Greg hamisítatlan rémtörténete

Kedveseim, itt az ideje a borzongásnak! Greg, aki ugy egyre rosszabbul lett, belevágott a múlt hét elején a második antibiotikum kúrájába is. A doki szerint "Kell még egy adag!". Csütörtökre már olyan rosszul volt, hogy visszament az orvoshoz, de sajnos elmaradt a délutáni rendelés, így megoldásként a fürdőző aprók körül sétálgatott. Ekkorra már cirka egy hete csak fagyit evett és teát ivott. Slankult is rohamosan. Estére aztán a mandulagyulladásáról lehult a lepel és kiderült, hogy tályog volt a torkában. Most itt nem részletezném hogyan, próbáljátok elképzelni.... Na, úgy!

Másnap reggel start a fül-orr-gégére, Máté még pizsiben Bebe utcai ruhában. Eredmény: tályog lehúzódott, antibiotikumot a maradéknak. Mire hazaértünk, Bebe összezuhant, sírt és kapaszkodott. Legott elszaladtunk a gyerekdokihoz, aki miután meghallgatta, hogy a gyermek tesójával mi van, felvilágosított, hogy köszönjem meg a Jóistennek, hogy a torka nem aspirált (bármi is az, szörnyen hangzik), mert akkor akár meg is halhatott volna. Valamit döbbenten megérdeklődte, hogy , most idézném " Ki volt az a marha aki nem vette észre, hogy az egyik madula kisebb mint a másik?" Mint kiderült ritkaság ha egy tályog magától tisztul ki, azonnali műtétre van szükség. Szóval, köszönjük szépen Istennek a hathatós segítségét, amivel a házidokink kevésbé hathatós közreműködését egyenlítette ki!

Ja, Bebe jól van csak ki tudja mi bántotta a lelkét...

Fenn látható képek ma készültek a mini kertünkben, amit nekik készítettem. Bencit a csigaházak , Mátét pedig a magok szakszerű elültetése kötötte le.