2007. szeptember 28., péntek

Down Ambulancián jártunk

Reggel frissen és vidáman a hónom alá csaptam Bebét, bevágódtunk a Fekete Nyílvesszőbe ( az autónk) és ezerrel robogtunk egészen Csillaghegyig, ahol is beleszaladtunk az évezred dugójába. Másfél óra alatt megtettünk két kilómétert a Szentendrei úton. Az autós kollégák a maguk vérmérséklete szerint ütötték agyon az időt, voltak telefonálók, az elmaradt szerelmi életet nyélbe ütők, a reggeliző-borotválkozó részleg, az alfába lement zombik( valószínűleg csak nyitott szemmel aludtak), a dühöngős dudálók, és én aki látszólag magában beszél, mivel az akkor már igen éhes Bebét csitítgattam . Kilenctől tizenegyig ültünk a dugóban. Bebe viszont ismét elvarázsolt. Kezdetben szóvá tette, hogy most már aztán enne, de aztán nyugodtan várt és nézelődött. Annyira türelmes baba.
A kalandos utunk után meg az Ambulancia varázsolt el. A hely szép, kedves gyerek szemmel nézve is megnyugtató. Hát még az orvosok! Dr.Havas Katalin fogadott minket. Bűbájos ez a hölgy. Valahogy azt érzed, hogy hatalmas hullámokban ömlik rád és Bebére a szeretete. Megkaptuk a millió vizsgálatra a tervet, néhány időpontot, megvizsgálta Bebét is. Nagyon elégedett volt vele. Se szív probléma, de a hipotónia is szinte teljesen eltűnt. Aztán jött az igazi csoda. Ő nem csak Bebe fizikai állapotára volt kíváncsi, hanem a mi lelkinkre is. Az egész családéra. Bőven hagyott időt beszélgatésre is, és bemutatott egy Down dada hölgynek is. A Down dada szolgálat arra való, hogy olyan emberek segítsék át a krízis helyzeten az új családokat , akik maguk is hasonló cipőben járnak. A mi dadánk Nagy Krisztina lett. Neki nyolc éves a DS fia. Érdekességként egy ikerpár tagja, ahol a másik baba egészségesen született. Kaptam infót óvodáról, lehetséges iskoláról, támogatásokról, és millió hasznos dologról, de a lényeg az volt, hogy olyan emberrel beszéltem aki pontosan értette a félelmeimet. Nagyon jó érzés volt! Furcsa az volt, hogy a Máv-ban pontosan tudták, hogy őt kell kihívniuk a kórházba , de nem tették. Valószínűleg attól féltek, hogy ha még nem is biztos a diagnózis rosszul viselném egy lehetséges sorstárs felbukkanását. Az orvosi gárda olyan orvosokból állt össze akik sokszor munkaidőn felül vállalták ezeknek a gyerekeknek a gondozását. Itt tényleg nem csak egy kórtörténet a gyereked, hanem egy gyerek, akit itt szeretnek.
Máté is járt Jánossal aznap a nefrológián, ahonnan most három év után egészségesként elbocsájtották. Hurrá Máté!

2007. szeptember 26., szerda

Meghívó

Kedves Mindenki! Keddenként készülünk a délutánt a Városligetben tölteni, ha az időjárás engedi. Ha valakinek van kedve akár csak egy rövid időre csatlakozni , örülni fogunk!
A Nagy Felfedező Team

Breaking news


Kedvenc felfedezőnk, és természetbúvárunk ismét bajba került. Alvási idejét sem kímélve épp látogatást tett a legközelebbi farmon, amikor az egyszerűen a fejére szorult. De hát, ki gondolta volna, hogy ha egy malac simán befér, akkor egy felfedező nem.
-Jaj, beszorultál! Jaj, beszorultál!-ordított kedvenc természetbúvárunk, amíg az erre szakosodott mentőegység fel nem tűnt a küszöbön.
És igen Nóri, most volt nálam gép.


És aztán le is mászott.


Aztán megrohamozta a futurisztikus műanyag hegyet.


Igen, bizony le is csúszott. Életében ekőször. Aztán már nem is tudta abba hagyni a csúszkálást. El voltam ragadtatva! Tavasszal amikor itt jártunk még csak körbe sétált, és azt nézt hogy milyen izgis a kerítés.

SZENZÁCIÓÓÓÓÓ!!!



Na, persze nem ez a szenzáció.Ez itten Máté hátsója, ahogy a koraiban próbál átfurakodni egy alagúton. Az ideális forgatókönyv szerint a fejlesztésnek úgy kéne zajlania, hogy a nagy bájosan játszódik az érdekes játészerekkel, amíg a kicsi fejlesztődik. Hát ez most is kábé öt percig volt így ( fenn látható ), aztán következett a jóbevált Szikla vs Ármány meccs, de most olyan hangeffektekkel,hogy Marilyn Manson is sírva adta volna át szegecses szerkóját az érdemtelibbnek( Máténak). Végén, amikor hallás figyelem fejlesztő gyakorlatokat végeztek Bebéék ki kellet raknom a folyosóra, mert hallani aztán csak őt lehetett. Bánni éppen nem bánta, de én már nagyon örültem, hogy vége a foglalkozásnak. Bebe sokat tanult múlt hét óta is, már behozza a két kezét a szeme elé, és meg is keresi a kis harangot, hogy merre szól a tekintetével. Nagyon meg is dicsérték érte. A Dévényezés már jobban ment, mert Ármány Micit etetni kezdtem és akkor lehiggadt. De szegény Bebe megint teljesen kikészült. Hiába sok ez neki még így egyszerre. Odafenn látható Zsófi , Bebe tanítónénije, és Bebe mint szorgos nebuló.
Na de aztán, az idő ragyogó volt, a Városliget meg közel, így uccu neki átruccantunk az ottani kis játszótérre. Már nem a mérete kicsi, hanem kicsiknek való játékok vannak ott. Máté el volt ragadtatva.És, és, ÉÉÉÉS ,