Legyünk pozitívak!

Régóta nem jártam én sem a saját házam táján, mivel Bebe nem az egyszerű korszakát éli. Dióhéjban, pakol, rombol, dobál, életveszélybe kerül és persze mindezt a kétévesek ( na jó, ő már három)természetes bájával. Néha a hajam az égnek áll, de már kifejlesztettem olyan szuper hallást és érzékelést mint ami a Superman filmekben Superman sajátja, tudok lábbal gyereket dajkálni és kézzel közben főzni. Az én kriptonitom a kialvatlanság.Most pedig várom a filmes ajánlatokat a következő Superwoman főszerepre.
Na és ezután amiért pozitívak lehetünk. Árvai Gabi kisfia is egy jó integráló oviba került egy kis kitérő után. Éljen, éljen a XIV. kerületi Zöld Lurkók Óvoda, és főként a dolgozói! Bizony igazat kell adnom Gabinak abban, hogy a hozzáálláson áll vagy bukik minden. De ahol a mi kis különlegességeinket lerázzák, lekezelik ott biztosak lehetünk abban, hogy az alkalmanként problémás korszakukat élő, esetleg nyughatatlanabb gyerekkel is ez történik. A hozzáállás miatt.
Tartozom három iskolával is ahol jól kezelik az integráció nehéz, de nagyon szép feladatát.
Deák Diák Általános Iskola. Ide Olivér jár, és az első osztály túlélése után szépen szárnyal felfelé iskolai és filmes karrierje. Láttátok a tévében?
Norka barátnőm által ajánlott Klebersberg Kúnó Ált. Isk. és Gimnázium. Második kerület, de úgyszintén jóhírű.
A harmadik pedig a bábozó atyával ellátott Kolping Általános Iskola és Gimnázium a Váci úton. Nekik van spec épértelmű auti csoportjuk , a Csillag csoport, egy zseniális tanítónénivel akinek a saját gyermeke is idejár. A csoportból alkalmanként integrálnak egy egy órára vagy teljes időre is gyerkőcöket. Minden srácnak saját személyi segítője van egy lelkes fiatal személyében. Az arra alkalmas gyerekek pedig a normál osztályokban is tanulhatnak. A tapasztalatok szerint ők is jól teszik a dolgukat. A bábozó atyáért pedig személyesen is odavagyok így a képek alapján. Már félre ne értsétek, a bábozós atya bábozós módszeréért ami abszolúte gyerekbarátnak tűnik.
Szóval lehet ezt így is kérem! Ahol a szívetek ott a kincsetek!- mondta Jézus. Kérdés, hogy az integrálók hajlandóak-e a szívüket beletenni a dologba. Mint azért látni akadnak ilyenek is. Szóval ha valaki ovit vagy sulit keres, talált az írja csak le bátran ide. Segítsünk egymásnak így is!

Bréking!

Így evett.

Bebe nem eszik. Tegnap dél óta tart a sztrájk. Bármit is kínálok. Nem. Amúgy jókedvű, vidám, és szokásosan csirkefogóskodik. De enni azt nem. Tudom, majd megéhezik...De ő Bebe, aki még a másik ember tányérjába is belekezd gondolkodás nélkül ha ebéd közben elfogy a tányérjából az adag.

A verseny tovább dúl.

Timakka új jelölttel csapott a húrok közé. Bocs a képzavarért! Ismerjétek meg a Mákvirág ovit!

Új jelöltünk verhetetlen specialitása az embervásár. Eljönnek a spec oviba, válogatnak a jelöltek között, és gyors ítélettel lohasztják le a lelkes szülőket, miszerint egy gyermek nem változik fél év alatt. Már ez a summás kijelentés is sokat sejtett szakmai hozzáértésükről, hozzáállásukról. A szakmai alázatról pedig az árulkodik, hogy nem hajlandóak elfogadni egyetlen valódi szakértő véleményét sem. Átgondolni sem. Próbát tenni sem. Összefoglalva, jönnek , látnak, válogatnak, visszamennek. Ja , és kiosztanak.

Összetehetjük a kezünket, hogy Timakka fia fennakadt a szigorú szűrőn, és alkalmatlannak találtatott, mert így most egy másik integrált oviban vígan beilleszkedve élhet.

Drágáim! Ez nem a mi szégyenünk, nem a gyermekeink szégyene, hanem annak a gyanúsan fejpénz orientált integrációnak nevezett valaminek, ami ma szeretett hazánkban működik.

Na de. Arra gondoltam, hogy ne csak a negatívumokról beszéljünk. Ha valaki tud valóban jól integráló intézményről, pedagógusról emeljük őket egy kicsit a piadesztálra. Meséljünk arról is hogyan és miként oldották meg a kihívást, és miért jó ott gyereknek lenni. Ha akarjátok küldhetitek emailben is pestikriszta kukac té onlájn hu címre. Hátha tanulnak az intézmények ebből is.

Az iskolák akikre nem vagyunk büszkék.

Egy ma délutáni visszautasítás után ami egy egyszerű általános által ért Máté személyét illetőleg, ( "na azért ilyenek nálunk nincsenek"), megteszem az első ellenlépést és megalapítom az akikre nem vagyunk büszkék díjat. Ezt azon iskolák nyerhetik el auti felnőttek/gyerekek részéről, amelyek a teljes előítélet és lelki homály állapotában reagálnak/tak rájuk, illetve képesek voltak megfelelő szintű kifinomult módon bizonyítani a kooperatív képességeik teljes hiányát. Feltétlen kritérium, hogy az elutasítás előtt ne ajánljanak fel személyes találkozót, és ne lássák a gyereket Kedveseim, ne hagyjuk magunkat! Nevessünk mi a végén!

