Mici nem mehetett a héten fejlesztésre. Nem beteg volt, hanem mert a Felzárkózunk Alapítvány fenntartója, vagy az épület üzemeltetője, nem tudom melyik, de nem akar fűteni. Le kellett mondaniuk az órákat és reménykedni abban, hogy egyszer majd lesz fűtés is. Magyarország 2009. esélyegyenlőség.
Rádió riport egy autista kisfiút nevelő anyukáról, aki nem tudja oviba küldeni a fiát mert vagy nincs hely, vagy autistákkal nem tudnak mit kezdeni vagy nem körzetes, vagy... Ami a legszebb volt, hogy jótanácsként azt is mondták neki, hogy ne árulja el, hogy a srác autista, mert így esélytelen, arra hogy bárhova felvegyék. És ez még csak az ovi.
Morgolódok magamban meg rémüldözök. A nagy egyenlőség nálunk úgy néz ki, hogyha van pénzed terápiát fizetni és magán oviba küldeni a srácod, ahol értenek hozzá, kap egy esélyt. Ha nem akkor meg sorry. Morgolódok, mert lelkileg ilyen sajátos igényű gyerekeket nevelni gyakran nehéz, és akkor még nézz szembe azzal, hogy lökdösnek ide meg oda, hogy kérsz, könyörögsz hogy ő is járhasson oviba mint a többi, te pedig dolgozni. Miért tartunk még mindig ott, hogy leírni akarjuk egymást és kockákba gyömöszölni ?Ne lógj ki, és akkor alkotó tagja lehetsz a nagy falanxnak. Már leírtam néhányszor, de újra és újra feljön, hogy azzal hogy leírjuk egymást nem csak a lehetőségeitől fosztott ember veszít, hanem minden alkalommal mi is. Esélyt vesztünk arra, hogy más szemmel lássuk a világot, így rugalmasságot tanulhassunk, hogy egymást segítve mi is feltöltődhessünk. Tanulnunk kell nekünk még a dolgaink súlyozását, tanulnunk hogy ezek az emberek/gyerekek a világ nagy képén egy fontos szín, forma ami nélkül nem lenne olyan a kép amilyennek lennie kéne. Talán nem kéne leradíroznunk őket.
5 megjegyzés:
Ezt a "ne mondja meg mi baja gyereknek" megoldást nekünk is javasolták, de akkor már késő volt, mert leadtam az oviban papírokat. Ment is a küzdelem rendesen, pedig akkor mégcsak megkésett beszédfejlődésről beszéltünk.
Most meg az iskola egy rémálom és nemcsak azért, mert Oli unatkozik, hanem, mert a kis osztálytársak elkezdték kimutatni a foguk fehérjét. Nem vagyok egy olyan szülő, aki nem fogadja el a gyermeki a rosszaságot, de azt, hogy egyes gyerekek folyamatosan Olivérrel szemétkednek értve itt: elveszik a ceruzáit és a széttörik, a nagy nehezen elkészített napirendjét szétbarmolják, az egyetlen megoldási kulcsuk illetve közeledési módszerük a belerúgok a másikba módszer, attól ki vagyok. A legdurvább, amit hallottam pedig, hogy ma a kis osztálytársak hajléktalanokat kezdtek el dobálni kővel...
És én ilyenkor nagyon elgondolkodom, hogy baszki engem küldenek nev. tan.-ba meg szakértőihez, amikor jelenleg úgy tűnik, hogy az én gyerekem a legkévésbé problémás az egész társaságból...
Mindenestre Oli fel lett itthon hatalmazva arra, hogy védje meg magát és ezért nagyon hálás volt nekem. Eddig nem mert visszacsapni, mert ugye a verekedés nem helyes...
majd ha lenyugodtam, akkor talán írok erről a posztot...
Attwood megoldásai a problémádra:
- Kérj csoportos megbeszélést amin legyen jelen tanár, szülők, pszichológus, gyerekek akikkel a baj van
- Keress "őrangyalokat" akiket a tanítónéni pl. megbízhat a védelemmel. a suli hiénái mindíg a magányos célpontokat szemelik ki.Tehát, ha Olinak van védelmező társasága leszállnak róla. ( Lányok általában alkalmasak ilyesmire.)
- Comic Strip Conversation készítése hasonló szituról, amit átbeszélhetsz Olival.
- Az osztályban mindíg van egy csendes többség, akit ha bevontok, bátorítotok arra, hogy védjék meg Olit vagy mást ilyen helyzetben, akkor könnyebben boldogulhattok.
Lényeg, hogy sürgőssen menj be és tégy valamit, mert Oli sérül ebben a szituban. Minálunk, Gerdánál, jól bevált az Őrangyal módszer.
A tanárok szerencsére nagyon nyitottak és rögtön rácsaptak az Attwood könyvre, és nyitottak a beszélgetésre az Autival, szóval jófejek... VISZONT jelenleg rohadtul lefoglalja őket a kis becses társaság, de az együttműködés megvan az iskola részéről is.
Ami gond, hogy a lányok is elég vadócak, ezért a csendesebb kislányok még nem találják a helyüket. Egyenlőre ők is nagyon nehezen illeszkednek be -- de mondjuk talán majd pont ez a szitu kovácsolja őket össze.
gondolom, nagyon nem vigasztal, de elmondom: sógornőm védőnő egy vidéki áltisk.-ban és ott sem fűtenek, mert...
az igazgatói szobában nincs hideg!
ott 21 fok van, az orvosiban meg 16.
Anyaanya: Bízni lehet abban is, hogyha a tancsinéni ügyes kihasználja ennek a korosztálynak jóra törekvését és ez egyfajta pozitív nyomásként húzhatja a kis bajkeverőket magával. Majd meséld el mit mondtak a Delejben.
Andreának: Klassz. Megoldásként felmerül az igazgató léprecsalása az orvosiba, majd gyors mozdulattal bezárni és ott tartani úgy egy órácskát, aztán megkérdezni, hogy kell-e fűteni vagy sem. :) Ja, esetleg pólóban, ahogy szegény delikvensek is lennének a fűtetlen szobában.
Megjegyzés küldése