Műtét és yes comment csapó 2.

Nostehát. A lentiek némi kiigazításra szorulnak (nem Jereván hanem Teherán, nem osztogatnak hanem fosztogatnak stb). A kórházban volt Bebe méretű intubáló, csak a műtéthez nem volt bekészítve, mert a kora alapján nem gondolták hogy ilyen kicsi kell. Tiszta előny egyébként hogy nem műtötték meg mert délutánra valami vírusfertőzéstől lázas lett és hányt, namost ha ezt a műtét után teszi, abba bele se szeretnék gondolni (felülfertőződés, kórházi tartózkodás minimum két hétig stb). Kapott gyógyszert és hazaengedték, most már itthon van, novemberben újrakezdjük!

Folyt. köv.

Műtét és yes comment

Bence éjszaka betaknyosodott, úgyhogy azzal a várakozással indultunk el hajnalban a kórházba, hogy ülünk sorban egy darabig azért hogy megmondják hogy így nem tudják megműteni és jöjjünk vissza máskor. Az izgalmak kedvéért az órát is elfelejtettüktem felhúzni, úgyhogy kis késéssel keltünk, de sikerült a kitűzött időpont előtt odaérni. Némi idő múlva megjelent orvosunk, külső-belső takarítást végzett Bence fülében amit az alany meglehetősen rosszul viselt, majd átküldött minket sürgősséggel hallásvizsgálatra, hogy majd részben az alapján eldöntik hogy műtik-e ma. A hallásvizsgálaton ismét Bence fülébe próbáltak piszkálni, amit a takarítás tapasztalatai után egyszerűen kikért magának, úgyhogy egy értékelhetetlen eredménnyel visszatértünk a fülészetre, ahol az anesztes némi hallgatózás után kijelentette hogy vágjunk bele, mindenféle értelemben.
Felköltöztünk az osztályra, kipakoltam az autóból a fél lakást amit mama bepakolt, majd hazaindultam Mátéhoz. Ekkor Bence már javában benn volt a műtőben. Pár kilométerre sikerült eltávolodnom a kórháztól, amikor Mamától SMSt kaptam miszerint mandula maradt. Felhívtam gyorsan, magyarázott valami csőről ami túl nagy volt és nem ment be, rövid barkochbázás után kiderült hogy Bencét a legkisebb szettel sem sikerült intubálni, emiatt a műtét elmarad. Kiváncsi lennék ezek után, hogy az újszülötteket pl hogy műtik.
Ezek szerint gondolom most várunk, hogy Bencének megnőjön a torka, vagy a kórház vegyen egy kisebb szettet.

Majd még mesélek...

Bebét váratlan gyorsasággal holnap műtik. Minusz egy orrmandula, esetleg fülműtét. Nagyon izgulunk, na jó ő nem.
Közben ezer dolog történt. Volt benne égés, de már elmúlt , meg Máté első igazi szerepjátéka, és fényderült Máté vonzalmára a botanika iránt.De majd mesélek... Türelem! Addig is izguljatok értünk ki ki indíttatása szerint, imádkozzon is.

