Szökét legelébb, aztán feketét...

Kedden nem tudtunk elmenni fejlesztődni Bebével, mert Bebe éjjel és egyszer reggel hányt. A kedve, szokásosan, töretlen volt ugyan, de azért Laci doki szerint most inkább pihenjen egyet. Azóta a kórság elmúlt. Hétfőn megkapta a fiatalember a Menjuge oltást( valahogy így írják). Amikor megszúrták egy pillanatra elkomolyodott, de a következő percben már folytatta is a vigyorgást. Hát ez Bebe, nehéz a jókedvét elvenni bármivel is.
Szerdán Máté került sorra . Már hétfőn is a tornateremben voltunk Éva helyettesével, Livivel, és ezt most folytattuk. A meglepetés az volt, hogy Ági és Livi egy kislányt is behívott velünk egyszerre a tornaterembe. A kishölgy úgy három éves körül lehetett, szőke ciklon.Mivel szülei otthagyták se szó se beszéd az aprónépet, rettenetesen el volt kenődve az óra tetemes részében. A végére azért csak megvígasztalódott. És ekkor, láss csodát, odament Mátéhoz. Feszülten figyeltünk most mi lesz, vajon Máté szokásáshoz híven beleordít az arcába, hogy " Farkaaas!"( mindíg ezt kiabálja ha megijed), vagy elmenekül. De a fiatal barátunk kézenfogta a hölgyet minden ordítás nélkül és úgy csodálták egymást egy darabig. Hát igen, amit ezer gyógypedagógus, anya, pszichiáter próbál elérni hónapok keserves munkájával, azt egy kis szőke ciklonnak egy perc alatt sikerül. Persze, hol van a mi bájunk az övéhez képest!

Boldog szülinapot!

Elérkezett János szülinapja. Gerda szerint ugyan csak a 28.,mert ő itt elvesztette a fonalat, de igazándiból a 32.. Piszokság az én leendő 40-emhez képest!! De azért megmutatok párat a szülinapi buli képeiből. Béla húgom és Gábor, Hanna és Andris, illetve Laci papa az új arcok. ( Anyu lemaradt,mert utálja ha lefényképezik. Gergő javasolta, hogy rajzoljam le és azt adjam közre, de ezen még dolgozni kell.)

Hivatalos cím változtatás

A szomorkodós ezentúl legyen reménykedős !!!

Új Mátéság

Máté a foltos kecskéről :-Bikolor káske!

Szomorkodós

Most néztem meg Norka blogját, és azonkívül, hogy gyönyörködtem Marciban, és Tomikában egy jót, sajna nem tudtam nem észrevenni, hogy Bebus mennyivel gyengécskébb mint Tomika. Nem tudja még kinyomni magát a két karjával, bár a tornájában szerepel ilyesmi. Persze ő a legigyekvőbb tanuló itthon, századszor is görög a szőnyegen, és negyed órákat töltünk a nagy kék labdán gurulva ide-oda, és még soha egy rossz szava sem volt ellene. Na, de a hipotóniát nem olyan könnyű sarokba szorítani sajnos. Még most is összegörnyedve ül, mint egy újszülött és csak néha néha húzza ki magát. Az embernek lánya meg tele van drukkal, hogy jaj most mi lesz. Persze nem mondanám, hogy egyáltalán nem fejlődött semmit se, hiszen a héten láttam már néhányszor hasról hátra forogni, ellenkező irányban meg tök profi már, és a hátán is tud közlekedni meg nyulkál dolgokért, és néha nagyon igyekezik minden gyengesége ellenére is hason is magához húzni dolgokat. Édes, hogy ő is mennyire igyekszik. Az ember mégis néha pánikba esik, bár kb ezer dolgot tudnék felsorolni miért nem kéne, de mégis...

Mikulás és pedagógusok rajzása

Ahogy mondtam a hét sűrű volt. Hétfőn megérkezett a mélyhűtő. Ez alkalommal nem törtek össze egy vázát sem, és a vakolat is a helyén maradt.

Kedden Bebe már egy kicsit jobban viselte a szomorú tényt, hogy Zsófi nem mama, és nem ordított olyan intenzíven. A drága tanerő persze hiába is vártam, hogy felhív a terveivel, végül rohantomban csak rácsörögtem én. A vonal végén a világ legártatlanabb hangja ismét megtudakolta, hogy van-e Hévnek menetrendje. Gyorsan kinyomoztam neki, hogy melyikre üljön fel, amit persze lekésett. De nagy baj nem volt, mert a srácok nagyon ürelmesen vártak a kocsiban, én meg összefutottam Melával akit pocaktalan most láttam először. A diplomáciai értekezésünknek valóban nem túl sok értelme volt. Megbeszéltük ismét amit a telefonban már megtettünk, kiegészítve néhány új elemmel.

Szerda a Nagy Mikulás Látogatás és nekem a Nagy Orsi Látogatás napja volt. Máté egész jól bírta az öreget, némi lökdösődés árán még azt is megengedte Mikulásnénak, hogy bizonyítsa, hogy valóban csoki van a gyanús piros zacsiban. A délután további részét a pogácsák és az üres lépcsőforduló közti ingázással töltötte, és miután egy gyerek sem akart rárohanni és a közelébe férkőzni a botrányos jeleneteket is megúsztuk.Klassz volt látni Olit és Zsombit is akciózás közben.

