Előljáróban írom, hogy az adminisztráció az én személyes kriptonitom. Mikor még tanítottam, nekem mindig voltak feljegyzéseim a terveimről, ötletekről, de a naplót rém bénán tudtam vezetni. Bizony volt olyan hogy egy hónap után jöttem rá, hogy elfelejtettem beleírni. Pfff..
Épp ezért álltam minap tanácstalanul az ovi ajtajában ahol tacepao hirdeti, hogy a törvénykezés szerint minden otthon ellazsált napról ( ellazsált= eljátszóterezett, kirándult stb) írásos kérelmet kell előre benyújtani az óvoda felé, illetve hogy a szülő csakis egy napot igazolhat.
Aztán igazolást hozzanak ám! szólt utánam az óvó néni aki naponta láthatja a Miciért érkező betegeskedő Bencét. Hozunk._ nyögtem megadóan ( hiszen amikor beteg volt eddig is vittem neki ). Muszáj adminisztrálni. Ezentúl a késéseket is írjuk._ forgatta meg bennem a kést a lelkes pedagógus. Mert ha nem? sziszegtem az agyamban. Megbukik a gyerek a kiscsoportban? Megy a levél a jegyzőhöz? " T. Jegyző Úr! Cs. Máté nagycsoportos óvodás 10 perces reggeli késéseiből igazolatlan órák keletkeztek, így a gyermek sem eleget autókázni sem mesekönyvet nézegetni nem tudott. Kérem a szülők megbüntetését, a törvény szigorát stb... a renitensekre valamint a gyermeket így az oviban ezentúl elhelyezni nem áll módunkban." Ja, hogy máshol a jegyző úr sem tudja, mert valahogy senki sem engedte be a megszentelt falai közé Mátét. Ja, hogy nem úri jókedvemből utazgatok napi 60 kilométert, fizetem a benzint államunk bőkezű támogatását élvezve?
Ti értitek ezt? Szép új világ...
3 megjegyzés:
Nem szabad és nem kell mellre szívni! Nem mondhatom, hogy mindez nem probléma, hiszen a pedagógusok meg sem említették volna az egészet, ha biztosan tudnák, hogy senki sem fog a "renddel" foglalkozni, DE: meg tudod mondani, kinek lesz erre ideje és kinek energiája? ...
Próbálom nem elveszteni a béketűrésemet, hiszen ez valószínűleg nem az óvónénik kútfejéből pattant ki. De az értelmetlen szőrszálhasogató bürokrácia mindíg kiveri nálam a biztosítékot.
Igazad van, semmit sem old meg az, ha nyugtatgatlak, hogy szőrszálhasogatásra úgysem lesz ideje senkinek, mert hiszen nem időszűkétől, egyéni jóindulattól, netán egyéb tényezőktől kell függenie annak, hogy a gyerekeinknek méltámyos bánásmódban van része. Csak attól tartok, hogy az ilyenféle dolgok az igazi problémák megoldásától, a megoldáson való munkálkodástól veszik el az időt...
Megjegyzés küldése