Napjaink árja

Szegény kis blog, igen elhanyagolt állapotban vergődik. De most megpróbálom behozni egy kissé a csúf elmaradásomat.

Először is, időrendben az első hírem, hogy megörökítettek bennünket a nagyvilág számára, vagyis benne leszünk a tévében. Januárban. Az ATV az ovi-sulinkban forgatott, és szerettek volna egy- olyan családot is bemutatni akik nem kaptak idegösszeomlást a spec leszármazottaiktól. Mivel, mint megtudtam, én mosolzogva közlekedek a folyosókon ( nagyon figyelik ám az embert), sőt apa is igen kedves csemetéjével, így ideális jelöltek lettünk. Néhány napi intenzív takarítás után, ami hasonlított a D-nap levezényléséhez ( itt töredelmesen be kell vallanom nektek, hogy a snájdig rend nem az erősségem, szóval kellett az a D-nap hozzá), eljött a nagy nap. Most pedig következzenek a tanúságok dióhéjban, hátha ti is kerültök ilyen helyzetbe még.

1. Ha bevilágítják a lakásodat, ott is pókhálók lógnak ahol te nem láttad eddig. A pók leleményes és ügyes állat, csoda hogy mikre nem képes, a te kontódra is.

2. Ne dugj semmit a bútorok mögé mert elhúzzák,és nagyon kínos megmagyarázni hogy miért tárolsz egy hétliteres pezsgős üveget a fotel mögött. ( pedig tényleg az esküvőnkre kaptuk és nincs szívünk kidobni.)

3. Készülj fel a legvadabb kérésekre is.Ne rebbenjen szemed se ha autista gyermekeddel spontán játszanod kell a kamerák előtt, miközben utolsó reményed a szociábilis Bence ordítva követeli Mici mackót a tévében.

4. Gyakorolj, gyakorolj, gyakorolj! Készen kell állnod arra is, hogy játszi könnyedséggel válaszolj olyasmire, hogy miként jellemeznéd egy mondatban gyermekeidet, vagy magyarázd el mi az autizmus szerinted, miközben a ded ráunva Mackóra a nappali ajtaját veri.

5. Ez okból kérd el előre a kérdéseket.

6. Soha, de soha ne mond a stábnak, hogy a hálószobád tabu, mert tutira azt hiszik hogy a nagyit tartjátok ott lekötözve. ( Bocs nagyik.)

Mindazonáltal túléltük, reményeim szerint el tudtam mondani néhány értelmes mondatot is. A többit meg meglátjuk.

Színház. Ott is jártunk ám. Nem tudom emlékeztek-e még az utolsó színházas élményünkre. Ha nem , következzék egy kis frissítő. Két éve, Máté valóságos rohamot kapott a Kolibriben, ahonnan nagyon kimenni sem lehet, a WC is olyan kicsi, hogy még onnan is kihallatszott Mici ordítása. Megijedt szegénykém ettől az egésztől, a sok gyerek, a hangok, az idegen hely, túl sok volt neki. De nem olyan fából faragtak minket, hogy egykönnyen feladjuk a gyerekeinket! Idén is elmentünk. Láss csodát! Máté élvezte minden percét az előadásnak, még drága Krisztim ( Bebe gyógypedagógusa) ölébe is beült, sőt a színpadra is felment a gyerekekkel. Bebe, hát ő meg olyan csodát látott, hogy percenként elöntötték kis szívét az érzelmek és nem győzte nagy boldogságában Mátét ölelgetni, vagy olyan hangosan nevetett hogy az egész színház zengett tőle. Ilyenkor igazán gyönyörű látni, hogy hogyan virágzanak ki a szemünk láttára a gyerekeink.Nagyon hálásak vagyunk Neki ezért a négy gyerekért. Igazi áldások mind a négyen!

Karácsony. Szép volt, hektikus mint mindig, és most is a dekorálás és a nagytakarítás helyett igyekeztünk egymásra figyelni. Egyik nap az egyik, másik nap a másik Naggyal főztem, ami nagyon klassz dolog volt. Mint tudjátok mi a karácsonyt minden áldott évben más nép hagyományai szerint rendezzük. Ilyenkor igyekszünk autentikus ruházatot, ételeket, sőt terítési módot prezentálni. Ettünk már földön papucsban és vietnámi kalapban, de volt már maharadzsánk is a fa alatt. Idén nem árulom el milyen nép voltunk. Próbáljátok meg ti kitalálni a képről. Nem lesz könnyű mert mindenki más oldalról közelítette meg a témát (na jó, Jánost én se teljesen értettem). Máté karácsonya idén is kicsit más volt mint a hagyományos kép kívánná. Mivel Mici nem rajong a meglepetésekért, ezért maga választja ki az ajándékait, de csak karácsony este bonthatja ki őket. Nincs sírás így, nincs rémüldözés. boldog, így mi is azok vagyunk.

