Nyugaton a helyzet változatlan.

Azzal a különbséggel, hogy most Bebe fekszik el és hörög. Tegnap már nem bírtam cérnával a szenvedését és az éjszakázást, no meg azért kezdtem aggódni, hogy az Ambroxolos kezelés netán kevés és ezért lázas. Elmentünk Laci dokihoz, mindenidők legsármosabb és leggyerekbarátabb orvosához. A megérzésem bejött, antibiotikumra fogták Bebét.
Hétfőn Máté visszatért az oviba. Reggel sírva kereste az udvaron a kettest. Nem éreztem nagy indíttatást arra, hogy ismét kihámozzam magamat a téli felszerelésemből azért a hiú reményért, hogy hátha a mágneses fa kettest keressük. Szóval betereltem az új autónkba Mátét, de egész úton azon törtem a fejem, milyen kettest keresett ennyire. Rájöttem. Általában eddig a másik autónkkal közlekedtünk, és a rendszámtáblánk kettessel kezdődik, mármint hátulról ahogy Máté szerint olvasni illik.

És ez van ma.

Mindenki beteg lett. Bebe éjjel óránként sírt fel, Máté köhög és náthás. Valamint naphosszat alszik.

Zsófitlanul Krisztával

Elment a mi Zsófink. Elment máshová dolgozni. A Sarokházban kapott teljes állást. Szóval Bebét húsz év múlva visszakapja. Szentül megigértem, hogy megtanítom cipőt kötni addig. Sajnáltam ám nagyon hiszen születése óta Bebe mellett volt, és átéltünk mi együtt mindent. Sorozatos visítást és sztrájkot meg meglóduló munkakedvet. Köszönjük Zsófi!!!
Az új gyógypedagógusunk Kriszti szintén zenész.Van egy öt éves ds. kisfia, Kornél. Ha lehet jó váltásról beszélni, akkor ez az volt. Zsófi mellett figyelgette Bebét két órát, aztán múlt pénteken élesben próbálkoztunk Zsófitlanul. Tökéletesen ment a dolog. Az óra gördülékeny volt, izgalmas és Bebe álmossága ellenére is egész jól produkált. Sőt még beszégetni is volt idő. Továbbra is integráció témakörben érdeklődök mindenkinél. Szóval, Kriszti is egy angyal.Szerintem jól fogunk mi együtt dolgozni.

Farsang

Farsangoltunk az oviban. Sokat törtem a fejemet, hogy mi az amit Máté is hajlandó felvenni és jelmezként funkcionálhat. Azt még sajnos nem értette mi is az a farsang és minek, szóval törhettem a fejemet. Álarc ugye kilőve, furcsa ruha amiben nehéz mozogni úgyszintén, fejdísz soha. Maradtam hát a zebránál, mivel a sapkát már ismeri. A pólóra két teljes tubus tempera ment rá és olyan kemény lett, hogy magától megállt. Kapott egy farkat és voalá a zebra házilag.
Mostanában tonna számra árulják a jelmezeket. Elég besétálni, leakasztani és kész a gyerek. Hol vannak már a szülők akik éjszakába nyúlóan vágtak és ragasztottak. Talán nem néztünk ki olyan csili-vilin, de feledhetetlen volt a dolog. Mint az én Lúdas Matyi jelmezem, amihez anyuék varrták a ludat, ami akkora lett kitömve, hogy csak magam után tudtam vontatni. Szóval, nem szeretem a kész jelmezes dolgot, bár értem én hogy van akinek így könnyebb esetleg nincs ideje sem ereje vágni meg ragasztgatni. Csak valahogy elvész a dolog sava borsa.
A buli amúgy jól sikerült. Máté le se vette a jelmezt és a farkát is eltűrte.
A sulinknak van egy általam ismeretlen rajztanára aki csodákat művel a gyerekekkel. Karácsonykor egy teljes kandallót produkáltak tűzzel, most meg ez fogadott a kapuban. Mindent együtt csináltak és szerintem gyönyörű.

Szösszenetek

A kutya is fázik. A gazda szíve pedig majd megszakad érte. Saját takaróját sem kíméli, hogy "kutyabarátját" kényelemben tudhassa.
Kincs néni és portás társai.
Így mászik Bebe hegyet.

