Bebó-Puri ismét megúszta az orrmandulája kivételét. Nem úgy Laci papa Rckevéről való felbumlizást, hogy Micire vigyázhasson, én a több tonna vega kaja megfőzését, mert a kórház a hagyományos parizeres vonalat követi, gondolom tradícionális és anyagi okokból.
Miután beértünk a kórházba és a dokink gyorsan átirányított az altatóorvoshoz a rutin vizsgálatra, a doktornéni elkerekedő szemekkel kérdezte, hogy tulajdonképpen mi a szöszt keresünk itt. A gyerek gégéje és légcsöve szerinte két hét alatt nem nőtt nagyot. Látszott rajta az előző intubálási kisérleteének nyomasztó emléke. Végül, azt ajánlotta fel, hogyha már bejöttünk és mi nagyon szeretnénk, akkor ő megpróbálhatja egy alternatív módszerrel intubálni, de az nagyon veszélyes, de megígéri, hogy azonnal leáll vele ha bajt észlel. Na, persze hogy nem akartuk kipróbálni a dolgot. Ismét bevegyszerezni, altatni azért hogy húsz percen belül kiderüljön hogy nem fog összejönni. Amúgy is mostanában olyan rossz érzésem volt ettől a műtéttől, valami belül azt súgta hogy feleslegesen csináljuk. A dolgot így egy év múlvára napoltuk, addig hallásvizsgálat lesz. Ezt sem értem hogy minek, mivel eddig egy vizsgálat sem hozott értékelhető eredményt az elmúlt évben. Majd rákérdezek.
Bebe kapott homeopátiás műtéti felkészítést, így most az éhezést sokkal békésebben tűrte, és persze rögtön begyűjtött két nővérkét is magának akik alig várták, hogy végre az osztályra kerüljön a kis Puri.
9 megjegyzés:
Tündéri a foton a kissrác!
A jó Isten se akarja, hogy ez a mandula műtét megtörténjen! Ez már jelenthet valamit szerintem is.
Marcsella
Szia Marcsella! Én is azt hiszem, hogy Isten nagyon vigyáz ránk. Mindíg érzem a minket körülvevő "véletlenekből".
Kriszta
Barátnőm, T. mesélte, hogy családi legendáriumuk szerint a férjét kisgyerekkorától szintén fenyegették a garatmandula-műtéttel, és mindig belázasodott, megnáthásodott, melőtt megműtötték volna. Addig-addig sztrájkolt, hogy betöltötte a 14 évet, és még mindig volt garatmandulája. Akkor az orvos legyintett rá, és elengedte; máig (60 felé ballag) nem operálták meg, és nem is lenne miért: egészséges! -- Szóval hajrá, Bebe-Puri, ne hagyd magad, nőjél, erősödjél műtét nélkül, mindnyájunk örömére!
A fénykép tündéri!
Szia Mama/Kriszta!
De tudjuk, véletlenek meg nincsenek!
Minden "miért"-re, van egy "azért" magyarázat.
És ebből áll az életünk!
Marcsella
Marika nagyinak
Hát majd meglátjuk ezt a műtétet. Én is remélem,hogy nem lesz rá szükség.
Marcsellának
Köszönöm, nagyon szép gondolat.
Marika nagyinak
Hát majd meglátjuk ezt a műtétet. Én is remélem,hogy nem lesz rá szükség.
Marcsellának
Köszönöm, nagyon szép gondolat.
Sziasztok! Még csak most találtunk ide, de jövünk még!
Reméljük, hogy tényleg, és végleg megússzátok azt a műtétet!
Kriszta, Bubu, Vicik, és Álmos
Nekem ilyenkor eszembe jut egy ismerősöm kicsinyke 4,5 éves leánykája, aki nem élte túl a vakbélműtétet. Annyira sírt előtte a drága, lehet, hogy megérezte?
KARÁCSONYI SZOBASAROK
De furcsa lett a nagy szoba!
Üres sarka tele lett,
karácsonyfa került oda,
meg adventi szeretet.
Szikrát vet a csillagszóró,
táncot jár sok gyertyafény,
csengettyűhang azt hirdeti,
a jóságra van remény.
Csillogó díszek kacérkodnak,
a fát átfonják a szalagok,
arany, ezüst ajándékkal,
üzennek a csillagok.
Üzennek, hogy szerezzetek
örömet a családnak,
izgalmat a gyerekeknek,
nyugalmat a világnak!
Nem sok kéne az örömhöz,
ha mindenki jót tenne,
fenyő, gyertya, dísz nélkül is,
szép karácsony lehetne.
Megjegyzés küldése