Csütörtökön hajnalban elvesztettük az apósomat az első házasságomból.. Apámként szerettem. Soha nem szűnt meg a kapcsolat közöttünk, amit nagy áldásként kaptam. Valószínűleg kevesen mondhatják el, hogy az anyósaikat ( nekem kettő is van) és az apósaikat szüleikként szeretik. Azt pedig még kevesebben, hogy a volt apósukat és anyósukat is így szeretik.
Api kedves volt, ragyogó humorérzékkel megáldva. Mindene volt a családja, és nekünk is mindenünk volt. Soha nem öregedett meg lélekben. Tőle tanultuk meg a család összefogásának szépségét, hogy összetartozunk még ha vannak is vitáink. Nagyon hiányzik, és fog is mindíg nekünk!
4 megjegyzés:
Drága Kriszta és az egész kedves család! Őszinte részvéttel olvastuk a szívmelengető és szomorú bejegyzést. Mi alig ismertük a régi apósodat, de elmondhatom, hogy nagyon nagyra becsültük, becsüljük, ahogy unokáival és az átalakuló családdal bánt. Emlékét mi is megőrizzük!
Részvétünk, a nagyoknak külön-külön is együttérzésünket küldjük.
Őszintén sajnálom...azt vidd magaddal tovább, amit Tőle kaptál. Az örök marad, még ha Ő nincs is melletted, melletetek!
Köszönjük mindenkinek! Ez az egyik legnehezebb feladat az életben, hogy elengedjünk valakit, élőt vagy halottat.
Megjegyzés küldése