Az eső esett és esett, így mindenki autókázni kezdett ami nagyon nem tett jót a Szentendrei útnak. A két cseppem nagyon türelmesen autózta végig mind a másfél órát amíg elértünk az Ilka utcáig. Bár néhány autós kolléga rendelkezne az ő türelmükkel, rögtön élhetőbb lenn az élet! Új Down dada fogadott minket. Nagyon kedves volt és civilben pszichiáter. Az ő fia 3,5 éves és örökmozgó. Mátét együttterelgettük be a rendelőbe. Némi csokis műzliszelet hatására Micike nagyon példásan viselte magát. Az első tíz percben. Aztán jött az ereszd el a hajamat székre mászással, iszonyatos ordítással ( a beszélgetést megakadályozandó), kémcső piszkálással, szóval mindennel ami csak az eszébe jutott, hogy ebben az" irtózatos" és "rémisztően" új helyzetben valahogy magára vonja a figyelmemet. A doki néni valami született angyal szerűség, mert szeme sem rebbent, sőt még Mátéról is kikérdezett, de az asszisztens már korán sem volt a tolerancia példaképe. Bár előre szóltam a nyugodt tíz percben, hogy Máténak ez egy nagyon nehéz helyzet és bocs a következőekért, de ez nem hatotta meg. Miután a doki néhányszor rászólt, hogy ne most mobilozzon már lehetőleg, ő még jól meg is sértődött azon, hogy az én óbégató fiam miatt ő most nem hallja rendesen a telefonját és kivonult beszégetni. De a doki néni maradt, és beszélgetett és édes volt. Bebe pedig a kedvéért úgy tartotta a fejét mint egy huszár. Így az a vádpont, hogy hipotónia maradt még vissza nem hivatalosan eltöröltetett. Egy kicsit szörcsög is Bebus , így alaposan meghallgatták a tüdejét, de teljesen tiszta volt.
5 megjegyzés:
Már majdnem mindent értek, de azt nem, hogy miért van új down dada.
Mert felváltva jönnek a rendelésre.
Azt hittem, hogy egy saját külön dadát kaptok.
A.
Ezt én el sem tudom képzelni, hogy mindig mindkettőt cipeled. Tudom én, hogy nem lehet másképp... Ágiról jó olvasni, várom már!
Hát úgy van Anna,hogy van saját területi dadánk, de a rendelésekre mindíg más dada jön el. Ezt én is most tudtam meg ettől a dadától. Képzeld külön beszélgetős helységet kapott a dada sereg a kórházban, még rattan bútor is volt benne, ott szoptattam meg Bebét.
Megjegyzés küldése