Borosbegy

Tegnap találtunk séta közben egy kissé kába vörösbegyet az út mentén. Bebugyoláltuk a kabátunkba és hazavittük. Otthon aztán magához tért és elengedhettük. Máté nagyon lelkes volt. Nagyon jól mulatott bármin amit szegény begy a rövid kalitkás megfigyelési ideje alatt csinált. Még ma is emlgette a borosbegyet.
Tegnap este még kiderült, hogy a magasvérnyomásom visszatért. Ez kissé aggaszt, így most némi diétára és orvosra kényszerülök. Remélem nem kell majd állandóan gyógyszereznem magamat.

Végre a szabadban

Végre kisütött a nap. El is hagytuk vackunkat. A játszóra mentünk Norkával találkozni. Hát, ő sem úszta meg szegény vidámabban a bezártságot. Gyorsan megegyeztünk egy hétvégi kirándulásban. Csak ne essen az eső!!! Bebe pedig tovább szédít a mosolyával. Olyan öröm ömlik el a kis képén ha meglát, hogy szinte majd kiugrik a bőréből. Jó nekünk együtt.

Lufik

Végre nem kellett rohannunk sehova ezen a héten. Ez először igazán üdítő volt, de beköszöntött az őszi esők ideje. Persze nem vártam, hogy amolyan késő nyári üzemmódba pötyögünk majd a végtelenségig, de a bezártság azért igen nehezen tolerálható. Így született a nagy lufi nap. Valamit ki kellett találni, hogy a nyűgösködő Mátét lefoglaljuk. Így kerek két percig nem jegyezte meg, hogy "Gyere, megyünk sétání!", és csak este nézett rám szemrehányóan, hogy" Hát, hát sötét van! Hát, késő van!". Gondolom úgy értette, hogy megimt elment egy nap aztán semmi séta.

Az új bili

Szombaton végre megvettük az új bilit. Egy igen csinos kiállású kacsa formájú bili. Belegondolva elég morbid, de Máténak nagyon tetszik. A csokis trükk teljesen jól bevált. Boldogan tolja le a gatyáját és ismételgeti, hogy " Máté pisil a kasába!". Csak pisilnie nem sikerült még, igaz be se pisilt, pedig csak lefekvéshez kap pelust. Új, gonosz tervem, hogy itatni fogom nehezítésként, mert simán visszatartja a délutáni szunyókálásig.

Pelenka slussz próba

Máté ma délelőtt is pelenkátlanul lézengett. Magyaráztam, kértem szóljon ha kell bili ( Ági szerint pelus is elég csak szóljon). Közvetlenül a baleset előtt elkezdett sírni, aztán bepisilt. Aztán viszont rémes dühbe gurult, hogy én ilyen megaláztatásnak tettem ki. Szabályosan halandzsázva ordibált velem egy darabig. Végül is érti mi a helyzet, csak már tényleg meg kéne vennünk a vadi új bilit, és némi Kinder csokit, hogy ott is maradjon rajta. Ördögi tervem arra épül, hogy Máté nagyon szereti a csokit. Ezt akarom összekötni az új bili használatbavételével. Kezdetben a ráülés is jutalmazandó lenne egy kis kockával, és így próbálnám kitolni a bilin töltött időt. Remélem beválik a haditerv.

