Új hét , új vizsgálat(ok)

Ma reggel rögtön egy kis szív ultrahang bemelegítés gyanánt. Minden a legnagyobb rendben Bebe ketyeréjével. Megint lenyűgözte a kis hipotón Bebe a dokit az erejével. Amúgy szépen, nyugodtan feküdte végig az ultrahangot és az ekg-t is.
Délután pedig Máté első fejlesztése történt Ágival. Ági amúgy kedves, laza és tapasztalt. Mint kiderült eddig Wiliams-szindrómás gyerekekkel dolgozott a Tűzoltó utcában. Máté csak az első öt percet töltötte a szokásos berzenkedéssel, aztán hajlandóságot mutatott a felfedezésre és ismerkedésre. Én és Bebe addig egy zseniális függőszékkel ismerkedtünk meg bensőségesen, a kiszállás belőle némiképp emlékeztetett egy hátára esett bogár kecses szabadulási kisérletével, de mi még azt is élveztük. Szóval a móka és a megaláztatás kimeríthetetlen forráse egyben. El is határoztam egy hasonló beszerzését, csak nálunk attól félek, hogy az egész a felső emeletestül és Gerdástul a fejemre omlana.

Breaking: cukiság csak úgy

Ezt a képet csak úgy cukiságból készítettük . Bebét és Nyulat elnyomta a buzgóság.

Tegnap ismét Nóriéknál jártunk. Kiderült, hogy mégis tudnak jönni a keresztelőre. Hurrá!! Máté mintha már néha játszani is próbálna Marcikával, legalább is utánozza amit Marci csinál, és ebből olyan játékszerű dolog lesz. A srácoknak saját jelük van egymásra. Marci megöleli magát és nyafog egy kicsit, ez Máté jele, mivel nem olyan régen a játszón odarohant Mátéhoz és váratlanul jól megölelgette, amit Mici kissé ridegen fogadott. Máté Marci jele pedig Nóri hangja, amit Máté tud utánozni: -Nem szabad Marcika ! Fáj neki!-

Én:- Megyünk a játszótérre Máté!

Máté:- Nem szabad Marcika! Fáj neki!

Én:- Igen, Marci is ott lesz.

A srácok játszottak is egyet, Bebének meg égnek állt a haja. Az előző képen a keresztmamánál elfelejtettem említeni a nevét , Andinak hívják.

Kersztmama és Barnus .

A jövő heti nagy action előtt még találkoztunk egyszer családilag a keresztszülőkkel. Ő itt Balázs a keresztpapa.

Kövezés és látogatás

Máté, mint iszlám szélsőséges kövezni indul. Már a séta legelején begyűjt egy méretes követ, amit majd a séta legvégén szertartásosan a hídról a patakba pottyantunk. Az sem nagyon zavarja, ha az majd csak két óra múlva lesz.

Ez volt a nap kövezéses része. Ez alkalommal sikerült bejutnunk a művházba, és némi csokival lefizetve a gyereket még egy másik épületbe is bejutottunk gond nélkül.

Tó parti nappali

Pontosabban tó a nappaliban. Ha már úgyis fel kell mosni, hát létesítettünk egy saját halastavat csónakokkal. A miénkben azonban pulykák, lovak, zebrák és malacok úszkáltak. Máté kompániája az extrém sportok szerelmese, mert a szerencsétlen jószágok hatalmas csattanással vetették bele magukat a vízbe gazdájuk gurgulázó nevetésétől kísérve. Hajókázni csak elvétve volt kedve valamelyiknek, felmosni meg csak nekem :)) A tervem egyszerű volt, azt szerettem volna, ha Máté néha kiszabadul a rutin szerűen űzött játékokból, de valahogy úgy hogy abban élvezet is legyen. Szerintem bejött.