Végre nem kellett rohannunk sehova ezen a héten. Ez először igazán üdítő volt, de beköszöntött az őszi esők ideje. Persze nem vártam, hogy amolyan késő nyári üzemmódba pötyögünk majd a végtelenségig, de a bezártság azért igen nehezen tolerálható. Így született a nagy lufi nap. Valamit ki kellett találni, hogy a nyűgösködő Mátét lefoglaljuk. Így kerek két percig nem jegyezte meg, hogy "Gyere, megyünk sétání!", és csak este nézett rám szemrehányóan, hogy" Hát, hát sötét van! Hát, késő van!". Gondolom úgy értette, hogy megimt elment egy nap aztán semmi séta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése