2007. december 7., péntek

Mikulás és pedagógusok rajzása









Ahogy mondtam a hét sűrű volt. Hétfőn megérkezett a mélyhűtő. Ez alkalommal nem törtek össze egy vázát sem, és a vakolat is a helyén maradt.

Kedden Bebe már egy kicsit jobban viselte a szomorú tényt, hogy Zsófi nem mama, és nem ordított olyan intenzíven. A drága tanerő persze hiába is vártam, hogy felhív a terveivel, végül rohantomban csak rácsörögtem én. A vonal végén a világ legártatlanabb hangja ismét megtudakolta, hogy van-e Hévnek menetrendje. Gyorsan kinyomoztam neki, hogy melyikre üljön fel, amit persze lekésett. De nagy baj nem volt, mert a srácok nagyon ürelmesen vártak a kocsiban, én meg összefutottam Melával akit pocaktalan most láttam először. A diplomáciai értekezésünknek valóban nem túl sok értelme volt. Megbeszéltük ismét amit a telefonban már megtettünk, kiegészítve néhány új elemmel.

Szerda a Nagy Mikulás Látogatás és nekem a Nagy Orsi Látogatás napja volt. Máté egész jól bírta az öreget, némi lökdösődés árán még azt is megengedte Mikulásnénak, hogy bizonyítsa, hogy valóban csoki van a gyanús piros zacsiban. A délután további részét a pogácsák és az üres lépcsőforduló közti ingázással töltötte, és miután egy gyerek sem akart rárohanni és a közelébe férkőzni a botrányos jeleneteket is megúsztuk.Klassz volt látni Olit és Zsombit is akciózás közben.

Csütörtök Máté nagy napja volt Ágival és Évit helyettesítő Livivel. Hát, ment ez már jobban is. A tornateremben elég nyögvenyelősen indítottunk, de a végére azért lecsúszott egy sor hengeren. A fa felfordítható kishídtól pedig el volt ragadtatva. Szívesen egyensúlyozott át rajta többször is. Mostanában egyébként is az egyensúlyérzékét fejlesztgeti nagy hévvel. Megszerette az óriás labdán egyensúlyozást is itthon, amiről eddig hallani sem akart.Ági addig is amíg Máté Livizet és egyensúlyozott, Bebét ragadta magához. Beb próbált halványan tiltakozni, de aztán nyugodtan ugrált egyet a trambulinon Ágival. Nagyon jó látni, hogy szeretik őkelmét.

Ma csak sétáltunk, és vártuk hátha ránk kerül a sor Marcika őrzésében. Máté egyre vadabb macska nevekkel bombáz. Kedvencei a norvég erdei, rex, burmilla, birman, amerikai rövidszőrű, sziámi, csincsilla perzsa, és persze bármiből a bikolor és a teknőctarka. Új fejezet nyílt a lefekvés körüli játszmák terén. Miután elbúcsúztunk még vagy háromszor visszarendel minket, hogy" Hát, hol van az én kis kecském?" vagy " Mindjárt behozom a dínóm!". Mi meg elszántan kajtatjuk a kecskéket, meg persze a megfelelő dínót a lakás eldugott pontjain.

4 megjegyzés:

anyanya írta...

Hizlalni szeretném májad: Oli ennyi idősen még véletlenül sem mondott nemhogy mondatokat, de szavakat sem. És, hogy tovább hizlaljam májad: ezek a megnyilvánulásai azért már kommunikációs megnyilvánulások, mert nem csak úgy mond valamit, hanem közli mit keres :)
Köszi a képeket.

anyanya írta...

Ja igen, miután elmentettek Oli rátette kezét az üres lépcsőfordulóra meg a kedvenc folyosóra, és vidáman rohangált le-föl magas hangon visitva...

Marika nagymama írta...

Bizony, Máté kommunikál, csak többnyire saját (nem szavakból álló) nyelve van hozzá... De ha jól látom, egyre többet beszél is. A "brit rövidszőrű" nagy sikert aratott barátnőim körében...
Mivel tudtátok rávenni, hogy bemenjen az ünnepségre? Nem volt neki idegen a hely? Nem voltak sokan?
Indiszkrét kérdés: a vikingsapkát használjátok?
Barnabás nagypapa mindenkit ölel, csókol, csak ilyen késő este már álmos ahhoz, hogy a véleményemhez való szívbeli csatlakozáson felül üzenjen is valamit.

Marika nagymama írta...

Még egy kérdés: a fotóművész úr nem készítene az öccse földön ülős képéből egy vörösszem-effektus nélküli változatot (már hanem túl nagy macera)? Nagyon megköszönnénk!