GPS, avagy Geocaching haladóknak

Mert a probléma adott. Van egy mama, akinek vágya, hogy bebarangolja lehetőleg az egész Kék Túra útvonalát, és egy papa gyerekekkel akiknek ez annyira talán mégsem. Hogyan mozgassunk meg három felnőttet anélkül, hogy lerágnánk a fülüket, aztán hallgatnánk az erdő neszezésében a nyomorult sóhajtozásukat, hogy mikor érünk már oda. A megoldás a GPS és az új sport, a Geocaching. Az ország minden pontján kis ládákat rejtettek el szorgos kezek amelyek a GPS nevű szerkentyűvel fellelhetőek. Aztán ki lehet venni a ládikóból egy kis ajándékot és nekünk is bele kell helyeznünk a helyére valami kis szöszt. Aki látta a Star Trek sorozatot, amiben Picard kapitány gondterhelten ráncolva mered egy kézben tartható, villogó kütyüre ami mindig megmondja a frankót akár málnahab receptről, akár komoly kémiai összetevőkről van szó, az képben van mi az a GPS. Kaptunk mi is kölcsön egyet. Sajnos kis hibával, így amire a kirándulásra sort kerítettünk, addigra Józsi el is vitte szerelni. De, sebaj! Az én uram nem azért Stirlic, hogy ne tudná bememorizálni egy geo láda helyét. A pontos útvonal tényleg ment is, de a láda helyéről így gép nélkül a netről csak annyit tudtunk meg, hogy egy mohos fa odvában van, ami mellett van egy bokor. Két dologra jöttünk rá nagyon gyorsan. Egy, a tölgyerdőben minden fa mohos, és odvas. Kettő, az erdőben nagyon sok a bokor. Nekifutunk újra, ha jobb lesz az idő.