Csigák

Mátéval és Bebével az erdőt jártuk a hétvégén. Gyűjtögettünk, ahogy Máté mondta. Megnéztük ki lakik a kő alatt. Máté örömmel kommentálta, hogy "Szemtelen csigák vannak a kő alatt!" Meztelen csigákat találtunk.

Szüneteltünk

Több okból is. Aki nem hányt az köhögött, aki nem köhögött az taknyos volt. Volt aki mindkettőt és akadt aki felváltva.
Ráadásul Mátém ugyan nagy ovi kedvelő, de néhány hete nagyon anyás lett. Délután kikövetelte hogy csak vele foglalkozzak. Ha a konyhába merészkedtem azonnal pisilnie vagy ennie kellett valamit. Sokat fejlődött. Játékokat szállít Bebének és utána megdícséri magát érte. Mesét hallgat szigorúan waldorfiánus módon. Szóban vagy nagyon jelzés szerű bábokkal illusztrálva. A délutáni foglalkozásokról, amit én tartottam neki, lemondtunk mert nem akarom túlterhelni. Beszélgetünk, mesélünk, énelkelünk. Segít a házimunkákban, legalább is egy kicsit.
Bebe pedig a felállással próbálkozik. Egymásra rak kockákat ( na jó, több kevesebb sikerrel), sánta rókában csúszkál. Kriszta kikísérletezte a "szelíd erőszak" módszerét vele kapcsolatban. Nem engedi elinalni, helyette gyorsan vált és énekel egyet neki. Bebe szerfelett élvezi ezt a társasjátékot. Ő inal, mi megállítjuk.
Szóval, kérlek legyetek velünk most türelmesek amíg az elszakadási sokk tart Micinél.

Zöld Kakas

Hallottatok már a Zöld kakas iskoláról. Ez egy olyan középiskola ahová a máshonnan kibukott, lemaradt gyerekek járnak. Emberséges hangnem, a személyiségük tisztelete és a a magas szakmai háttér teszi lehetővé, hogy ezek a másoknak nem kellett gyerekek befejezhessék a középiskolát és álmaik lehessenek. Hallgattam őket a rádióban és összeszorult a szívem, hogy hát ezek meg milyen helyes gyerekek a rózsaszín kakastaréjuk meg egyéb skrupulusaikkal együtt. És sok helyen mégsem kellettek, nem akartak velük kínlódni, ők voltak a selejt. "Volt akit megvártunk."-mondja az igazgatónő-." Másfél év rehab után jött vissza, akkor már tisztán a herointól.Ma szociológus. " De hány ember legyintett volna, hogy csak egy drogos. Nem lesz az ilyenből semmi. De tényleg, milyenből is nem lesz semmi, és mi is az a semmi ami nem lesz. Ki a valami, vagy mindenki valaki?
Jó hír az integrációról. Kis késéssel, de végre hallottam az engem aggasztó kitételekről is. Az ezt vállaló tanárok magasabb bérezéséről és szakmai háttér megteremtéséről szóltak a hírek. Reménykedjünk, hogy a mostani válság nem húzza keresztbe a számításokat, mert integrálni kell, kéne, de jól kéne.

Nyugaton a helyzet változatlan.

Azzal a különbséggel, hogy most Bebe fekszik el és hörög. Tegnap már nem bírtam cérnával a szenvedését és az éjszakázást, no meg azért kezdtem aggódni, hogy az Ambroxolos kezelés netán kevés és ezért lázas. Elmentünk Laci dokihoz, mindenidők legsármosabb és leggyerekbarátabb orvosához. A megérzésem bejött, antibiotikumra fogták Bebét.
Hétfőn Máté visszatért az oviba. Reggel sírva kereste az udvaron a kettest. Nem éreztem nagy indíttatást arra, hogy ismét kihámozzam magamat a téli felszerelésemből azért a hiú reményért, hogy hátha a mágneses fa kettest keressük. Szóval betereltem az új autónkba Mátét, de egész úton azon törtem a fejem, milyen kettest keresett ennyire. Rájöttem. Általában eddig a másik autónkkal közlekedtünk, és a rendszámtáblánk kettessel kezdődik, mármint hátulról ahogy Máté szerint olvasni illik.

És ez van ma.

Mindenki beteg lett. Bebe éjjel óránként sírt fel, Máté köhög és náthás. Valamint naphosszat alszik.

Zsófitlanul Krisztával

Elment a mi Zsófink. Elment máshová dolgozni. A Sarokházban kapott teljes állást. Szóval Bebét húsz év múlva visszakapja. Szentül megigértem, hogy megtanítom cipőt kötni addig. Sajnáltam ám nagyon hiszen születése óta Bebe mellett volt, és átéltünk mi együtt mindent. Sorozatos visítást és sztrájkot meg meglóduló munkakedvet. Köszönjük Zsófi!!!
Az új gyógypedagógusunk Kriszti szintén zenész.Van egy öt éves ds. kisfia, Kornél. Ha lehet jó váltásról beszélni, akkor ez az volt. Zsófi mellett figyelgette Bebét két órát, aztán múlt pénteken élesben próbálkoztunk Zsófitlanul. Tökéletesen ment a dolog. Az óra gördülékeny volt, izgalmas és Bebe álmossága ellenére is egész jól produkált. Sőt még beszégetni is volt idő. Továbbra is integráció témakörben érdeklődök mindenkinél. Szóval, Kriszti is egy angyal.Szerintem jól fogunk mi együtt dolgozni.

Farsang

Farsangoltunk az oviban. Sokat törtem a fejemet, hogy mi az amit Máté is hajlandó felvenni és jelmezként funkcionálhat. Azt még sajnos nem értette mi is az a farsang és minek, szóval törhettem a fejemet. Álarc ugye kilőve, furcsa ruha amiben nehéz mozogni úgyszintén, fejdísz soha. Maradtam hát a zebránál, mivel a sapkát már ismeri. A pólóra két teljes tubus tempera ment rá és olyan kemény lett, hogy magától megállt. Kapott egy farkat és voalá a zebra házilag.
Mostanában tonna számra árulják a jelmezeket. Elég besétálni, leakasztani és kész a gyerek. Hol vannak már a szülők akik éjszakába nyúlóan vágtak és ragasztottak. Talán nem néztünk ki olyan csili-vilin, de feledhetetlen volt a dolog. Mint az én Lúdas Matyi jelmezem, amihez anyuék varrták a ludat, ami akkora lett kitömve, hogy csak magam után tudtam vontatni. Szóval, nem szeretem a kész jelmezes dolgot, bár értem én hogy van akinek így könnyebb esetleg nincs ideje sem ereje vágni meg ragasztgatni. Csak valahogy elvész a dolog sava borsa.
A buli amúgy jól sikerült. Máté le se vette a jelmezt és a farkát is eltűrte.
A sulinknak van egy általam ismeretlen rajztanára aki csodákat művel a gyerekekkel. Karácsonykor egy teljes kandallót produkáltak tűzzel, most meg ez fogadott a kapuban. Mindent együtt csináltak és szerintem gyönyörű.