Horror

Az éjjel arra ébredtem fel, hogy valami végigszalad a hátamon, aztán leugrik az ágyról mellettem a földre. Próbáltam halkan sikítani, mert Bebe köztünk aludt,és Jánosnak jelezni, hogy valami megtámadott aminek több mint két lába volt és most is itt lehet valahol. Persze nem találtunk semmit. Délelőtt amikor már én is kételkedtem benne, hogy tényleg nem álom volt e az egész, a nappali közepén egy helyre barna egérkét találtam, aki láttomra azonnal bevetette magát a kanapé mögé. Pillanatnyilag bárhol lehet, ami azért elég elkeserítő. A macskánk pedig békésen szunnyad...

Kert és Mongólia

Mert a sportolási lehetőségek is bőségesebbek...

Mert a kertben a fauna is látványosabb, mint a házban...

Mert a kertben minden sokkal szórakoztatóbb...

Miért jó a kertben? A válasz fent látható. Nekem meg azért mert süt a nap, és a szomszédok beszédes kedvükbe kerülnek ettől. Például Balázs bácsi elmesélte, hogy mit hallot egy mongol delegációtól anno. Balázs bá a helybéli intézetben dolgozik az ott élő fogyatékosokkal, az apukája volt régen itt az igazagtó, szóval ő itt nőtt fel és itt dolgozik most. