Korai

Hát, azért megpróbáltuk... A remény, hogy délután Bebe aktívabb lesz, ezért ezentúl háromra járunk, naív ábránd volt csupán. Bebe ismét előadta a rettegő számot, de azért néha már elhallgatott Zsófinál is. Máté élvezte a legjobban a dolgot. Csigát evett, bár zokon vette, hogy zord szülője kiparancsolta a folyosóra a csigával, meg felmászott mindenre.
Közben Greg bejelentette, hogy ő Amszterdamban fog élni. Gerda pedig miután gondterhelten, elhaló hangon ecsetelte hogy mennyit kell tanulnia a töri témazáróra, megkérdezte, hogy nem gond e ha marad még egy napot itt a nagyapáéknál, mert holnap buliba kell mennie a barátnőjéhez. Na, tessék!

Felmérték Bebét

Hétfőn neurológián jártunk Bebével. Máté addig apura,anyura és Bélára bízatott. A doki néni nagyon aranyos volt. Miután elmagyaráztam, hogy Bebe mostanság kissé bizalmatlan az ismeretlenekkel, abban a pillanatban a pucéron forgolódó dedem telibe mosolyogta a doki nénit. Az áruló :)) ! Nagyon elégedettek voltak a tudásásval. Minden jól halad nála. A csipője még hipotón, ezért az üléssel meg a mászással még várnunk kell.

Ismét munkába álltunk. Sztrájktörők kerestetnek!

Máté közelít a titokzatos kosár felé.

Bebe viszont nem állt meg itt.A kosárba bele is ült.

Aztán a kosár tartalmát át is vizsgálta.

Munkába lendülésünk előtt azért jól bepizzáztunk Norkáéknál. Minket az addigra erősen lefagyott hegyi utak sem tarthattak vissza. És aki pizzát akar enni (mármint jó pizzát), az próbálja meghívatni magát Norkával.

Kedden elkezdtük az érdemi munkát. Azaz , kezdtük volna. Ha Bebe tovább nem sztrájkol. Nem produkálta magát semmi kincsért sem. A végén kínunkban, én végeztem vele a gyakorklatokat amiket Zsófi vezényelt. Még tovább tart szegény Bebénél a szeparizációs korszak amit megfejeltünk ez alkalommal azzal is, hogy nem hagytuk aludni. Jövő héten megpróbálkozunk a délutáni időpontttal, hátha. Itthon aztán hibátlanul pakolt a tárolókból golyókat ki, és kis egymásba csúsztatható poharakat szedett szét.

Mátéval a dolgok mentek a maguk módja szerint. A tornateremben kipróbált ezt azt, és ismét megfogta a szösszenet kezét.

Táncolunk a fiúkkal

Ma hirtelen elkapott bennünket a táncos kedv, és a fiúkkal végig táncoltunk a lakáson. Bebe rém élvezte. Ahogy ott ugráltunk hirtelen eszembe jutott az elmúlt év. Az, hogy egy fél éve, ha valaki azt mondja, hogy vígan ropok a "sorscsapotta"gyerekeimmel, biztos teljesen hülyének nézem. De ott ugráltunk kimelegedve mind, és én most sem láttam mást, mint két csodálatos gyereket. Hogy nem teljesen kockák? Az biztos. De, ahogy az édesanyám annyiszor elmondta"Fiam, te sem vagy teljesen komplett...", szóval mi így jó csapat vagyunk.
Amikor Bebe született, és Mátéról kiderült az autizmusa, le voltam törve. Utáltam, és még most is utálom, ha sajnálják őket. Az olyan mintha azt mondanák, nincs jövőjük. Pedig nekik van, nagyon is. Megtanultam őket Bebének és Máténak látni, hogy az egyik Down a másik meg auti, az csak annyiban fontos, mint, hogy az egyik barna hajú, a másik pufók. Egyike annak a millió tulajdonságnak amivel bírnak.
Bebe születésénél elsirattam egy soha meg nem született álmot, és nem hagytam, hogy megszülessen a valódi fiam. Nem láttam Bebét csak egy törött álmot. És ő megvárta amíg ez elcsitul bennem. Ő ott várta, hogy végre felfedezzem, hagyjam megszületni őt magát.
Most már inkább büszke vagyok a különleges gyerekeimre. Mindre.
Elmúlt egy év, és én hálás vagyok érte Neki, hogy új dolgokat tanulhatok meg a fiaim révén.

Téli extrémsportok

A mai bejegyzést a változatosság kedvéért én azaz papa jegyzem. Újév napját aktív pihenéssel töltöttük. Az első adag hó ellapátolása után Mátét elhelyeztük a tőlem örökölt szánkóján, és a közepesen élénk tiltakozás ellenére nekivágtunk a behavazott falunak. Talán részben annak köszönhetően, hogy a megszokott útvonalon haladtunk, a tiltakozás igen hamar elhalt.

Egy elágazásnál megkérdeztem mamát, hogy merre menjünk, mire Máté-Napóleon, aki a legritkább esetben válaszol ha én kérdezem, a legnagyobb természetességgel megmutatta az általa helyesnek ítélt útirányt, és közölte: Arra!

Elértünk a játszótérhez, amely mellett az uralkodó hóviszonyokra tekintettel naívan és töretlenül haladtam volna el, azonban a hátam mögül érkező visító hangocska megállásra késztetett. Megfordultunk, átszánkóztunk a kis hídon a patak felett, és betértünk a hintákhoz.

Így nézett ki a játszótér.

Így pedig a hardcore hintázó, akit hat ökörrel sem lehetett távoltartani kedvenc sporteszközétől. Ha Napóleonnak ilyen emberei lettek volna, akkor ma reggelente Bon Jourral köszönnének Moszkvában.

Bebi, akit a szakosztályban csak Borzika néven ismernek, pedig a "szabadtéri alvás télen hordozókendőben" sportágnak hódol.

Ő pedig a hordózókendő hordozója, más néven Mama.

Ne múljon el ünnep kórság nélkül!

Szilveszter estére Bence hányással készült az új évre. Pedig esküszöm, ő nem volt Greg és Gerda fergeteges házibulijában, amiből úgy kerültek elő, mint egy olyan igazi talponállóban eltöltött este után a falunk Szalacsija. Legalábbis a szaguk olyan volt. Jobbnak láttam nem kérdezősködni, de a bizalmuk töretlen anyjuk rugalmasságában, így kéretlenül is elmeséltek mindent töviről hegyire, azaz mézesvodkától vodka-narancsig.
Bence reggelre kiheverte a dolgot, úgyhogy ez is szépen elrendeződött. Az pedig nem valószínű, hogy én lettem volna az egyetlen ezen az éjszakán, aki hányás szagúan lépett volna az új évbe.

Da Vinci-kód

-Máté, hogy hívják apát?
-Csongor Jézus