Máté fejlesztgetés, és Ambulancia

Szerdán felfrissülve vágtunk neki Máté fejlesztésének. Az első tíz perc a hagyományoknak megfelelően telt, azaz sikítás és ajtó verdesés. Ági egész tehetségesen küzdötte át magát a vészen némi babos tálka segítségével. Bebe pedig magától átfordult a szőnyegen hátról hasra. Rá legalább inspirálóan hatott a környezet. Aztán Ági bepakolta Mátét a már említett függőhintába. Én kissé aggodalmasan pislogva vártam az újabb vihart, hogy az én drága leszármazottam még nem ült ilyenben, és nem is fog ha rajta múlik, de elmaradt a sikítás. Ági forgatta, és hintáztatta, közben megálltak néha , és próbálta Mátét rávenni, hogy kérje a folytatást. Ehhez angyali türelemmel kell rendelkezni, mert Máté úgy van vele , hogy úgyis mi unjuk meg előbb és kitaláljuk mit akar. Abban egyeztünk meg, hogya képes kommunikáció helyett az egyre inkább pedzegetett verbálisat erősítenénk meg. Persze majd meglátjuk, hogy jó irányba indultunk-e el. Máté nagyon fáradt volt, mert épp pihenés helyett tartózkodtunk a Fejlesztőben, így azt hiszem erre is jobban oda kell figyelnem amikor időpontot beszélünk meg.
Ma pedig az Ambulancián jártuk. Hát, az odaérés és az ott tartózkodás is felért egy kisebb fajta kataklizmával. Az eső esett és esett, így mindenki autókázni kezdett ami nagyon nem tett jót a Szentendrei útnak. A két cseppem nagyon türelmesen autózta végig mind a másfél órát amíg elértünk az Ilka utcáig. Bár néhány autós kolléga rendelkezne az ő türelmükkel, rögtön élhetőbb lenn az élet! Új Down dada fogadott minket. Nagyon kedves volt és civilben pszichiáter. Az ő fia 3,5 éves és örökmozgó. Mátét együttterelgettük be a rendelőbe. Némi csokis műzliszelet hatására Micike nagyon példásan viselte magát. Az első tíz percben. Aztán jött az ereszd el a hajamat székre mászással, iszonyatos ordítással ( a beszélgetést megakadályozandó), kémcső piszkálással, szóval mindennel ami csak az eszébe jutott, hogy ebben az" irtózatos" és "rémisztően" új helyzetben valahogy magára vonja a figyelmemet. A doki néni valami született angyal szerűség, mert szeme sem rebbent, sőt még Mátéról is kikérdezett, de az asszisztens már korán sem volt a tolerancia példaképe. Bár előre szóltam a nyugodt tíz percben, hogy Máténak ez egy nagyon nehéz helyzet és bocs a következőekért, de ez nem hatotta meg. Miután a doki néhányszor rászólt, hogy ne most mobilozzon már lehetőleg, ő még jól meg is sértődött azon, hogy az én óbégató fiam miatt ő most nem hallja rendesen a telefonját és kivonult beszégetni. De a doki néni maradt, és beszélgetett és édes volt. Bebe pedig a kedvéért úgy tartotta a fejét mint egy huszár. Így az a vádpont, hogy hipotónia maradt még vissza nem hivatalosan eltöröltetett. Egy kicsit szörcsög is Bebus , így alaposan meghallgatták a tüdejét, de teljesen tiszta volt.

A Nagy Folytatás avagy a Legelfoglalatabb Hét ever

Szóval, a szív ultrahang után dukált egy kis szemészet kontroll. Bebe szeme nem ítéltetett szondázásra, de nem örültem felhőtlenül a sikernek. Volt egy sanda gyanúm, hogy csak átmenetileg győzedelmeskedtünk a fertőzésen, és sajnos tegnapra ismét megtámadott minket a gyulladás, és könnyezés. Úgyhogy, Örs vezér tér visszatér.
A neurológián szegény fáradt Bebe alulmúlta önmagát, és nem volt hajlandó fejet emelni, de azért elmesélgettem mi mindent tud már, és ezzel nagyon elégedett volt a doki néni. Új gyakorlatokat kaptunk, én meg utána egy Máté által teljesen leamortizált apát.
Szombaton pánik szerűen készülődtünk a keresztelőre. Szégyenszemre ekkor még eszembe jutott néhány ember akit persze elfelejtettem értesíteni ( bocs, és bocs !). Még jó, hogy jött a felmentő sereg ( Marika nagyi és Nagypapa) és így este tizenegyre már kész is lettünk mindennel. Anyu csirkéi ( Egészségedre Bufi kutya! ) ugyan megtizedelve érkeztek, de Norka hihetetlen réteseivel, és a Keresztmama Légió sütijeivel is bőven volt mit enni. Bebe kersztvíz alátartatott, derekasan viselte a dolgot. Zoli ( a lelkész) pedig tényleg nagyon szépen beszélt( igaz anyu?). Az érdeklődő református gyülekezetet pedig ellátuk egy évre megtárgyalandó skandallumokkal. Skandallum No.1. A piercinges Greg. Skandallum No2. Két eredeti, hamisítatlan apáca megjelenése. De azért nagyon kedves volt ám mindenki velünk és Bebivel is.
A buli pedig nagyon jó volt.