Másnap reggel start a fül-orr-gégére, Máté még pizsiben Bebe utcai ruhában. Eredmény: tályog lehúzódott, antibiotikumot a maradéknak. Mire hazaértünk, Bebe összezuhant, sírt és kapaszkodott. Legott elszaladtunk a gyerekdokihoz, aki miután meghallgatta, hogy a gyermek tesójával mi van, felvilágosított, hogy köszönjem meg a Jóistennek, hogy a torka nem aspirált (bármi is az, szörnyen hangzik), mert akkor akár meg is halhatott volna. Valamit döbbenten megérdeklődte, hogy , most idézném " Ki volt az a marha aki nem vette észre, hogy az egyik madula kisebb mint a másik?" Mint kiderült ritkaság ha egy tályog magától tisztul ki, azonnali műtétre van szükség. Szóval, köszönjük szépen Istennek a hathatós segítségét, amivel a házidokink kevésbé hathatós közreműködését egyenlítette ki!
Ja, Bebe jól van csak ki tudja mi bántotta a lelkét...
Fenn látható képek ma készültek a mini kertünkben, amit nekik készítettem. Bencit a csigaházak , Mátét pedig a magok szakszerű elültetése kötötte le.