Beeeee

Bebe anyó hajmosás után.

A nagyi kommandó bevetésen. Máté őrzi a jól megsétáltatott nagypapát.

Persze a nagyvárosi természetbúvár a kőrengetegben is felmászik egy kis vizsgálódásra bárhova. ( Ez a mi természetbúvárunk esetében nagy szó, mert nem igazán az a sportember jellem, de a kiváncsiság nagy úr.)

Még mindig röpkék a múlt hétről

Máté a cityben is talál magának szöszmötölni valót. Izgi luk mindenhol van csak nyitott szemmel kell járni.

Bebe és Máté új kalandjai

Egy kis múlt idéző kép Anna Hatalmas Bulijáról, ahol fantasztikusakat ettünk, és én fantasztikusan örvendeztem, hogy de jó is családba tartozni. Itt Kata ragadta magához Bebét. Úgy érzem, hogy Bebe szerencsés, mert itt szeretik, és elfogadják.

Bebével hétfőn jártunk a szemészeten , mivel mindkét szemén elzáródott a könnycsatorna. Reméltem, hogy gyorsan túl leszünk a szondázáson, de sajnos először le kell húzni a gyulladást, és csak aztán jöhet a szondázás. Bebe nagyon türelmesen viselte a nyüstölést, a doktor bácsi pedig boldogan dícsérgette.

Kedden ismét a koraiban jártunk. Máté amióta megtalálta a három műanyag állatot, végre nem akar állandóan birokrakelni velem. Bebére is jobban tudok így figyelni. Bebe mostanság lazít. Olyan szépen nyúlt már a dolgokért, most meg olyan ártatlanul pislog rám ha gyakorlunk, mintha nem is értené mit akarok tőle. Kommunikációs képességeivel azonban nincs gond. Ha nem akar valamit játszani egyszerűen úgy kitekeri magát, hogy ne is lássa a feladatot. Persze biztos más nem görcsölne ennyit ilyesmin, de már csak ilyenek a sérült gyerekek szülei. Tele vagyok drukkal, hogy ez most gond-e, vagy normális, esetleg megtorpant vagy lelassult vagy....De azért én nagyon hiszem, hogy mindent fogunk mi is csinálni amit a többi baba, csak lehet, hogy egy kicsit késöbb. Időnk meg van... Délután aztán nagyiztunk meg parkoztunk egy nagyot megint. Olyan jó látni, hogy ezekkel a gyakori találkozókkal milyen szépen fejlődik a nagyik és Máté kapcsolata, és mennyivel inkább tudunk olyan nagyis-mamás beszélgetéseket folytatni. Marika mama még Máté pulcsiját is megvarrta, és valahogy ez nekem olyan szép volt.

No. már megint eltelt egy hét !

Hát, hogy ez hogy lehet? Nagyon pörgős volt a hetünk. Hétfőn indítottunk egy dupla oltatással. A szinkron oltódó ifjak egész jól viselték a dolgot. Máté annyira el volt foglalva a gigantikus méretű csokijával amit elterelés gyanánt vittem magammal, hogy elfelejtett felháborodni az inzultuson, így talpig csokisan és boldogan távozhattunk. Bebe már 6800gr és 62 cm. Olyan hurkás mint egy tápszer reklám. Délután pedig beloholtunk Gerda iskolájába ismerkedni az új tanárokkal. Ők megismerkedhettek az addigra teljesen kipurcant sírdogáló Bebével, mi meg velük. A benyomások mindkét diplomáciai oldalon pozitívak voltak. Az iskola témakörről majd késöbb még írok.
Kedden fejlesztő. Máté először a szokásos formáját hozta, de aztán rábukkant három állatkára a földön, és végre visszaszerezte régi, jó önmagát. A foglalkozás békével zajlott, a dévényezés pedig Bebe hőbörgésével. De azután elvonulhattunk végre a parkba. ÉÉÉÉS nagyiék is kijöttek. Míg Máté nagyapázott a játszótéren , én nagymamázhattam a padon, Bebe pedig jót aludt a kocsijában. Mindannyian remekül éreztük magunkat. Máté még puszit is osztott nagymamának, és jól megsétáltatta a rábízott nagypapát. Képek holnap következnek.
Szerdán Anytejes Világnap révén elindultunk ünnepelni a védőnénink által összehozott ünnepségre, és hogy Nóriékkal is összefussunk egy kicsit ott. Éltem a gyanúval, hogy Máténak nem fog ez az ünnepség dolog annyira tetszeni. Hát igen távol jártam az igazságtól. Nem nem tetszett neki, egyenesen utálta még a gondolatát is az egész felhajtásnak. Így a felemelő ünnepségre már be se jutottunk, mert olyan hangerővel tiltakozott a világnap ellen, hogy leginkább egy tápszergyár lefizetett alkalmazottjának is tűnhetett. ( De lehet, hogy csak az apja érdekeit védendő, nem akarta hogy édesanyja piros rózsát kapjon minden idők legsármosabb gyerekorvosától.)Ugyanezt tette a gyógyszertárban is ahova alternatív programként betértünk. Aztán kipihentük a sok protestálást a játszón. A napot a Nóriék által utánunk szállított piros lufi mentette meg.
Csütörtökön hajnalok hajnalán indultunk Máté diagnosztizálására, és rögtön két kolosszális dugóba ragadtunk be. Máté pont azt tette amit gondoltam. Miután a két szimpatikus doktornő betereltek bennünket egy vizsgálóba, Máténál elszakadt a cérna, és jó fél órát ordítva követelte a távozásunkat. Egy zsemlével sikerült nehezen lecsendesítenem. Rávenni semmire nem tudták, így határozottan kidomborult a probléma lényege. Azt és akkor csinálja amikor ő úgy gondolja, hogy ezt szeretné tenni. A diagnózis a nekünk feltett kérdésekből kerekedett ki. Magasan funkcionáló autizmus. Jövőre fejlesztés után újra megnézik mire jutottunk. Én reménykedek a fejlődésben, mert még magától is produkál egy lassú tempót. Mindenkit nagyon érdekelt, hogy hogy bírkózunk meg a dupla kihívással.