Méltánytalanság és nagy hír

A Nagy Tökéletességemben egészen elfelejtkeztem megírni, hogy Bebe végre feladta a sztrájkot, és múlt kedden dolgozott Zsófinál. Bemutatta a tudományát, poharakat húzkodott ki egymásból, Montessori tornyot bontott le. Nem győztünk lelkendezni. Sajnos ma megint kiesik egy alkalom az Ilkában, mert a hét végén Mátét elkapta egy vírusos torokgyulladás. A nehezén már túl vagyunk. Tegnap már evett is egy kis tésztát, de napokig csak tejet volt hajlandó inni. Bele is fogyott szegény, pedig eddig sem volt az a kimondottan kerek gyerek. A dokihoz azért lementünk, főleg azért hogy megkérdezzem, hogy ez a vírus meddig fertőz, de még sajnos szerdáig igen.Szóval az Ilka utca ugrott. Remélem gyorsan véget ér már a tél!
A nagy hír pedig az, hogy Gerda lányom jelentkezett, ahogy ő mondta, valami olyasmire, hogy Downosokat és más fogyatékosokat kell segíteni. Nem volt biztos benne, hogy pontosan mit és hol, de mivel ilyet már csinált itt nálunk a helybéli intézetben és tetszett neki,ezért gyorsan jelentkezett ide is. Menet közben derült csak ki, hogy ez a dolog a Szalay Krisztina féle kezdeményezés. Az ő ötlete volt, hogy a fogyatékos gyerekeket nevelő szülőket egy kicsit tehermentesítsen, hétvégi, amolyan pizsibulit szervezzen gyerekeknek. Persze lesznek programok, játékok, és sok felügyelő is. Sikerült híres színészeket is megnyerni az ügynek, ők lesznek az esti mese felolvasók. Gerda nagyon izgul, én meg nagyon büszke vagyok rá.