2007. december 30., vasárnap

A nótafa

Nótafa
Máté nagyon szeret énekelni. És nagyon szereti, ha én éneklek neki. A legvadabb pillanatokban követeli ki, hogy rázendítsek a Madárka, madárka kezdetű népdalra vagy a Tavaszi szél vizet árasztra. Ez itthon önmagában még nem lenne gond, de egy elnyűtt idegzetű emberekkel zsúfolt boltban kimondottan mókás. Ilyenkor vagy én éneklek és az sem jó a szerencsétlen áldozatoknak, vagy Máté kezd nagyon hangosan hőbörögni, és az meg végképp nem jó nekik. Tehát, nem marad más hátra mint sorbanállás közben egyszercsak rázendíteni Máté kedvenceire. Ő is szívesen elénekli őket gondosan intonálva, olyan artikulációval, hogy Lörincze tanár úr is elégedett lenne vele, a szövegeket némiképp érthetővé pofozva. Pl. Hát én immár érthetőségi okokból, Mátém immár lett.

Újdonságként az ismert dalokat már szituációkra is alkalmazza. A fenti képen ugyan nem hallatszik,de kalapálás közben a Hallod-e te kiskovács, mit kopog a kalapács kezdetűt énekelgette magának.

2 megjegyzés:

Marika nagymama írta...

Még egy lépés előre! Nagyon jó!
Barnabás nagypapa üzeni: ő is nagyon szeret énekelni! Nagyon sok népdalt ismer, de régen nem jutott eszébe énekelni, ám az unokájának nagyon szeretne, amikor majd lesz rá alkalma!

Marika nagymama írta...

Kiegészítés Barnabás nagypapa üzenetéhez: ... azért nem énekelt, mert régóta nincsen a a családban olyan szemály, akivel együtt énekelhetne, nagyon örül, hogy most már van!