Olvasó napló helyett

Madó néni, Bebe és a válogató Máté.

Nehéz dönteni...

Bemutató labdával.

Emlékszik még valaki gyermekkorunk rémálmára az olvasó naplóra. Én mindenesetre rém utáltam. Minden fejezet rövid tartalmát kellett lekörmölnünk egy füzetbe. Értelmetlennek éreztem és rettenetesen bosszantott a dolog, hogy ahelyett hogy tovább olvashatnék meg kell állnom és írogatnom. Bebe azért ettől még messze van, de az olvasást végre elkezdte. Hosszasan nézegeti a kedvencét Kisvakondot alias Krteket, valamint a háziállatokat. Lefekvés előtt is odarendel néhányat a kedvenc olvasmányai közül, aztán csak a diszkrét bégetést és nyávogást lehet hallani az ágyából. Ezen felbuzdulva Bebe is könyvtártag lett. A könyvtáros nénit már eddig is az ujjai köré csavarta, de most aztán végképp... Emlékeztetőül, Madó néni az a könyvtáros aki harciasan követeli minden fogyatékkal élő gyerek és felnőtt könyvtári tartózkodását, aki nem akad ki az olvasóterem békéjének átmeneti megzavarásán, ha pl. auti gyermekünk kicsit viharosabban szokja a könyvtár újdonságát. Eredmény? Máté mára profi könyvtártag, aki udvariasan válaszolgat a visítás helyett, " Nem köszönöm, nem kérem!", és élete első valódi szerepjátékaként a könyvtáros bácsi vagyok, gyere a könyvtáramba dolgot választotta. Na jó, egyedi könyvtáros, mert nem lehet a könyvtárból hűbelebalázs módjára válogatni, csak a könyvtáros által nekünk kiutalt példányok vihetőek haza, de csak a gondos adminisztráció után. Rend a lelke mindennek!

Bebe tehát beiratkozott! Én meg nagyon büszke vagyok rá!