Legyünk pozitívak!

Régóta nem jártam én sem a saját házam táján, mivel Bebe nem az egyszerű korszakát éli. Dióhéjban, pakol, rombol, dobál, életveszélybe kerül és persze mindezt a kétévesek ( na jó, ő már három)természetes bájával. Néha a hajam az égnek áll, de már kifejlesztettem olyan szuper hallást és érzékelést mint ami a Superman filmekben Superman sajátja, tudok lábbal gyereket dajkálni és kézzel közben főzni. Az én kriptonitom a kialvatlanság.Most pedig várom a filmes ajánlatokat a következő Superwoman főszerepre.
Na és ezután amiért pozitívak lehetünk. Árvai Gabi kisfia is egy jó integráló oviba került egy kis kitérő után. Éljen, éljen a XIV. kerületi Zöld Lurkók Óvoda, és főként a dolgozói! Bizony igazat kell adnom Gabinak abban, hogy a hozzáálláson áll vagy bukik minden. De ahol a mi kis különlegességeinket lerázzák, lekezelik ott biztosak lehetünk abban, hogy az alkalmanként problémás korszakukat élő, esetleg nyughatatlanabb gyerekkel is ez történik. A hozzáállás miatt.
Tartozom három iskolával is ahol jól kezelik az integráció nehéz, de nagyon szép feladatát.
Deák Diák Általános Iskola. Ide Olivér jár, és az első osztály túlélése után szépen szárnyal felfelé iskolai és filmes karrierje. Láttátok a tévében?
Norka barátnőm által ajánlott Klebersberg Kúnó Ált. Isk. és Gimnázium. Második kerület, de úgyszintén jóhírű.
A harmadik pedig a bábozó atyával ellátott Kolping Általános Iskola és Gimnázium a Váci úton. Nekik van spec épértelmű auti csoportjuk , a Csillag csoport, egy zseniális tanítónénivel akinek a saját gyermeke is idejár. A csoportból alkalmanként integrálnak egy egy órára vagy teljes időre is gyerkőcöket. Minden srácnak saját személyi segítője van egy lelkes fiatal személyében. Az arra alkalmas gyerekek pedig a normál osztályokban is tanulhatnak. A tapasztalatok szerint ők is jól teszik a dolgukat. A bábozó atyáért pedig személyesen is odavagyok így a képek alapján. Már félre ne értsétek, a bábozós atya bábozós módszeréért ami abszolúte gyerekbarátnak tűnik.
Szóval lehet ezt így is kérem! Ahol a szívetek ott a kincsetek!- mondta Jézus. Kérdés, hogy az integrálók hajlandóak-e a szívüket beletenni a dologba. Mint azért látni akadnak ilyenek is. Szóval ha valaki ovit vagy sulit keres, talált az írja csak le bátran ide. Segítsünk egymásnak így is!

Bréking!

Így evett.

Bebe nem eszik. Tegnap dél óta tart a sztrájk. Bármit is kínálok. Nem. Amúgy jókedvű, vidám, és szokásosan csirkefogóskodik. De enni azt nem. Tudom, majd megéhezik...De ő Bebe, aki még a másik ember tányérjába is belekezd gondolkodás nélkül ha ebéd közben elfogy a tányérjából az adag.

A verseny tovább dúl.

Timakka új jelölttel csapott a húrok közé. Bocs a képzavarért! Ismerjétek meg a Mákvirág ovit!

Új jelöltünk verhetetlen specialitása az embervásár. Eljönnek a spec oviba, válogatnak a jelöltek között, és gyors ítélettel lohasztják le a lelkes szülőket, miszerint egy gyermek nem változik fél év alatt. Már ez a summás kijelentés is sokat sejtett szakmai hozzáértésükről, hozzáállásukról. A szakmai alázatról pedig az árulkodik, hogy nem hajlandóak elfogadni egyetlen valódi szakértő véleményét sem. Átgondolni sem. Próbát tenni sem. Összefoglalva, jönnek , látnak, válogatnak, visszamennek. Ja , és kiosztanak.

Összetehetjük a kezünket, hogy Timakka fia fennakadt a szigorú szűrőn, és alkalmatlannak találtatott, mert így most egy másik integrált oviban vígan beilleszkedve élhet.

Drágáim! Ez nem a mi szégyenünk, nem a gyermekeink szégyene, hanem annak a gyanúsan fejpénz orientált integrációnak nevezett valaminek, ami ma szeretett hazánkban működik.

Na de. Arra gondoltam, hogy ne csak a negatívumokról beszéljünk. Ha valaki tud valóban jól integráló intézményről, pedagógusról emeljük őket egy kicsit a piadesztálra. Meséljünk arról is hogyan és miként oldották meg a kihívást, és miért jó ott gyereknek lenni. Ha akarjátok küldhetitek emailben is pestikriszta kukac té onlájn hu címre. Hátha tanulnak az intézmények ebből is.

