Mentünk, láttunk, visszamennénk

Ma nagy rohanásban voltunk. Beszerző körút és egy ovi látogatás volt a palettán. Ebből az ovi volt az izgisebb. A Máténak kiszemelt ovi a Belvárosi Játékóvoda a Honvéd utcában. Már este elmagyaráztam neki, hogy elmegyünk egy oviba, így lényegében már induláskor tiltakozni kezdett, hogy ő aztán nem megy oda . Eme baljós előjelek után a dolgok jobbra fordultak. Az ovi egy társasházban van, tornateremmel meg mindennel ellátva. A vezetőnő kedves volt. Mátét sikerült élénk tiltakozása ellenére bevonszolni a csoportszobába , sőt az ölembe telepedve egészen megnyugodott és mi beszélgetni is tudtunk a leendő óvónénikkel. Aztán átvonultunk a néhány méterrel odébb lévő nagy és árnyas játszótérre a gyerekekkel ahol Máté játszott egy kicsit mi meg beszélgettünk.
A lényeg, hogy van, volt , lesz ilyen gyerekük. Nagyon rugalmasan álltak az evési, öltözködési, szobatisztasági gondokhoz. Orsi által említett Floor Time módszert alkalmazza a gyógypedagógusuk, amit az óvónénik is próbálnak megtanulni. És ez a fél mondat a lényeg, hogy érdekli őket az ilyen gyerek, tanulni akarnak, és ez a hozzáállás ami nélkülözhetetlen ahhoz, hogy ne csak megőrizzék Micit több kevesebb sikerrel, hanem valóban neveljék is a szó jó értelmében. Heti két egyéni foglalkozása lenne itt és logopédiája is heti szinten. Szerdánként pedig kirándulni mennek a gyerekek.
Összességében ez az a hely ahol nyugodt szívvel hagynám Mátét, és ezek azok a pedagógusok, akiben megbízok, akikkel esélyt látok arra, hogy együtt gondolkodjunk Mátéról.