Csütörtök Máté nagy napja volt Ágival és Évit helyettesítő Livivel. Hát, ment ez már jobban is. A tornateremben elég nyögvenyelősen indítottunk, de a végére azért lecsúszott egy sor hengeren. A fa felfordítható kishídtól pedig el volt ragadtatva. Szívesen egyensúlyozott át rajta többször is. Mostanában egyébként is az egyensúlyérzékét fejlesztgeti nagy hévvel. Megszerette az óriás labdán egyensúlyozást is itthon, amiről eddig hallani sem akart.Ági addig is amíg Máté Livizet és egyensúlyozott, Bebét ragadta magához. Beb próbált halványan tiltakozni, de aztán nyugodtan ugrált egyet a trambulinon Ágival. Nagyon jó látni, hogy szeretik őkelmét.

Ma csak sétáltunk, és vártuk hátha ránk kerül a sor Marcika őrzésében. Máté egyre vadabb macska nevekkel bombáz. Kedvencei a norvég erdei, rex, burmilla, birman, amerikai rövidszőrű, sziámi, csincsilla perzsa, és persze bármiből a bikolor és a teknőctarka. Új fejezet nyílt a lefekvés körüli játszmák terén. Miután elbúcsúztunk még vagy háromszor visszarendel minket, hogy" Hát, hol van az én kis kecském?" vagy " Mindjárt behozom a dínóm!". Mi meg elszántan kajtatjuk a kecskéket, meg persze a megfelelő dínót a lakás eldugott pontjain.

Hétvége végre

Végre, végre szusszanhatunk egyet. Ezt sétával ünnepeltük meg, mondjuk inkább nevezném dagonyának a sárban. Na, de ilyen a vidéki élet... Máté látott egy csomó verebet egy bokron, ennek hatására délutánra egy tizenöt kilós veréb repkedett és csipogott a nappalinkban. Bebe pedig megismerkedett a sütőtökkel. Nagyon lelkes volt, és Mátéhoz hasonlóan ő is tud mennyiségeket nyomtalanul eltüntetni.

A jövő hét igen pörgős lesz már megint. Hétfőn több oldalú diplomáciai manővereinknek, és a dzsihád terroristáit is megszégyenítő fenyegetőzéseinknek hatására negyed év elteltével meghozzák a csere mélyhűtőt.

• Keddet a szokásos Bebe fejlesztés mellett a legnagyobb örörmömre meg kell spékelnem egy Gerda iskolájából a nyakunkba zúduló fejlesztő pedagógussal is. A sztori édes. Már szeptember óta rebesgetem a tanerőknek, hogy Gerinek olyan felesleges bejárnia a matekórákra, mert úgyis alszik csak, miért ne alhatna az ágyában a pad helyett. Nem lelkesedtek az ötletért. A múlt hét előtt viszont a matek tanár ultimátumot intézett hozzám, hogy vagy aláírom, hogy a gyerek nem jár be ezentúl az óráira, vagy le fogja osztályozni. ( Az érvényes felmentése ellenére?? ) Üzentem, hogy ide nekem azt a papírt. A múlt héten felhíva suliból ez a fejlesztő izés pedagógus, hogy ez így nem lesz jó, alá kéne írnom egy papírt, hogy a gyerek nem jár matekra ezentúl. Momdom neki, hogy oké. El is magyaráztam neki, hogy én ezt szeptember óta mondom, és hogy Gerda negyedikes kora óta nem is járt matekra, mert külön foglalkoztak vele a diszkalkúliája miatt, és ezért nem is érthet csórikám smmit az óraiból. Elmondtam, hogy a törteket sem tudja értelmezni, hogy osztani meg végképp nem tud, de jegyeztem meg szerényen, ez benne áll a hivatalos felmentésében (ha valaki végre el is olvasná azt...). Jó, jó de ezt beszéljük még meg személyesen, mikor jönnék be? Na , ne.. Mátét idegen helyre betuszkolni rémes, ha véletlenül sikerülne is lepasszolnom, és két fejlesztés és Mikulásozás között Bebével el békávéznom a Klinikákhoz, akkor is egy aznap egyáltalán nem aludni hagyott gyerekkel a hasamon nem lehet bájcsevegni. Nosza , megkérdeztem, hogy most hogy húsz perce tárgyalunk arról amivel mindketten egyetértünk, pontosan miért is kell nekem bemenni?Jó lenne erről személyesen is beszélgetni. Anyám! A minden bizonnyal súlyos magányával küzdő fejlesztő ember gyorsan felajánlotta, hogy ő kijön hozzánk. Addig persze arra nem reagált, hogy kérem Csobánka ugye nincs közel, csak amikor rájött hogy akkor ő most sárga busszal fog utazni. Akkor olyan szerencsétlenül kérdezgetett arról, hogy létezik-e meneterend a Hév-hez, hogy az volt az érzésem Willy Foggal tárgyalok glóbusz körbeutazás előtt, és az én lelkemen fog száradni, ha ez a szerencsétlen legközelebb a Kárpátok hófödte bérceiről fog bejelentkezni. Szóval felajánlottam, hogy fejlesztésről hazafelé felveszem Pomázon. Hogy ezt hogy fogom elérni, hogy én is és ő is ott legyünk időben, és senkinek se kelljen sokáig várnia? Aztán itthon befogom gyerekvetkőztetésre és uzsonnáztatásra:) Na és persze majd haza is kell szállítanom, tehát csóri Bebe megint felöltözik, Mátét kocsiba be, Pomáz oda-vissza, levetkőzik. Hacsak nem lesz otthon Greg. Ahogy Béla húgom megjegyezte, legalább ezentúl jól átgondolja, hoyg berángat-e valakit csak úgy vidékországból.

Szerdán jön a Mikulás az Osi-ba . Csütörtök fejlesztgetés Máténak duplaórában. Hétvégén János szülinapozás, de előtte valahogy be kéne szereznem a meglepijét is.