Az iskolák akikre nem vagyunk büszkék.

Egy ma délutáni visszautasítás után ami egy egyszerű általános által ért Máté személyét illetőleg, ( "na azért ilyenek nálunk nincsenek"), megteszem az első ellenlépést és megalapítom az akikre nem vagyunk büszkék díjat. Ezt azon iskolák nyerhetik el auti felnőttek/gyerekek részéről, amelyek a teljes előítélet és lelki homály állapotában reagálnak/tak rájuk, illetve képesek voltak megfelelő szintű kifinomult módon bizonyítani a kooperatív képességeik teljes hiányát. Feltétlen kritérium, hogy az elutasítás előtt ne ajánljanak fel személyes találkozót, és ne lássák a gyereket Kedveseim, ne hagyjuk magunkat! Nevessünk mi a végén!

A kezdő duó:

Palánta Iskola Pilisvörösvár ( bevallottan sni-s gyerekek integrált oktatását vállaló iskola, de mivel már láttak egy autit nem kérnek belőle többször).

Kalász Suli Budakalász ( bár itt csak egyelőre az iskolatitkár mutatott megfelelő szintet, nincs nagy kedvem az igazgatóval is megismételni a csevejt) Nálunk hangzott el, hogy na azért ilyenek nálunk nincsenek. Szintén vállal sni-s kisfickókat, már amennyiben nincs sok baj velük ezek szerint.

A díjazók vállalják, hogy memoárjaikban megemlítik azon intézmények nevét, akiknek az égegyadtavilágon semmit sem köszönhetnek. Az első páros ütős, de nem reménytelen felülmúlni.

Skanzen képekben elregélve.

Ebédszünet.

Kukorica derce.

Kinek a pap, kinek a papné. Avagy ki hol szeret ülni.

Az egyik udvaron szabadtéri játszodát leltünk.

Lépcsőn pihen Mosi és Gazdája.

Megcsodáltuk a mályvákat is, és üldögéltünk a kispadon.

Komposztálódtunk. De az is lehet, hogy ez egy vonat.

Újra itthon.

Újra itthon vagyok! Már úgy értem, hogy a bőrömben. Hosszan hallgattam, mert a nyár minden percét a kereséssel és önmagunk szétszórt darabkáinak összerakosgatásával töltöttem. Nem sokat csináltunk, mégis sokat tettünk a nyáron. Volt persze nyaralás a Balatonon, de főként az erdőt jártuk a gyerekekkel és csak beszélgettünk és beszélgettünk. ( Máté bezéde, minő érdekesség, sokat javult:) ) Megint egymásba kapaszkodtunk, megint együtt mozdulunk. Jó újra itthon lenni a bőrömben.

Az ügy érdekében lemondtam néhány fejlesztést. Nem vállaltuk a szupernek ígérkező, de újabb napot elfoglaló mozgásfejlesztést. Egy napra tettük a csoport és egyéni terápiát Bebének, és Máténak megtartottuk a csütörtöki Kati nénit a Delej utcában. Így működni látszik a dolog.

Máténak azóta volt egy felülvizsgálata is az autiban. Ez alaklommal egyedül volt a vizsgáló pszichológussal. Sztahanovi jellemét ismét megvillantotta, mivel a feladatos azstaltól csak külön könyörgésre volt hajlandó felállni és játszani menni. Ő még látott kikészített feladatokat, addig meg nem szokott távozni. Az eredmény: a beszéde sokat javult, a kéztő gyengesége viszont nem ( ez a fránya kis izomcsoport kéne de nagyon majd a kézíráshoz), feladattudata kiváló, a mozgása nem, a bonyolultabban megfogalmazott , több szempontú feladatoknál még elvérzik ( itthon nem, de az idegen környezet ezek szerint még megzavarja). Javaslat: maradjon 8 éves koráig az oviban, ha lehet ebben, és járjon külön tornára. ( Nem nagyon látom lehetőségét se annak, hogy Mátéval usziba járjunk, mivel Bebe is itt van, sem pedig annak, hogy a torna szárazföldi változatát gyakoroljuk, mivel hogy rám hárul az egyéni fejlesztésének egy része, így a délutánjaink éppen elfogadhatóak így, és még a kötetlen séta is belefér.Szóval marad az alapozó terápia az oviban és az önálló egyensúlyozás a farönkökön.

Bebó is ügyesedik. Már egész szépen járdogál. Új szava a kör -kö. Persze egyre akaratosabb, ahogy ez ebben a korban már csak lenni szokott. De még mindig ugyanaz az elbűvölő sármőr is egyben.

Ui: a képek nyáron készültek ama balatoni nyaraláson. Igen a karcsú, sellőszerű

lény Bebe mögött én vagyok, vizesen és kissé fáradtan a folyamatos cúszdára emelgetéstől.