A kanál forradalma ( plagizált cím)

A más vacsorája mindég édesb.
Lapát technika.
.

Bebe sokáig élvezte az arany életet és soha de soha nem akart önállóan kanalazni. Ha nem etettük úgy bámult a tányérjába mint egy éhes kutya, sóhajtozva pillongott felénk. Tegnap aztán előkaptam az új evőeszközeit. Van erdei állat a nyelén, méretre pont gyerekszájnyi és pontos mása a felnőtt evőeszközöknek. És ráharapott, szó szerint és képletesen is a dologra. Kis segítséggel önállóan kanalazta ki az ebédjét. Mára pedig megállíthatatlan kanalazó lett. Bárhol maradékot lel benne felejtett kanállal úri módon nekilát a dolognak. Szóval ha nálunk jártok vacsorára ne hagyjátok a tányérjaitokat kanállal őrizetlenül. Én szóltam...

Bürokrácia, mert rendnek azért lenni kell.

Előljáróban írom, hogy az adminisztráció az én személyes kriptonitom. Mikor még tanítottam, nekem mindig voltak feljegyzéseim a terveimről, ötletekről, de a naplót rém bénán tudtam vezetni. Bizony volt olyan hogy egy hónap után jöttem rá, hogy elfelejtettem beleírni. Pfff..
Épp ezért álltam minap tanácstalanul az ovi ajtajában ahol tacepao hirdeti, hogy a törvénykezés szerint minden otthon ellazsált napról ( ellazsált= eljátszóterezett, kirándult stb) írásos kérelmet kell előre benyújtani az óvoda felé, illetve hogy a szülő csakis egy napot igazolhat.
Aztán igazolást hozzanak ám! szólt utánam az óvó néni aki naponta láthatja a Miciért érkező betegeskedő Bencét. Hozunk._ nyögtem megadóan ( hiszen amikor beteg volt eddig is vittem neki ). Muszáj adminisztrálni. Ezentúl a késéseket is írjuk._ forgatta meg bennem a kést a lelkes pedagógus. Mert ha nem? sziszegtem az agyamban. Megbukik a gyerek a kiscsoportban? Megy a levél a jegyzőhöz? " T. Jegyző Úr! Cs. Máté nagycsoportos óvodás 10 perces reggeli késéseiből igazolatlan órák keletkeztek, így a gyermek sem eleget autókázni sem mesekönyvet nézegetni nem tudott. Kérem a szülők megbüntetését, a törvény szigorát stb... a renitensekre valamint a gyermeket így az oviban ezentúl elhelyezni nem áll módunkban." Ja, hogy máshol a jegyző úr sem tudja, mert valahogy senki sem engedte be a megszentelt falai közé Mátét. Ja, hogy nem úri jókedvemből utazgatok napi 60 kilométert, fizetem a benzint államunk bőkezű támogatását élvezve?
Ti értitek ezt? Szép új világ...

Performance

A zokni, gondosan a párkányra kövülve.
Le Artist. ( Ha így mondják ezt franciául.)

A mély kékség 2012. Technika: padló-art

Hogy pontosan melyik verzió járhatott Máté eszében azon a vészterhes estén amikor villanyoltás után magára maradt, már soha nem tudjuk meg. Lényeg, hogy a festékkel való esti vakrandijára csak a reggeli napsugár derített fényt. A pucér és felettébb kék Mici álmosan előlődörgött ami felettébb rossz előérzettel töltött el. És nem is csalódtam. A vadonat új pizsamáját, az ágyát is összefestékezte. ( Nem, nem jön ki.) Becsületére mondva, azért megpróbált levetkőzni a bodyart után és úgy ágyba bújni. Hát, lábat, kezet és arcot épp nem mosott...
Szóval, hogy ez most egy performance akart lenni, és most gondolkodhatunk mit is akart a művész ezzel, vagy olyan nagy lakás átalakító show, ahol a padlód színe harmonizáljon a bútoréval, volt a cél, azt már félek nem nyomozzuk ki.

Karácsonyi emlékek

K Valószínűleg ő volt az egyetlen aki így nézett ki karácsonykor. Esetleg a traumatológia néhány betege lehet kivétel ez alól.
Botcsinálta arabok Jézus szülinapján.
Nem voltam jó formában karácsony körül. Nagyon nem. Elkapott a téli fáradtság, de ami késik az nem múlik itta röpke összefoglaló. Idén Tunézia volt a karácsonyi soros. Így hát készült egy két érdekesség vacsora gyanánt szenteste. Először is parileves ahoyg az arabok szeretik. Babbal. Aztán egy kimondhatatlan piac össznépi kedvence a sült csirkemájas csirkemelles, lepénykenyeres salátás lacipecsenye féleség. Csirkelép nem volt, azt nemtettem bele. Volt persze vega változat falafel golyóval. Aztán egy előétel azaz egy előétel de ez előtt paradicsommal és sajttal meg levelestésztával, meg nem arab de finom banánkenyér. János előkelően köntösben töltötte az estét fejfedővel, Gerda beleadott apait anyait és igyekezett egzotikusan kinézni, a fiúk , hát ők nem tűrnek el semmit a fejükön, köntösük is csak nyuszi és krokodilos van, így egy eredeti egyiptomi turista póló volt a legjobbunk. Ettünk földön fa alatt, és másztak ám át a gyerekek a tányérok közt is ha úgy jött ki. Szóval a beduinkodást még gyakorolnunk kell.

