Hosszú hallgatásom oka e kettő. Bebe kruppos lett, méghozzá igen érdekes módon. Balatonon összeszedett egy kis múló náthát amiből visszamaradt egy kis Vader nagyúros hörgés. Nem volt vészes, nem is zavarta de azért gondoltam kezelem egy kis lándzsás útifű sziruppal. A kezelés második napján érezhetően romlott az állapota majd estére jött a roham. Összeállt a kép, Bebe allergiás a lándzsás útifűre és ettől romlik az állapota. Azóta ezt alátámasztotta Laci doki is. Marad az Ambroxol.
Máté ovijába pénteken teszünk közös látogatást. Izgalmas, hogy elképzelhető, hogy már szeptembertől megürül egy hely Máténak. Először egész pánikba estem, hogy túl korai ez még, kéne még az az egy év, de azóta barátkozom az ötlettel. Végül is, itt jó helye lenne, és ha valahol akkor itt, ahol már láttak ilyen gyereket, biztosan át tudnák segíteni a kezdeti gondokon. Na és ott van a heti két egyéni foglalkozás és logopédia. A mi kis ovinkban túl sok gyerek lenne neki, túl kevés pedagógussal, akik ráadásul teljesen tudatlanul vállalnák Mátét. Csendben jegyzem meg, hogy ha egyáltalán ők vállalnák, és nem csak a vezető óvónő jócselekedtének lennének "áldozatai", mert ha így van, akkor lehet sejteni mennyire lesznek megértőek Máté rigolyáival szemben. Ráadásul tényleg fogalmuk sincs az autisztikus spektrum zavarról, se arról hogy ez mivel jár. A Delej utca ugyan szívesen segít, de ugye, ahogy anno nekem is Oliver B.-nél, személyesen kell elmenni. Hajlandóak lesznek vajon erre? Ha mindezt megfejelem azzal, hogy esetleg egy igazi porosz pedagógust kapunk, az első élménye a közösségről katasztrofális lesz Máténak.
Felújítás. Végy egy halom tinédzsert akik lelkesek, és lecsapolják neked akár az egész Hanságot. Így volt ez nálunk is. Fogták magukat, megunva a szocreál környezetet, felújításba fogtak. Egész nap, dacolva a meleggel, csiszoltak, lakkozta, és festettek Roland segítségével. Ő bútor restaurátor-asztalos, így értett a faelemek és ajtók festéséhez, renoválásához. Aki esetleg asztalost keres, vagy régi elromlott bútort javíttatna, ajánlom Rolandot a figyelmébe. Az eredmény gyönyörű lett. Nézzétek meg a képeket.
4 megjegyzés:
szerintem jó lesz az az ovikezdés most is, ne aggódj. minél előbb kerül közösségbe annál könnyebb lesz a dolga később az alkalmazkodásban, amit muszáj valamennyire megtanulnia. A rigolyáknak pedig az a tulajdonságuk (Olit nézve meg magamat is), hogy egyre markánsabbak lesznek idővel, amitől nehéz megszabadulni -- a korán közösségbe kerülés ezen sokat segíthet, különösen, ha tényleg hozzáértő ovisnénik is tudnak ebben segíteni.
Másrészt mivel Máté is egy nagyon okos kiscsávó és itt idejében elkezdődik az egyéni fejlesztése -- van némi esély arra, hogy ne kelljen az iskolakezdést halasztgatni a szociális/kommunikációs képességek miatt... (Oli a halasztott iskola miatt még mindig emlegeti, hogy hogyan mehetett el iskolába az a gyerek, amelyik nem ismerte a számokat meg a betűket, mert az iskolához az kell, és ő hogy hogy nem mehetett el iskolába, amikor ő már rég ismerte őket... és erre a kérdésre őszintén szólva nem tudok választ adni neki)
Köszi! Igyekszem. Őszintén szólva ez lehet, hogy nem is annyira Máté problémája hanem az enyém. Nehéz elengedni, és megbízni ismeretlen emberekben, hogy figyelni fogják. De előbb vagy utóbb mégis kell, és ehhez ennél jobb körülményeket sehol sem fogok találni. Már csak az kell, hogy a kisfiú akinek a helyére kerülnénk Svédországban maradjon, hogy a szponzoraink ki is fizessék, és a gyerek be is jusson. Ennek érdekében én szívesen BKV-zek Bebével.De hogy J. hogy fog minden nap ötkor elmenni az irodából amikor ez napi szinten szinte soha sincs így...?
Drukkolunk, hogy minden összejöjjön: attól tartok, szorongásaid ellenére az lenne a jobbik változat, ha Máté idén kerülne közösségbe. Külön drukkolunk azért, hogy a pénteki látogatás jól sikerüljön: ha jó benyomás marad Benned és Mátéban is, Neked, kedves Mama, könnnyebb lesz leküzdeni szorongásaidat...
Mi a tapasztalat? Elő lehet készíteni egy-egy ilyen alkalmat? Nem tudom, mi hogyan működik, de emlékszem apámra, aki mindig elmondta nekem, mire számíthatok, és még csak csokit vagy más jutalmat sem ígért, mégis elérte, hogy tartsam a karom vérvételnél, csiklandozásnak értékeljem a fogfúrást stb. stb. Tudom, Máté sajátosan kezeli a "beérkező" információkat, de azt írtad, hogy a Jánosban tartotta a kezét a doktornak, aki elmagyarzázta neki, hogy meg fogja gyógyítani...
Ha jól látom, az összes egyéb akadály elhárítása után következik a legnehezebb: a bejárás megoldása. Attól tartok, ebben az esetben is csak a szolidaritásunkat tudjuk kifejezni, de ha tudunk valamiben segíteni, állunk elébe. Valami olyasmire gondolok, hogy a mi utcánk az Ilka utca és a Honvéd utca közé esik -- hátha jó lenne holmi átmeneti állomáshelynek bizonyos napokon. A szükséges előkészületeket megtesszük, persze.
(legkésőbb holnap válaszolok az e-mail-ra is)
gGyorsan megdícsérem a felújíást is. Mindig méltánylandó az igényesség és az igyekezet; és egészen más a kivirágozott ajtó, meg a korlát, mint az ütött-kopott (bár az !utóbbi jóval alkalmasabb rejtő-színnek...)
Dícséret Rolandnak! A mesterének a festett bútor a specialitása? --Szeptemberben majd megkeresem, ha lehet, egészen prózai székjavítás miatt.
Megjegyzés küldése