2007. december 12., szerda

Szökét legelébb, aztán feketét...

Kedden nem tudtunk elmenni fejlesztődni Bebével, mert Bebe éjjel és egyszer reggel hányt. A kedve, szokásosan, töretlen volt ugyan, de azért Laci doki szerint most inkább pihenjen egyet. Azóta a kórság elmúlt. Hétfőn megkapta a fiatalember a Menjuge oltást( valahogy így írják). Amikor megszúrták egy pillanatra elkomolyodott, de a következő percben már folytatta is a vigyorgást. Hát ez Bebe, nehéz a jókedvét elvenni bármivel is.
Szerdán Máté került sorra . Már hétfőn is a tornateremben voltunk Éva helyettesével, Livivel, és ezt most folytattuk. A meglepetés az volt, hogy Ági és Livi egy kislányt is behívott velünk egyszerre a tornaterembe. A kishölgy úgy három éves körül lehetett, szőke ciklon.Mivel szülei otthagyták se szó se beszéd az aprónépet, rettenetesen el volt kenődve az óra tetemes részében. A végére azért csak megvígasztalódott. És ekkor, láss csodát, odament Mátéhoz. Feszülten figyeltünk most mi lesz, vajon Máté szokásáshoz híven beleordít az arcába, hogy " Farkaaas!"( mindíg ezt kiabálja ha megijed), vagy elmenekül. De a fiatal barátunk kézenfogta a hölgyet minden ordítás nélkül és úgy csodálták egymást egy darabig. Hát igen, amit ezer gyógypedagógus, anya, pszichiáter próbál elérni hónapok keserves munkájával, azt egy kis szőke ciklonnak egy perc alatt sikerül. Persze, hol van a mi bájunk az övéhez képest!

4 megjegyzés:

norka írta...

Azta a zsivány mindenit! :)))))) Ééééééééljen Máté, a szívtipró!!!!

Marika nagymama írta...

Ne legyél fényképész, kérlek! Egyébként a Ti szívós munkátok eredményének jele (ha jól értem, nem is az első!), hogy Máté nem ijedt meg a kis szőke ciklontól, nem menekült el stb.
Azon is eltűnődtem, hogy farkast kiált, ha megijed. Mióta? Mikor hallott farkasos mesét?

Mama írta...

Szerintem nem az én érdemem, a férfiak már csak ilyenek:) A farkasos mese pedig a kedvenc vegetariánus mesefilmünkből van. Egy malacról szól aki juhászmalac lesz. Ebben a mesében kiabálják a bárányok, ha megijednek, hogy farkas.

Marika nagymama írta...

bocsánat, csúffá tett a blogger: én azt írtam (?), ne légy féltékeny.
Az érdem a türelmeteké is, meg Micikéé is, aki egyre többször "árulja el", hogy sok minden kavarog a kobakjában, és ő maga is erősen törekszik arra, hogy rendet csináljon benne. Nagyszerű! és nagyon jó, hogy részünk lehet benne (ha nem is személyesen): óriási élmény egy gyerek fejlődését látni, kísérni...