No comment avagy ez a kép magáért beszél .

A Nagy Nyomorúság

Na jó, azért nem olyan nagy de Bebének akkor is az. Kruppos lett. Elkaptatok valami kis vírust. Ez ilyen! -mondta derűsen Laci doki. A nehezén már túl vagytok, talán még egy rossz éjszaka.- biztatott minden idők legjobb gyerekdokija. No hát, erről csak a vírus nem tudott. Továbbiakban Bebe megfejelte a fulladozást egy olyan magas lázzal amitől vagy a fogát csikorgatta vagy csak rongyként lógott a kezemben. Üldögéltem a sötétben a szortyogó levegőért kapkodó Bencivel és arra gondoltam, hogy hát ez az otthon. Ahol ülnek veled éjjel ha rosszul vagy. Tehát befészkeltük magunkat a nyitott ablakhoz, butaságokat suttogtunk, énekelgettünk, aztán végre virradatkor el is aludtunk. Másnap megint láz, de már nem olyan magas, de azért reggelre mellettem aludt Bebe. Sokáig lébecoltunk az ágyban egymást szórakoztatva. El tudnám viselni ezt minden reggel.

Hülyeség

Tudom, hogy az a hallgatásom titka. Azonban akár hülyeség akár nem, engem lebénított H.Rózsa okatási államtitkár asszony Nagy Terve. Többször is nekifutottam ennek az írásnak, hol szarkasztikusan, hol dühöngve, hol elkeseredetten. Az hogy a nagyszerű lovaglást oktatós, házi zenekaros ( ami nem is olyan rossz egyébként kis finomításokkal) a gyereket már három évesen kötelezően szüleiről leválasztó, egész naposan iskoláztató ( majd otthon amit bent nem volt idő megtanulni tanuló gyerekek ) képét felvázoló és a személyes kedvenceim, a többszörösen elvált Gizi néni hűség oktatásba kezd a szintén elvált szülők gyerekeinek, vagy a gyermek méretű fa kézigránátok múltbeli rémképét felidéző honvédelmi oktatás kiagyalása mellett arra már nem futotta, hogy néhány ezer autista gyereknek biztosítsák az tanuláshoz való jogát, vagy az integrációját a más módon különleges igényű srácoknak,érthető. Mindenki egyenlő, de vannak akik egyenlőbbek.- mondta Orwell. ( Legalább is azt hiszem hogy ő.)
Na, szóval ahelyett hogy mindezt kifejteném álljon itt néhány idézet a valódi szakértők tollából, illetve nyilatkozatiból.
" Természetes: ha az állam- vagy a párt vagy bármely más kollektívum- tudja, tudni véli, hogy milyen alattvalókat akar a maga számára "faragni" az iskolai "gyerekanyagból", akkor mindent el fog követni, hogy követni hogy korlátozza a tanszabadságot, illetve hogy egyáltalán ne hagyja érvényesülni (miközben esetleg szép frázisokat mond a tanulás és tanítás szabadságáról). Az ilyen iskolákat mindig jellemezni fogja a többféle- és mint tudjuk teljesen hatástalan- ellenőrzés, modernebb formában a mérések, feladatlapok tömege ( melyeknek értékét és objektivitását az utóbbi években az ezekkel dolgozó szakemberek kérdőjelezték meg világszerte). "
Vekerdy Tamás: Tanszabadság
Új Pedagógiai Szemle, 1994/9.
" A szocialista vendéglátóipar tervteljesítésének egyetlen akadálya vam: a vendég. És ehhez mérten is bánnak vele. Vigyázzunk, kollégák,hogy nehogy az iskola nagyszerű, üzemszerű működésének egyetlen akadálya legyen: az a sok átok rossz gyerek, akit beöntenek oda. Milyen szép volna a nagyszerűen kigondolt tanterveket teljesíteni, ha a gyerekek okvetetlenkedő lényükkel ezt folyamatosan nem akadályoznák! "
Kontra György , egy 70-es évek eleji budapesti pedagógus tanácskozásán mondta el ezt a gondolatot amelyet Vekerdy: Milyen iskola kell a gyerekeknek? című könyvéből idéztem.
Ranschburg Jenőt sajnos már csak egy régebbi felvételről hallhattuk a Klub Rádióban erről a témáról, de összefoglalva a Tanár úr afelől aggódott hogy a a nagyszerű törvénytervezet egy olyan gyerekről szól aki nincs is, és Pistivel és Jucival emiatt személyesen senki nem is törődik majd. Valamint az agyon ellenőrzött pedagógusok, akik mindent pontról pontra precízen kidolgozott tanterveket kapnak készhez és ezeket kell teljesíteniük ( mit , mivel és hogyan kell megtanítani), már nem kreatív személyiségek, hanem egyszerű " szakik" lesznek. ( Nincs semmi bajom a szakikkal, feltételezem Ranschburg Jenőnek sem volt, de a tanítás nem cipőipari munka.)
De hát, ezeket a szakértőket a kutya sem kérdezte, minek is. Helyette titkos tanácsadókat kérdezett derék H. Rózsánk, akik még az ötleteikhez a nevüket sem voltak elég gerincesek adni.