Ez a feltűnően tortára hasonlító tárgy Máté reggeli zabkásája. sajnos Máténál is beköszöntött az autista gyerekeket nevelők rémálma, az összesen néhány féle étel elfogyasztására való hajlandóság. Ezen semmit sem változtat az éheztesd ki módszer, mert inkább nem eszik akkor semmit. Nálunk a tészta, a saláta levél,a sajt, a joghurt, tej, és péksüti számít Máténak elfogyasztható ételnek, esetleg a rizs. Vaj, és más alattomos kifli kenési próbálkozások sorra elbuktak. Új találmányom és szabadalmam az Á.S. Álcázd Sütinek. Így eszik kenyeret( pogácsa szaggatóval kör alakúra kivágva), zabkását amibe még gyümölcsöket is remekül el lehet rejteni. Hogy mi lesz az oviban ? Minden napnak a maga baja...
4 megjegyzés:
Gratulálok a találékonyságodhoz! Barnabás nagypapa megfogalmazása szerint csodálattal, tisztelettel -- és drukkolva -- nézzük, mi mindent teszel meg napról napra a gyerekekért (az unoláinkért)!
Attól tartok, étrend dolgában annyira találékonynak kell lenned, hogy Máté úrfi ne is vegye észre: problémát okoz a válogatóssága... Igaz, akiket láttam, nem voltak különös gyerekek, de kitűnően sakkban tudták tartani a gondos felnőtteket azzal, hogy "rossz evők" voltak (egyébként egyik csemete sem lett kórosan sovány).
Szól-e arról a szakirodalom, átmennek-e (hogyan mennek át) a különös gyerekeink afféle
(kissé megkésett) dackorszakon? Vagy ezt nem lehet megkülönböztetni az általános kommunikációs problémáktól?
Kis vegi babám! ;) Pusszantom! :)
A csoportomba járó autista ötévesnek is vannak problémái az étkezéssel...semmiféle főtételt nem hajlandó megenni, csak a hozzá való kenyeret, azt azonban akkora darabokban tuszkolja a szájába, hogy rettegünk, nehogy baja essék. Mármint a kisfiúnak...A reggeli és az uzsonna sem érdekli, de azért néha-néha azokból hajlandó-az ebéd-kenyérhez hasonló módszerrel- kivételt tenni-kizárólag teljesen üresen.
Ehhez képest kinéz vagy 7 évesnek, olyan nyurga emberke...
én már nem különös gyerek vagyok, hanem különös felnőtt, de gyerekkoromban én is igencsak válogatós voltam, kb. 5-6 féle ételt voltam hajlandó megenni. aztán 14-15 éves korom környékén magától elmúlt, most már szinte mindent megeszek.
a szintén különös öcsém nálam súlyosabb eset, ő mind a mai napig összvissz egy db. főételt hajlandó megenni, meg egy másik fajta hideg élelmiszert reggelire és vacsorára.
egyébként egyikünk sem volt kórosan sovány, a korunkhoz képest magas, jól fejlett gyerekek voltunk mindketten.
amúgy ezek a gyerekek tök szerencsések, hogy ilyen jófej nagyszüleik vannak, sajnos a miénkek meg vtak róla győződve, hogy a szüleink "félreneveltek" minket, és csak "kényeskedünk", ezért feszt basztattak minket eltérő étkezési szokásaink miatt .. meg úgy általában az auti vonásaink miatt is :(((
Megjegyzés küldése