Bandzsa Halamandzsa az indiai csodafakír a fa alatt

Máté öt napos nonstop láz után meg(le)fogyva bár, de törve nem, végre egyenesbe jött. Ez Bebéről korántsem mondható el. Ő ugyan nem lázas, de nagyon rondán köhög, és folyik az orra is. Éjszaka tobábbra sem alszunk, mert a hosszú ideig tartó fekvéstől minden felgyűlik a légzőkéje minden részében. Nem tudom, hogy meséltem-e, hogy Bebe az egyetlen gyermekem akit sikerült "elrontanom" azzal, hogy egy ágyban alszunk. Amikor hazajöttünk, főleg az én lelkemnek tett jót az állandó közelsége, de most már annyira összenőttünk, hogy csak nagy nehezen lehetne kiódalbólintani a kisemberemet. Én meg titkon nem is akarom. Jó így együtt szuszogni, és ki tudja, hogy hallok-e ilyet még az életembe. Persze az ilyen átszenvedett éjszakák alatt még kimondottan praktikusabb is a rongálásom.

A két ünnep között nálunk járt a vejem is. Jó, még csak tiszteletbeli, de akkor is...Náluk otthon fogalmazzunk úgy, hogy kényes rend uralkodi. Felettébb kényes. Ami egy morzsa lehullását sem teszi lehetővé. Mondanom se kell, hogy nálunk néha egészen hajmeresztő dolgokkal lehet találkozni ( néha nem érdemes a spájzba bekukkantani, és a szekrényeket is csak akkor nyitogassuk nálunk, ha valaki felkészült egy lavinaomlás veszélyeire is). Ja, és ne bolygassuk a hűtőt se, jobb így mindenkinek... Néha elfilózok rajta, hogy miért is lettem ilyen. Anyu maga a rend egyetemes, tündöklő csillaga (hogy nem láttuk még jóízűen pihenni?), Béla húgom már előre rosszul van a "felfordulástól", amit a munkábaállása után esetleg tapasztalhat a lakásukban. Csak én vagyok ilyen beste lélek. Töredelmesen bevallom, hogy ha egy jó kis olvasás és a rendrakás kötelező penzuma között kell döntenem, én rendszeresen megingok és az előbbit választom. Persze még itt vannak a srácok is. Szeretek velük lenni, játszani, a nagyokkal csak úgy cseverészni, és ez időigényes dolog. Amit jobbhíjján a háztartástól veszek el. Egy reményem van, hogy az életbe magukkal ezeket az időket viszik el, és nem a kényesen rendben tartott lakás képét. Hogy este mit csinálok amikor már mindenki alszik? Hát, én is alszok, vagy olvasok, vagy végre társalgok azzal Aki Van(2.Mózes 3:14) Jánosnak mindezek mellett rendelkezik egy freudi elmélettel is, de bővebben erről tőle.

Ezeket azért meséltem el, hogy megvilágítsam miért is kérte olyan kitartóan Gerda, hogy mutassam be ismét az esztrád varázslós műsoromat. Meg akarta mutatni Pépcinek, hogy rend az nálunk ugyan nincs, de varázló az azért akad. Tehát előadtam az agyament bűvésztrükkjeimet a varázslatos kelet jelmezébe bújtatva, hátha így elviselhetőbbek. Minden tinédzser hiánytalanul felsorakozott a nappaliban. Máténak ez egy kicsit sok inger lett volna egyszerre ( egy csomó ember a nappaliban, mama aki nem vele foglalkozi, és ráadásul nem néz ki mamának), tehát őt lefektettük előtte. A műsort közkívánatra egy kis zenés, táncos produkcióval koronáztam meg.

Aztán Pépcivel is ajándékoztunk egyet.