Hobby integráció

Hír: Szeptembertől kötelező lesz integráltan oktatni az enyhe értelmileg akadályozott és minden viselkedészavaros gyereket. Kissé hüledezve, sanda gyanakvással hallgatom a riportot. Megszólalt a Fejlesztőpedagógusok Országos Szövetségének vezetője. Sajnos az iskolákban alig van elég gyógy és fejlesztőpedagógus. Enélkül pedig botorság belevágni a dologba. Hiszen az ilyen gyerekeket meg kell segíteni napi szinten, ha kell mellette kell ülni különben az egész garantált kudarcélmény gyereknek, pedagógusnak egyaránt. Megszólalt a Gyermekek Háza Iskola igazgatónője, aki arról mesélt hogy ők már rég így oktatnak. Persze van náluk a pszichológustól a gyógypedagógusig minden. A legnagyobb feladat mégis az volt, hogy a tanár kollégák fejéből kiverjék a versenyszellemű oktatást, mert az itt nem működhet. Hiszen itt csakis önmagához mérten lehet egy gyereket értékelni. Tartunk mi már a félporoszos rendszerünkben itt? Vajon amikor az integrált gyerek végre felküzdi magát a matek kettesig, ugyanúgy fogják kiemelni mint az osztály ötöseit? Félek kevesen lesznek erre képesek.Hallgatom Vekerdyt, aki szerint az integráció a legjobb dolog integrált gyereknek és az integráló közösségnek egyaránt. Csakhogy, folytatta a pszichológus. Kishazánk pedagógusképzésében még halványan sem szerepelnek minimális gyógypedagógiai ismeretek. Tanáraink, tisztelet a kivételnek ismét, nem tudnak diferenciáltan tanítani, konfliktust kezelni. Mert konfliktus az lesz, tanár-diák, diák-diák, szülő-szülő viszonylatban. Az integrált oktatás kérem egy szakma. Nem igazán működik úgy hogy Magdi néni ezentúl lesz kedves autistákat is oktatni. Hogyhogy mi az az autista? Hát, az új gyerek Magdika aranyos. Nem, nem harap, az a Pistike a párhuzamosban. Ez csak sikít, de azt mindig. Honnan is kéne tudnia hogy mi az a képes feladatlebontás, hogy egy autista gyerkőcnek mi okoz és hogyan problémát. Mesebeli Magdi néni ilyet még soha nem csinált. Aztán persze borítékolható hogy melyik gyerek lesz az, aki padlóra küldi a tan'tó nénit. És ha, akadna is olyan Magdika aki fejleszti magát a témakörben, vajon az egész felsőtagozat hajlandó lesz erre? Mert az nem igen működik, hogy a föci tanár igen, de a töri nem. A megoldás ismét a gyógypedagógiai asszisztens vagy segítő lenne, aki értelmesen tudna közvetíteni a gyerekek és társuk, a tanárok és gyerekek és szülők és tanárok között. Dehát mi csak hobby integrálni szeretnénk, tudunk. Tudom én mennyibe kerülne ez a sok státusz. De enélkül meg minek, hogy a kicsiket több kudarcélménnyel láthassuk el? Lesznek így győztesei ennek a folyamatnak? Remélem mire Máté iskolába kerül már jobban fog működni ez a mostani hűbelebalázs módján felülről történő integráció. De addig mi lesz a Pistikékkel és Balázskákkal?

Bebe az élsportoló valamint egy Kincsről

Bebe most épp a mozgásbeli ugrásnál tart. Arról már írtam, hogy a mi kis Bencinknek nem nagyon fekszik az akadálypályán való kúszás. Mondhatnók, csak fekszik neki, mivel leginkább elnyúlik és nem mozdul a helyéről. Kedden azonban szárnyakat kapott. Olyan katonásan küzdötte fel magát a legvadabb lépcsőkre és ereszkedett a mélybe akár egy mini tengerészgyalogos.
Amúgy a portaszolgálatot látja el hétköznaponként. Van az ovinknak egy igazi Rózsika nénije. Ő a gondnok, s mivel az iskola nyitása óta itt dolgozik, minden bizonnyal még engem is láthatott idejárni pszichológushoz. Szóval családi kincs. Rózsika néni rajong Bebéért és viszont. Rózsika néni eteti Bebét, és igen jóltartja. A gyerekek is jóltartják, ha Bebe a portán üldögél, hamarosan biztosak lehetünk abban, hogy néhány gyerek megkínálja az uzsijából. Mert itt ilyenek a gyerekek. Na, és már most megfelelő kapcsolatot építget Bencink a leendő tanárokkal. Személyes rajongói táborába tartozik a történelem tanár, a gyermekvédelmis hölgy, a logopédusok, na meg az óvónénik és dadusok. Rózsika néni mindenki nagyija. Ha kell korholja a lustábbakat, lekükrebeszél, és dicsér. Büszke arra amit már tudnak, hogy milyen okosak és ügyesek. Rózsika néni egyértelműen kincs.