Down Világnapra 2. rész

Down Világnap avagy milyen is Pocak valójában.1.rész

1.Elképesztően szélsőséges, egyszer kacag a következő percben pedig irtó mérges tud lenni, és vörös fejjel ordít.

2.Elképesztően hangos.

3. Elképesztően rendetlen.

4. Elképesztően bájos.

5. Elképesztően barátságos nemre, faji és vallási hovatartozástól teljesen függetlenül.

6. Elképesztően aktív, ami a lakás jelenlegi állagán is meglátszik.

7. Elképesztően jó étvágyú.

8. Érzelmes, a nap bármely pillanatában elönthetik az őt körülvevők iránt az érzések, ilyenkor pedig megöleli és megsimogatja akit csak ér.

9. Nélküle nem lennének ilyen pezsgősek, váratlanok a nappalaink, és olyan megnyugtatóan csendesek az éjjeleink.

10. Nélküle nem nevetnénk ennyit.

11. Nélküle állandóan rend lenne a lakásban, ami azért elég unalmas tud lenni.

12. Nélküle nem ismertünk volna meg ennyi kedves és jó embert.

A fenti dalt küldöm minden különleges embernek kromoszóma töbletre vagy hiányra való tekintet nélkül.

Api

Csütörtökön hajnalban elvesztettük az apósomat az első házasságomból.. Apámként szerettem. Soha nem szűnt meg a kapcsolat közöttünk, amit nagy áldásként kaptam. Valószínűleg kevesen mondhatják el, hogy az anyósaikat ( nekem kettő is van) és az apósaikat szüleikként szeretik. Azt pedig még kevesebben, hogy a volt apósukat és anyósukat is így szeretik.

Api kedves volt, ragyogó humorérzékkel megáldva. Mindene volt a családja, és nekünk is mindenünk volt. Soha nem öregedett meg lélekben. Tőle tanultuk meg a család összefogásának szépségét, hogy összetartozunk még ha vannak is vitáink. Nagyon hiányzik, és fog is mindíg nekünk!

Dínó csontos műzeum= Természettudományi Múzeum

Némó
és

őszinte híve

Mondja kedves Watsonom, Ön mit lát?

Kiástuk!

Neee, a Bogárember és kölyke Kisböde!
böde=katicabogár fajta

Korallzátonyon sétálás.

A méhkirálynő.

Mi változott a tavalyi látogatáshoz képest? Van egy nagyon nagyon jó interaktív rovaros kiállítás. Máté pedig idén már nem sikított ha termet akartunk váltani, és nem borult ki, hogy vannak szabályok a múzeumban amiket be kell tartani. Igen, neki is. Tényleg nagyon élveztük a dolgot. Pocak úr, hogy szabadon keringhetett az óriás termekben, illetve a kitömött állatok részleget favorizálta, valamit a szőke látogató kislányokat. Ha felbukkant egy valamire való fehérnép, Bebe azonnal szélesre tárta karjait és tengerész léptekkel igyekezett az áldozata felé. Sajnos a nyolc évesek sokkal gyorsabbak mint ő. Nem baj Pocak, fogsz te még nőni! Akkor próbáljanak lehagyni!

Vágott verzió

Vágatlan verzió

Máté, Barnus és Pocak. Nem is olyan különbözőek innen.

