Krupp

Az Laci doki szerint kruppos lett Bebe, ami ilyen kicsi korban elég bajos lehet. Felszerelkeztünk szteroidos kúppal meg kalcium ampullával és várjuk a sorsdöntő éjszakát. Ha minden kötél szakad meglátogatjuk a Bethesda Kórházat egy kis vízipipázásra.

Bebe baj

Múlt éjjel Bebe tüdejét megtámadta valamilyen őszi trutyi. Szegény se az orrán se a száján nem tud levegőt venni. A köhögés meg fáj neki. De még eme nyomorult állapotában is ha meglát közelegni az előzőekben bemutatott mosoly önti el a kis arcát. Komolyan megható, ahogy egy kiadós és kellemetlen köhögés után rám néz, és a a legörbülő kis szája azonnal vigyorog. Délután irány a dokihoz, a fejlesztést meg sajgó szívvel lemondtuk, pedig Máté már nagyon várta az új randit zsiráfkával és tigrissel meg elefánttal.

Gratis

Ezt a két képet akkor készítettem amikor Bebe a hátá edzette. Azóta a fűtés gondom megoldódott. Ja, és a vérnyomásom egy leheletnyit lejjebb ment, és az ultrahang szerint nekem van a legegészségesebb vesém. Szóval az élet havaj!

Fejlesztődünk, egyébként meg üdv a jégbarlangból !

Eljött az új hét, és mi ismét Áginál kezdtünk. Máté egyáltalán nem sírt, sőt óra közben két percre ki is mentem, és akkor is csak szelíden morgolódott. Megint hintáztak, rajzoltak, és a torna teremben is próbálkoztak. A tavalyi fejlesztőbéli mozgásfejlesztős élményeinkhez képestóriási volt az előrelépés. AkkorMáté jórészt hajthatatlan maradt abban a kérdésben, hogy ő biza a trambulint és más kütyüket ki nem próbálja. Most vígan viháncolt a trambulinon, átmászott az akadályokon. Valószínűleg mostanra ért meg az idegrendszere, hogy az élet ilyen ínyencségeit is tudja élvezni. Ági nagyon bizakodó Máté fejlesztését illetőleg, mert nagyon figyel rá, és gyorsan tanul. Januártól esetleg már néhány gyerekkel közös foglalkozást is terveznénk, hogy valahogy rávezessük arra, hogy a gyerekek jó dolgok.

Ági után elmentünk Bebével méreckedni. Már akkor gyanús volt nekem a falu fűtésrendszere, mert az általában a tropikárium hangulatát idéző hőmérséklet szokott fogadni a védőnéni kuckójában, most viszont zimankó és brutál hideg volt. Több könnyes szemű kismama menekülőre fogta, hogy ne kelljen levetkőztetnie ártatlan gyermekét , és ezzel egyfajta taigetoszi ítéletnek alávetnie. Nem mindenki kiváncsi a gyermek életképességére...De mi nem hátráltunk. Az eredmény szép. Bebe 7900gr és 65 cm..

A hideg oka aztán megoldódott. Valaki tévedésből elvágta a főnyomócsövet, és ezzel fűtésmentesítette Csobánkát. Még most sincs fűtés, a lakás viszont kellemsen kihült. Ahogy megy le a nap egyre gondterheltebben lehelgetem a körmeimet, és latolgatom az életbenmaradás esélyeit. Persze meleg víz sincs, sem főzési lehetőség, tehát a tejbegríz menüm is ugrott, a személyes higéniánkról már nem is szólva.

Az első...

A hétvége az első hó, és az első bilibe pisilés jegyében telt el. Máté az első hó hatására aludni egyáltalán nem akart, így a napot pelenkátlan üzemmódban töltötte. Délutánra eljötta nagy pillanat és belepisilt a "kasába" ( kacsa alkú a bilink). Az én ovációmat nem igen tudta értelmezni, mivel szerinte a dolog akár a gatyájában akár a biliben végzi, mindenképp rossz helyre ment. De ez majdcsak alakulgat benne. Viszont az átélt izgalmak hatására Máténkat elnyomta a buzgóság az ágyunkon.

Jártunk még a keresztmamáéknál is látogatóban, ahol Máté remekül viselkedett. Elmaradt a szokásos idegen helyet övező ordítás. Végig békésen üldögélt egy kis tálnyi műanyag állat mellett és néha még druszája Máténak is megengedte, hogy játszon valamelyikkel.

Az elsők sorozatba ugyan időben nem illik ide, mert már korábban is kaptam ilyen mosolyt,de most sikerült a jeles eseményt lencsvégre kapnunk.

