Eltűnésünk okán.

Mindenki meg lett simogatva...

Máté Zsombinak örül.

Oli és Máté.

A délceg Rodielünk pejét ugratja/gyalogoltatja.

Bebe is jól érezte magát a találkozókon.

Suttogó.

Szóval, az elmúlt hónap egy rémálom volt, meg néha egy tündérmese. Tündérmese akkor volt, amikor Bebe Kisjézussá avanzsálódott. Történt ugyanis, hogy Bege Nóra, aki csodás képeket készít a Baltazár Színházról, felkérte Bebét egy vendégszerepelésre. Bakonykutiban készített egy sorozat betlehemes jelenetet a színház tagjaival. Bebe sajnos kialvatlanul érkezett meg, így nagyon hitelesen alakította a zokogó kisdedet a Boldogságos Szűz ölében. Így is csodálatosak lettek a képek. Nóra fotóinak ugyanis lelkük van, ami megállíthatalanul sugárzik át a képein. Ő nem csupán fogyatékosokat, vagy éppen apácákat fotóz, hanem mindig barátokat, a szeretteit. Máté a fotózás ideje alatt ivott a farm kecskeitatójából, játszott cicákkal és megtanulta tökéletesen utánozni a lovak prüszkölését, nyerítését.A színház tagjai pedig úgy töltik fel a közéjük keveredőket, mint egy kis dinamó. Nevetgélnek, szeretgetnek, ugratják egymást, vigasztalják egymást. Szóval mindent csinálnak csak nem szenvednek, mint ahogy elvárnánk egy értelmi fogyatékosságban "szenvedőtől". Most is megállapítottam, ha valóban szenvednem kéne egyszer én köztük szeretném azt tenni.

Következő hétvégét pedig Orsiék meghívásából az autistákat nevelő szülőkkel és a felnőtt autistákkal töltöttük együtt. Nagyon furcsa is volt a váltás. Mondhatnám a lelkem más izmait dolgoztatta meg Rodiel és a többiek. Szerettem őket, és végre láthattam hogy Máté a hozzá hasonlók közül nem lóg ki. Máté is nagyon élvezte Olit és Zsombit. Sokáig emlegette őket. Az összejövetelen jót beszélgettünk meg ebédeltünk. Mikor rákérdeztem, hogy mint a Down gyerekes szülőknél, itt miért nincsen levelezési lista pl. vagy valami hasonló dolog, az alapítvány vezetője azt mondta, hogy az itteni szülők nagyon széthúznak a különböző terápiás lehetőségek miatt. Ami nagy kár, mert egy csomó gondunk attól még közös, hogy én nem hiszek se Büky profnak, se igazán a diétás vonalról nem vagyok meggyőzve.

A rémtörténet része a sztorinak, az hogy Máténak továbbra is ovit keresünk. Miután három hétig kitartóan küzdve, óriási telefonszámlát csinálva, sikerült eljutnom a leendő ovi gyógypedagógusáig, kiderült, hogy ők nem adnak terápiát ott csak szaktanácsot, de egy szimbolikus díjért foglalkoznak majd Mátéval. A vezető óvónéni három hónapja nem volt képes ezernyi könyörgő telefon után se megcsinálni azt a bontást ami alapján támogatást tudnánk igényelni, a gazdasági válság meg jól lesújtott Máté támogatási esélyeire is, így arra jutottam, hogy jó lesz egérutak után nézni. Ismét telefonra cuppantam, és futottam néhány kört. Waldorf: Bedrogozott hangú óvónéni hosszan ecseteli hogy melyik nap melyik gabonát fogják fogyasztani, értelmes kérdései fél óra alatt sincsenek, ellenben a végén leszögezi, hogy már tavaly is elutasított egy ilyen gyereket. Óbudai Bárczi: Óvónénik képzettek, de máris ketten vagyunk arra az egy helyre, és vigyek írásos igazolást januárig arról, hogy az önkormányzat kifizeti Óbudának a gyerek után járó önrészt . Bizonyára örömmel foglalja majd a bürokrácia ezt nekem írásba. Szóval újabb kör Aáry Lajos Tamás hivatalánál, mik a lehetőségek ha az önkormányzatnak nincs integrált ovija. Innen még várjuk a visszajelzést. Közben Anita és Timi is próbál érdeklődni, illetve a III. kerületi EGYMI-nél időpontot egyeztetni nekünk. Lehetőségként ott van még a csalás is. Átjelentkezni a kerületbe, majd gyorsan vissza, hogy ne bukjuk a gázártámogatást, mert akkor a 18 fok helyett ugye... Ha bablevesre lesz szükségem a zárkámban azért, hogy Mátét oviba juttassam, azért reménykedek a blog olvasóiban. :)

Közben Bebe kruppos lett, de annyira hogy szilvalila lett hirtelen , de már jobban van.

Azért jártunk Norkáéknál is. Ami szokás szerint nagyon jót tett a lelkünknek, meg a gyomrunknak. Máté végre nem menekül sikoltozva Marci elől, hanem örömmel utánozza a kanapén ugrárálásban. Egyáltalán döbbenetesen nyitottabb lett, és kezdi élvezni ha gyerekek között lehet. Szóval ott a helye egy oviban. Beb pedig szintén nagy örömmel vette Tomikát és az őt ölelgető Marcikát. Talán most volt először, hogy anélkül tudtam az asztalnál ülni, hogy valamelyik gyerekem nem sikított volna.

És meghalt a kutyám, a macskám,az aranyhalam, az egyik újszülött cucu malacunk, és egyik éjjel leszakadt a konyhaszekrényünk megsemmisítve a pohár készleteinket és a múlt héten elkaptunk valamilyen vacak rotát is. Azt hiszem a középkorban egy ilyen hónap után illet vagy a javasasszonyhoz fordulni titkon rontáslevétel céljából, vagy szőrcsuhában zarándokolni indulni Jeruzsálembe.

Szóval ennyi az oka, hogy ilyen rútul ilyen sokáig hallgattam.