Ami kimaradt a riportból.( János felrakta Facebook-ra, de remélhatőleg idővel ide is felrakja a híres ATV ripotot.)Nem biztos, hogy a riporter hibája, azt hiszem csak más volt a riport célja mint az én mondandómé.
1. Ők sérült gyerekekről jöttek filmet készíteni, mi nem tartjuk a szó klasszikus értelmében fogyatékosoknak, sérülteknek a gyerekeinket. Elmondtam a riportban, csak nem került bele, hogy nem azért van ez így, mert nem tudunk szembenézni azokkal a területekkel ahol kihívásokkal találkozunk,esetleg nem is akarunk tudni arról hogy Pocak középsúlyos értelmisérült, de nem a hiányosságaikra próbálunk koncetrálni hanem az erősségeikre. Mindegyiknek. Az úgynevezett egészségeseknek is, akiknek szintén vannak kihívásaik. Miért, melyikünknek nincsenek?
Másodszor azért nem gondolunk rájuk így, mert meggyőződésünkből kifolyólag Isten teremtményeit csodáljuk mindenkiben. Pont olyanok és úgy tökéletesek ahogy Ő megalkotta őket. Olyanná téve képességeiket,személyiségüket, hogy a számukra tervezett hivatást be tudják tölteni. Tehát az örökkévalóság szemszögéből ők nem fogyatékosok. Mi az a hivatás amit betölthetnek? Nem feltétlen a pilóta leszek vagy katona, vadakat terelő juhász dologra gondoldok csupán, hanem tágabb értelemben arra a hálóra amiben mi mind összetartozunk. Hatással vagyunk egymásra. Erősségeinkkel és gyengeségeinkkel tanítjuk, hordozzuk egymást. Csiszolunk és csiszolódunk. Ez is hivatás.
2. Nem Down kór. Szindróma. Így helyes, mivel ez egy összetett állapot. Kór, kórság, a magyar nyelvben meglehetősen baljósan cseng. Ne használjuk!
3. Miért tudok mosolyogni? Az ugyan benne volt, hogy a hitem miatt is, és amiatt is mert az emberek jók. Na jó, sok jó van bennünk. Én csodálatos embereket ismertem meg. Akiket soha nem ismernék enélkül a két gyerek nélkül. Hálás vagyok érte!
4.Kimaradt a családra gyakorolt hatás. Nem, nem mentünk tönkre. Viszont kiderült, hogy milyen összetartó családom van. remélem, hogy a nagyobbak megtanulják az erőtlenebbek tiszteletét, a toleranciát, és a szeretet nyelvét a kisebbjeink által. Milyen értékes leckék ezek az életben! Nem?
5. Miért tudok mosolyogni? Mert annak szeretem a gyerekeimet amik ők maguk. Valljuk be őszintén mind nagy elvárásokkal vagyunk újszülötteinkkel szemben. Bevallottan vagy titkosan reméljük, hogy okos esz, és atomfizikus vagy balerina ( mert nekem pl híresen botlábam van), bátor vagy erős, nyelvész vagy bölcsész, méhész vagy kertész. Mindegy, valami nekünk kedves. Aztán lassan kiderül hogy nyelvészünk nem tud helyesen írni, a balerina aranyos, de megbotlik a lábában, az erőművészünk pedig egy született könyvmoly. Elfordulunk tőlük? Jó esetben nem. Annak szeretjük tovább őket amik. Na így volt ez a srácaimmal is. Főleg Bencinél. Gyorsan el kellett temetnem az álmaimat, és hagynom kellett megszületni a fiamat. Látnom kellett megtanulni, levenni a szemüvegemet. Kifosztott lettem? Nem jobban mint bárki. Bebe és Máté bír erősségekkel és gyengeségekkel egyaránt. Szorulnak segítségre ebben és abban . Vannak határaik. Kinek nincsenek?
6.Krisztina nem tudja mi lesz 30 év múlva? Miért van valaki Rajta kívül aki igen? Csak szeretnénk tudni, elképzeljük, de hogy mi lesz azt nem tudjuk. A hídon akkor lehet átmenni, ha odaértünk!-tartja egy mondás.

Hát ennyi.

Haj jajj

A híres "füri", ahol néha játszani lehet, néha pedig valóságos kínzásoknak vetik alá a család gyermekeit.


A dolog ott indul, hogy Pocak (Bebe) gyűlöli a hajmosást. Máté is, de már rég nem annyira mint egykoron. De Pocak meggyőződése, hogy ez kész terror és horror, az édes mamáját ilyenkor kicserélik az Idegenek valamiféle kegyetlen űrlényre, hogy rajta, Pocakon, tiltott kísérleteket végezzen. Szóval elég ha meglátja a sampont és megérti a hablatyból a fürdés szót már iszkol is elfele. De tegnap, miközben titkon Máté haját mostam szigorúan zárt ajtók mögött, hátha Bebe nem jön rá ezúttal, hogy mi készül, az ajtó kivágódott és ott állt szétvetett lábakkal, mint egy régi western filmhős a kocsma bejáratában, a halálravált és egyben irtó mérges Pocak. Először ordítani kezdett, tovább fokozva az eddig sem karneváli hangulatot a füriben (Máté szavajárása), majd egyenesen nekem rontott és megpróbált arrébb taszigálni. Nyilván menteni próbálta a biztos halálból az addigra habos fejjel szűkölő testvérét. Mint tudjuk, minden jócselekedet elnyeri jutalmát, Pocak perceken belül Máté sorsában osztozott. Mikor mindenki készen volt megpróbáltam a sértődött Pocakot kiengesztelni egy kis puha repülővel ami szépen úszkált is a vízen, eztán távoztam. Mire visszaértem, a kisrepülő roncsai beterítették az egész vizet pont mint a Spektrumos hogyan történt a légikatasztrófa üdítő filmetüdjeiben az óceánt a pórul járt gép roncsai. Mici vihogva a kérdésemre, hogy mégis ki volt ez, sommásan csak ennyit mondott " A Pocak". Nyilván Godzillaként szétmarcangolta az ajándékot, jelezvén hogy mélyen a kis lelkében mit gondol az eljárásról és hogy mire is tartja a lekenyerezési próbálkozásomat. Igazi görög hős jellem!