Delej utca ismét

Eljött a Delej utcai felülvizsgálat ideje ismét. Máté ez alkalommal boldogan sétált be, és bár egyedül maradni még nem akart az őt vizsgálókkal, de szívesen együttműködött velük. Először egy asztalhoz ültették és különböző feladatokat adtak neki. Mint késöbb kiderült IQ-t próbáltak nála mérni, ami főként azon bukott el, hogy a finommozgása még nem az igazi így gyorsan elvesztette az érdeklődését a feladat iránt. Nekem már az is nagy eredménynek tűnik a tavalyi évhez képest, hogy balhé nélkül bejött és kooperált feladathelyzetben. Igaz ugyan, hogy néha egy kis bújásért, ölelésért odaszaladt hozzám is. Én addig a pszcihológussal beszélgettem, aki szerint ha Máté szereti ezt az ovit nem kell kimozgatnunk innen. Nagy kő esett le a szívemről, mivel én is nagyon szeretem ezt az ovit. Már az, hogy nem kell végtelen magyarázatokba kezdenem azt illetőleg, hogy mit csinál és miért a fiam, már kincset ér. Végül a beszédét, ami ebben az évben nagyot fejlődött, próbálták felmérni. Sajnos ez azért elmarad az átlagtól, de mivel ilyen szépecskén haladunk és az óvónénik is logopédus, így nyugodt vagyok.
Most lett Máté úr 5 éves. Kezdi kinőni azt a cuki babás kinézetét. Amikor elnyúlik az ölemben már bőven lelóg. Az ünneplésnek ugyan új formáját találta fel. Amíg gyertyát gyújtunk és énekelünk ő nálunk a kertben, Annáéknál pedig az előszobában üldögélt, de azért a torta felfalására bejött és az ajándékokat is szemrevételezte. Idei nagy sláger Bogyó és Babóca valamint egy orka és fóka duett, illetve egy orvosi táska. Amióta ez meg van, azóta érik az állatokat balesetek, általában gázolás történik, és a doktor úr a aszisztenciámmal szorgosan gyógyít. Azt ugyan nem értem, hogy az orrcsepp hogyan jön a gázoláshoz, de hát...

Félünk és rettegünk

Na jó ez egy kicsit túlzás és nem csak mi félünk egy megfékezhetetlen kisfiútól. Sajnos megállíthatatlan, szalad, kiabál és lök és üt. Sokszor nem is agresszióból, csakúgy ismerkedésből, kapcsolat teremtés gyanánt. De ez Máténak és a többieknek sajnos mindegy. Máté pánikol és az idejét a konyhában tölti a dadussal, Amerikai nénivel (Erika, csak Máté hívja így). Halálra rémíti minden kiabáló, kakaskodó gyerek. Fél. Pánikol, ahogy a probléma miatt a csoportban vendégeskedő pszichológus mondta. Ezért nem jön elő és nem akar semmiben részt venni. Ez elég sötét árnyékot vet leendő iskoláztatásunkra... Az óvónénik igyekeznek kezelni a helyzetet, nem banalizálják, megértőek, szóval egy újabb piros pont nekik.
Közben itthon rendszeresen foglalkozom Micivel.Sajnos egy auti gyerek valahogy igényli ezt a rásegítést. Mici legalább is igen, mert nehezen enged be új infókat a világába. Kicsit irigykedve hallgatom ahogy atöbbi gyerek az együtt főzésből és egyebekből hogyan építi magától azt a tudást amit mi tudatosan és tervszerűen teszünk. De legalább képesek vagyunk rá valahogyan. am8ikor "dolgozunk" kell neki a csend a koncentrációhoz. Így tud jól figyelni. Kell hogy részlépésekre bontsam a feladatokat, pontosan jelezve hol kezdődik és hol végződik egy feladat. Még egy sötét árny...
Közben kinyílt a világa a mesékre. Falja őket. Bogyót és Babócát, Kippkoppot, verseket. És mi mesélünk és verselünk amennyit csak tudunk.
Néha elgondolkodom azon is, hogy otthon fogom tanítani Mátét. Ez a gondolat csak alakulgat bennem. Érlelődik és majd meglátjuk... Írhatnék én most szépnek nem mondható példákat a magyar oktatási rendszer jelenlegi állapotáról, meg gyakorlati tapasztalatokat barátnőm iskola mizériájáról, meg arról hogy vajon pontosan ki tudja azt, hogy milyen módszerekkel tanítható egy auti gyerek, milyen igényei és korlátai vannak. Mit jelentenek ezek a leghétköznapibbnak tűnő helyzetekben. Ha tudja, vajon majd egy egész felsős tanári kar egyként fogja majd ezt tudni és csinálni? Vagy írhatnék arról, hogy Tony Attwood 400 4-17 éves autista gyereke között végzett felmérésre szerint a felmérést megelőző évben a 90%-ukat érte fizikai vagy lelki bántalmazás a kortársaik által.Talán majd írok is, ha eljön az ideje. Addig is megbecsüljük de nagyon az óvónéniket és dadusokat, és persze portás és könyvtáros néniket akik bearanyozzák a napjainkat.

