2008. március 13., csütörtök

Neurológia megint és Hintás Ági ismét

Hétfőn neurológián jártunk, ahola a kedves Balázs doktornő is megnyugtatott, hogy nem gond hogy Bebe még nem mászik. Nehéz is, néhány izma még gyenge is, ez pedig bőven okozhtaja ezt a kis lemaradást. Ebben ugyan egy kicsit lassabban mennek a dolgok nála, de a finommozgása, a figyelme nagyon jó. Kaptunk új gyakorlatokat is, amiket egyre nehezebb Bebével kivitelezni, mivel bizonyos izmai olyan szépen rendbe jöttek, hogy ha megfeszíti azokat és ellenáll, akkor csak komoly birkózás árán tudom rávenni a gyakorlatra. Sírni nem sír, csak meg vannak a maga elképzelései, hogy épp mit és hogyan szeretne csinálni.
Máté nagyot lépett előre Ágiéknál is. Egyedül vesz részt az egész dupla, és szimpla órán. Én meg várom odakint vagy egy másik teremben. Nagyon jót tesz neki ez az önállóság. Egyrészt nem vagyok ott, hogyminden vágyát fél szavakból megértsem, így jellemzően egész mondatokban kezdett el beszélni Áginál, másrészt jó gyakorlat ez a majdani elszakadásra is. Ági nagyon elégedett vele, szépen beszél, kér, játszik Gabikával, és kipróbál dolgokat amiket eddig nem tett.
Ma amikor Ági megmutatta, hogy hogy ugorjon bele a karikákba a földön , megdicsérte Ágit: - Ügyes vagy!-

3 megjegyzés:

norka írta...

Ez az Ági egy zseni... :) És elég ügyes is, meg kell hagyni!
Könyveid meglettek? Lacidoki mondta, hogy ha nem lesznek meg, akkor könyvtárközi cserével meg kell igényelni, ő meg 3 forintért beköttetve tudja másoltatni egy néninél.
Bebushoz drukkolok, édes babám!

Marika nagymama írta...

Drága Mama! Mindnyájan drukkolunk, csak éppen Neked kellene minél kevesebbet drukkolni és szorongani minden apró jel (vagy a hiánya) láttán! Te (Ti) mindent megteszel (megtesztek), ami Tőled (Tőletek) telik, tehát nincs miért szorongani!
Meredithnek Barnabás nagypapával együtt köszönjük a méltatást!
De hadd valljam be, hogy Máté kétéves kora táján fölmerült bennem is -- miközben fenntartás nélkül csodádltam mamája empátiáját és türelmét --, hogy vajon ez a nagy-nagy gondoskodás vajon nem lassítja-e Máté fejlődést, hiszen minden kívánsága teljesül, többnyire még mielőtt megpróbálná megmondani, mit is szeretne. Mire azonban megfogalmaztam volna a kérdést, kiderült, hogy egészen másról van szó...

Mama írta...

A könyvek meglettek. Laci doki ötletét meg felhasználom, mert van még könyv amit szívesen olvasnék. Szeretném látni a pomázi könyvtáros elsápadó arcát erre az ötletre.