Péntek pitvarába, szombat szobájába, vasárnap a verpeléti vásárba...

A hosszú hétvége nekem rövid volt. Az egész őszi szünet meg Máténak volt túl hosszú, és főleg túl elefántkátlam, tigristelen, és zsiráfkátlan. Ezek a kedvenc állatai Bebi fejlesztőjében. Valahányszor elindultunk, esetleg cipőt húztunk a lábunkra reménykedve érdeklődött, hogy " Megyünk a tigrishez, elefánthoz autóval?" A hosszú hétvégén eregettünk Norkáékkal sárkányt, és ünnepeltük Béla húgom 23 :)) szülinapját.
Hétfőn Máté ismét ellátogatott Hintás Ágihoz, akinek persze nem ez a neve, de Máté szerint de bizony. Most már kevesebbet sírt és többet játszott Ágival. Főleg hintásat, sőt még egy hálós hintát is kipróbált. Ugyanezt Bebe is megtette. Sajnos gépet nem vittem ,de majd legközelebb. Áginál részt vettem egy szakdolgozathoz készülő interjúban is, ami az autista gyerekek korai fejlesztéséről szól majd.Remélem hasznos volt amit mesélni tudtam.
Kedden Bebe fejlesztőjében jártunk. Bebe a munka helyett leginkább személyes báját próbálta bevetni Zsófinál. Telibe mosolyogta, hátha mégse kell ma csengőcskét keresnie meg ilyesmit csinálnia. Zsófit ugyan levette a lábáról, de mégis ragaszkodott a munkához. Gesztenyébe turkáltak, meg zörgős zsárnyú lepkét fogdostak. A Dévény sajnos ugyanúgy ment mint eddig, egy órás intenzív panaszáradat. Gyengébb idegzetű nagyszülőknek és funklub tagoknak nem ajánlanám megtekintésre. De már szépen próbált kúszni a lábával, a keze sajnos még gyengébb egy kicsit, így a kezével még nem követte a lábakat.
Bebe tud valami egészen újat is. Felismeri az arcomat, és ha rám számított és mégsem én vagyok ott, már görbül is le a kis szája.
Holnap labor nekem. Viszem Bebit is, hátha megszánnak és gyorsan túl leszünk a szurkodáson.
A védőnéni szerint azért egy néha két hét is kell, hogy beálljon a vérnyomás a gyógyszerek hatására, úgyhogy ismét reménykedek. Néha mintha már már...

Doktor, doktor!

Reggel a dokinknál indítottam Kalászon, mivel már az éjszaka is igen sanyarúan éreztem magamat. Mint kiderült most hogy szoptatok marad az egyetlen alternatíva a Dopegit. Ha ezzel nem állna be , akkor Bebének sajnos ugrott az anyatej áldásos hatása és marad az anya jelenlétének remélhetőleg áldásos hatása. Azonfelül most, hogy örvendeztem, hogy végre vége Bebe orvosi körvizitje, kezdhetem én a laborokkal meg ultrahangokkal. Doki néni nagy együttérzéssel megjegyezte, hogy igazából most sokat kéne pihenni és nem rohangálni ennyit. Ennél a pontnál dévaj kacajra fakadtam. Hahaha ! Megegyeztünk abban, hogy a nenmrohangálsehova módszer helyett a Dopegitet bele módszert alkalmazzuk.
Délután aztán elindultam Bebével az Örs vezér térre a szemészetre. Kemény volt. Már odafele is másfél óra volt az út, de visszafele minden csúcsot megdöntöttünk és három óra alatt jutottunk haza a dugóban. Bebe keservesen sírt, mert ugyan elindulás előtt próbáltam olyan hippisen megszoptatni egy gyerekekkel zsúfolt váróban, de Bebének valahogy ott nem ment a táplálkozás, de legalább egy halom bámuló gyermeknek magyarázhatta el a feszengő édesanyja és alkalmanként az apja, hogy mit is csinálok fedetlen kebellel a váróban. Szóval Bebi éhesen indult és a fővárosi dugóban az is maradt. Késöbb felvettük Greget akkor egy kicsit meg tudtam nyugtatani. De a lényeg a szem! Átmosásra ítéltetett. Bebe azt még hősiesen tűrte , hogy az érzéstelenítőt a szemébe csöpögtessék háromszor. Aztán engem kiküldtek, és amire visszajöhettem egy rém elkeseredett Bebét nyomtak a kezembe. De a két könnycsatorna szépen átjárható mostantól a doki szerint.