2007. október 26., péntek
Pelenka slussz próba
Máté ma délelőtt is pelenkátlanul lézengett. Magyaráztam, kértem szóljon ha kell bili ( Ági szerint pelus is elég csak szóljon). Közvetlenül a baleset előtt elkezdett sírni, aztán bepisilt. Aztán viszont rémes dühbe gurult, hogy én ilyen megaláztatásnak tettem ki. Szabályosan halandzsázva ordibált velem egy darabig. Végül is érti mi a helyzet, csak már tényleg meg kéne vennünk a vadi új bilit, és némi Kinder csokit, hogy ott is maradjon rajta. Ördögi tervem arra épül, hogy Máté nagyon szereti a csokit. Ezt akarom összekötni az új bili használatbavételével. Kezdetben a ráülés is jutalmazandó lenne egy kis kockával, és így próbálnám kitolni a bilin töltött időt. Remélem beválik a haditerv.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Ez egy nagy játszma lesz... Ami a bilivel baj lehet az az, hogy lehet később nem akar majd attól sem elszakadni.
A megalázatásról meg annyit, hogy az jó, hogy igy érzi magát, mert ez egy inspiráció lesz Máté számára, igy ne engedj kiutat. Az autisták maximalisták, és ezt a nagyon jó tulajdonságukat az előnyükre lehet forditani.
A másik ami eszembe jutott, és segit talán a kérdés megközelitésében. Az autista kisgyerekek és felnőttek, nem azért nem csinálnak valamit másként, mert nem akarják másképp csinálni és direkt bosszantani akarnak, hanem, mert nincs más megoldás alternativa az agyában. Lehet, hogy jó lenne a legidősebb férfiembert megkérni, hogy vigye be magával a WC-re és mutassa meg, hogy a nagyfiúk, hogy csinálják. A nagyfiúságra is lehet épiteni, mert azt nagyon respektálják, ha nagyobbnak kezeljük őket. A jutalom mindig nagyon jó, de rakd elé, hogy lássa. Én eleinte mindig csak mondogattam, hogy ha megcsinálod akkor megkapod, és mivel semmi hatása nem volt, hamar rájöttem, hogy ki kéne rakni elé, mert igy láthatóvá válik a következő lépés számára.
Nálunk a kakilás még mindig nehéz kérdés, de most, hogy nemsokára 7 éves lesz, és a szülinapi naptáron húzzuk le a napokat, igy nagyon vidáman épitek arra a megjegyzésre , hogy a mindjárt 7 éves nagyfiúk nem csinálnak ilyet és ez most úgy tűnik hat.
Szóval kitartást, akár éveken tartó játszma is lehet, lépésről lépésre.
Már bemutatózott János, Marcika, én. A baj, hogy Mátét egyelőre teljesen hidegen hagyja, hogy hasonlítson a Nagyokra. Remélem ez fog változni.Köszi a jó tippeket, mindenképp használni fogjuk.
Hát, ez tényleg hosszú meccs lesz, viszont nagyon fontos.
Öreges előítéleteimből hadd fogalmazzak meg egyet: egyelőre nyugodtan használd a csokit jutalomnak, lekenyerezésnek, csak majd figyeljél arra, hogy a dolog ne rögzüljön: János ugyan már elmúlt kilenc éves, amikor étrendjéből el kellett távolítani mindent, amiben répacukor (vagy méz) volt, és sokat vesződtünk azzal, hogy az óvodában egykor édesség volt a jutalom (bár én otthon nem rendszeresítettem ezt).
Megjegyzés küldése