A kezdő duó:

Palánta Iskola Pilisvörösvár ( bevallottan sni-s gyerekek integrált oktatását vállaló iskola, de mivel már láttak egy autit nem kérnek belőle többször).

Kalász Suli Budakalász ( bár itt csak egyelőre az iskolatitkár mutatott megfelelő szintet, nincs nagy kedvem az igazgatóval is megismételni a csevejt) Nálunk hangzott el, hogy na azért ilyenek nálunk nincsenek. Szintén vállal sni-s kisfickókat, már amennyiben nincs sok baj velük ezek szerint.

A díjazók vállalják, hogy memoárjaikban megemlítik azon intézmények nevét, akiknek az égegyadtavilágon semmit sem köszönhetnek. Az első páros ütős, de nem reménytelen felülmúlni.

Skanzen képekben elregélve.

Ebédszünet.

Kukorica derce.

Kinek a pap, kinek a papné. Avagy ki hol szeret ülni.

Az egyik udvaron szabadtéri játszodát leltünk.

Lépcsőn pihen Mosi és Gazdája.

Megcsodáltuk a mályvákat is, és üldögéltünk a kispadon.

Komposztálódtunk. De az is lehet, hogy ez egy vonat.

Újra itthon.

Újra itthon vagyok! Már úgy értem, hogy a bőrömben. Hosszan hallgattam, mert a nyár minden percét a kereséssel és önmagunk szétszórt darabkáinak összerakosgatásával töltöttem. Nem sokat csináltunk, mégis sokat tettünk a nyáron. Volt persze nyaralás a Balatonon, de főként az erdőt jártuk a gyerekekkel és csak beszélgettünk és beszélgettünk. ( Máté bezéde, minő érdekesség, sokat javult:) ) Megint egymásba kapaszkodtunk, megint együtt mozdulunk. Jó újra itthon lenni a bőrömben.

Az ügy érdekében lemondtam néhány fejlesztést. Nem vállaltuk a szupernek ígérkező, de újabb napot elfoglaló mozgásfejlesztést. Egy napra tettük a csoport és egyéni terápiát Bebének, és Máténak megtartottuk a csütörtöki Kati nénit a Delej utcában. Így működni látszik a dolog.

Máténak azóta volt egy felülvizsgálata is az autiban. Ez alaklommal egyedül volt a vizsgáló pszichológussal. Sztahanovi jellemét ismét megvillantotta, mivel a feladatos azstaltól csak külön könyörgésre volt hajlandó felállni és játszani menni. Ő még látott kikészített feladatokat, addig meg nem szokott távozni. Az eredmény: a beszéde sokat javult, a kéztő gyengesége viszont nem ( ez a fránya kis izomcsoport kéne de nagyon majd a kézíráshoz), feladattudata kiváló, a mozgása nem, a bonyolultabban megfogalmazott , több szempontú feladatoknál még elvérzik ( itthon nem, de az idegen környezet ezek szerint még megzavarja). Javaslat: maradjon 8 éves koráig az oviban, ha lehet ebben, és járjon külön tornára. ( Nem nagyon látom lehetőségét se annak, hogy Mátéval usziba járjunk, mivel Bebe is itt van, sem pedig annak, hogy a torna szárazföldi változatát gyakoroljuk, mivel hogy rám hárul az egyéni fejlesztésének egy része, így a délutánjaink éppen elfogadhatóak így, és még a kötetlen séta is belefér.Szóval marad az alapozó terápia az oviban és az önálló egyensúlyozás a farönkökön.

Bebó is ügyesedik. Már egész szépen járdogál. Új szava a kör -kö. Persze egyre akaratosabb, ahogy ez ebben a korban már csak lenni szokott. De még mindig ugyanaz az elbűvölő sármőr is egyben.

Ui: a képek nyáron készültek ama balatoni nyaraláson. Igen a karcsú, sellőszerű

lény Bebe mögött én vagyok, vizesen és kissé fáradtan a folyamatos cúszdára emelgetéstől.

Máté olvas és nyelvet újít

Bizony, Máté váratlanul olvasni kezdett. Eddig is tette, de nem olvasott úgy ahogy a nagykönyvben ez áll. Bár a betűket és számokat úgy két éve ismeri a rendszámtábla korszakából kifolyólag, de semmilyen hajlandóságot nem mutatott arra, hogy egybe is olvassa őket. Nem érdekelte a dolog, én meg nem erőltetem az ilyesmit. Az a filozófiám, hogy eltölthetsz kínkeservvel egy fél évet azzal, hogy megpróbálod rávenni a gyereket hogy olvasson, vagy kivárod az idejét és megteszi magától egy hét alatt. ( Ezért is "szerelmem" az Okosbaba program, ahol már néhány hónapos csecsemők trenírozása folyik ezirányban. Azt már csak halkan jegyzem meg, hogy ha ezek az okos babák, akkor a többiek nyilván a buta babák...)

"Szól a kaparinty, az a nagy tarajú..." énekelgette Mici múltkor. Kérdeztem tőle, hogy mi az a kaparinty? A kakas.-mondta a kis Kazinczy.