Ez van manapság.

Sok megrovásban részesültem a hallgatásért. Szóval néhány momentummal megörvendeztetlek benneteket.
Bebe jó érzékkel az orrmandula műtétje előtt belázasodott, így mégsem operálták meg. Elnapolták októberre. Szerintem ugyan egyre kevesebb esély lesz arra, hogy épp nem lesz beteg, de majd meglátjuk.
Máté elkezdte az ovit, és nagyon élvezi. Vele együtt 9 auti lesz a csoportban. Jelenleg csak délig jár, aztán itthon élvezi a napot velünk. Így Bebe viszonylag nyugodtan alhat délután. Egyre többet mesél magától is a napjáról amit nem tudunk együtt tölteni. Főleg pletykákat, ki kit lökött fel, ki hányt és ki vette el a homokozóban a lapátot. Jelenleg azzal kisérletezik szépfiam, hogy a tükör előtt a szemén keresztül bejusson a fejébe. Ő mondta. Ezt úgy kívánja kivitelezni, hogy lassan közelít fél szemét behunyva a tükörképéhez.
Bebe pedig rájött, hogy hogyan használhatná Mátét eleven szirénának, ha szeretne a nagy családban egy kis extra figyelmet. Elég ha Mici kedvenc könyvét néhányszor megkaparja felém sandítva, Máté pedig azonnal sivítani kezd " Elviszeeem a rosszcsont Bencééét!" Rosszcsont Bence ekkor felvetetik és a legközelebbi felnőtt vagy testvér által elszórakoztatik. Okos!
Fejlesztésen még nem jártunk sajnos senkivel. A hét végén ugyanis templomba indulva , vendég kórus , kiöltözés stb.. még felakartam kapni Bebét, amikor is a derekam reccs. Én azon ünneplősen visítva elfeküdtem a földön és néha nyögtem egyet a családomnak figyelmeztetésként, hátha arra jár valaki. János, aki épp a fürdőben voltam azonban azt hitte megint Kistejes Fanafan miatt nyögök, így nem rohant elő. Három napig feküdtem, de mostanra egy kicsit jobb lett. Legalább is el tudtam menni Bencével Mátéért.

Nyári nyűglődések

Te olyan vagy, aki nagyon szeretné Afrikát!- mondta egyszer egy kedves férfi nekem a debreceni menekülttáborban egy kiadós beszélgetés után. Minő tévedés, morfondíroztam a napokban. Elég nekem néhány nap harminc celsius felett és máris a halálomon vagyok. Fáj a lábam , az egész valóm olyan mintha mázsás súlyok húznának lefelé. Bármit elvégezni ötszörös energia mivel az agyam teljesen felmondta a szolgálatot. Segítség zombi lettem! Szegény gyerekek sincsenek jobb állapotban. Bezárva töltik a nap nagy részét. Unalom, nyűglődés. Az idejük nagy részét azzal ütik agyon, hogy civakodnak. Mivel mindketten ugyanazt a tárgyalási stratégiát választják, " Földet/ játékot, kifli csücsköt egyebet vissza nem adunk!" kezdődhet a huzakodás és a verseny sikítás. Közben a szemük sarkából lesnek, hogy megyek-e már igazságot tenni. Ha nem veszekednek, akkor vagy Benci egyszerűen csak harsányan nyafog, vagy hurcolnak és szórnak. Mindent, kockát, labdát, kártyát. Ma éjjel összesen öt műanyag állattal aludtam együtt, ebből egy Stegasaurus volt több tüskével. Máté hurcolta az ágyunkba.
Most tekintek csak igazi tisztelettel a légkondicionálatlan kórházakban dolgozó nővérekre és orvosokra, az út és házépítőkre, a földeken dolgozókra.
Remélem mindenki nevében, hogy hamar vége lesz ennek a mini Afrikának. Vissza nekem az életerőmet és kreativitásomat! Vissza az agyamat!!