Kapcsolda

Ezek itt az elmaradt bejegyzéseim. Hetek óta gyüjtögetem, és most egyszerre ömlesztem.
Hétvégén tartották Gerda sulijában Szalay Kriszta féle Kapcsolda programot, ahol fogyatékos gyerekek és egészségesek töltöttek együtt néhány napot. A programok pörgősek voltak, és Gerda nagyon élvezte az egészet. Az ő csapata egy 16 éves mozgássérült fiút patronált. Nagyon összebarátkoztak, és még most is rendszeresen írnak egymásnak. Gerda azzal jött haza az első nap után, hogy képzeljem el, hogy ez a fiú olyan jól beszél angolul, hogy az csak. Ja, persze igen, mozgássérült, de most még németül is tanul. Hát, erről van szó. Amikor már megismerjük őket, akkor a fogyatékosság már csak egy tulajdonság, és meglátjuk bennük az értékeket. A Down gyerekek kedvességét, őszinteségét, a mozgássérültek eszét, és találékonyságát. Gerdához hasonlóan több gyereknek is lehetett ilyen élménye. Ettől lesz ez a világ élhetőbb, nem csak a sérülteknek, hanem az egészségeseknek is. Hiszen, senki sem váltott bérletet egy életre az egészséges oldalra, és ha már van olyan élményünk, hogy ezek az emberek mennyi minden pozitívumot tudtak adni egy hétvége alatt, akkor a megváltozott állapotunkat is talán könnyebb feldolgozni.

Egy másik kérdés az, hogy tíz budapesti gimnáziumból csak három igazgatója érezte azt, hogy ez a program olyan többletet adhat a gyerekeknek, ami egy életre elkísérheti őket. Nagyon szomorú, hogy az ott tanulók csak leendő orvosok, politikusok, jogászok, tanárok, tudósok, és nem igazán fontos, hogy elsősorban egymásért és a világért felelős emberek. Az iskola megint valamilyen gnóm funkciót tölt be. De örvendezzünk inkább a három, számomra elitt iskolának, és annak, hogy az annyit szidott pláza stb.. ifjúság ilyen szép számban szánta erre a hétvégéjét.

http://webcast.tv2.hu/dynamic/index.php?m=video&video_id=373058

Méltánytalanság és nagy hír

A Nagy Tökéletességemben egészen elfelejtkeztem megírni, hogy Bebe végre feladta a sztrájkot, és múlt kedden dolgozott Zsófinál. Bemutatta a tudományát, poharakat húzkodott ki egymásból, Montessori tornyot bontott le. Nem győztünk lelkendezni. Sajnos ma megint kiesik egy alkalom az Ilkában, mert a hét végén Mátét elkapta egy vírusos torokgyulladás. A nehezén már túl vagyunk. Tegnap már evett is egy kis tésztát, de napokig csak tejet volt hajlandó inni. Bele is fogyott szegény, pedig eddig sem volt az a kimondottan kerek gyerek. A dokihoz azért lementünk, főleg azért hogy megkérdezzem, hogy ez a vírus meddig fertőz, de még sajnos szerdáig igen.Szóval az Ilka utca ugrott. Remélem gyorsan véget ér már a tél!
A nagy hír pedig az, hogy Gerda lányom jelentkezett, ahogy ő mondta, valami olyasmire, hogy Downosokat és más fogyatékosokat kell segíteni. Nem volt biztos benne, hogy pontosan mit és hol, de mivel ilyet már csinált itt nálunk a helybéli intézetben és tetszett neki,ezért gyorsan jelentkezett ide is. Menet közben derült csak ki, hogy ez a dolog a Szalay Krisztina féle kezdeményezés. Az ő ötlete volt, hogy a fogyatékos gyerekeket nevelő szülőket egy kicsit tehermentesítsen, hétvégi, amolyan pizsibulit szervezzen gyerekeknek. Persze lesznek programok, játékok, és sok felügyelő is. Sikerült híres színészeket is megnyerni az ügynek, ők lesznek az esti mese felolvasók. Gerda nagyon izgul, én meg nagyon büszke vagyok rá.

Korai

Hát, azért megpróbáltuk... A remény, hogy délután Bebe aktívabb lesz, ezért ezentúl háromra járunk, naív ábránd volt csupán. Bebe ismét előadta a rettegő számot, de azért néha már elhallgatott Zsófinál is. Máté élvezte a legjobban a dolgot. Csigát evett, bár zokon vette, hogy zord szülője kiparancsolta a folyosóra a csigával, meg felmászott mindenre.
Közben Greg bejelentette, hogy ő Amszterdamban fog élni. Gerda pedig miután gondterhelten, elhaló hangon ecsetelte hogy mennyit kell tanulnia a töri témazáróra, megkérdezte, hogy nem gond e ha marad még egy napot itt a nagyapáéknál, mert holnap buliba kell mennie a barátnőjéhez. Na, tessék!

Persze van aki inkább a pénzét számlálgatja.

Tündér a kertben sörrel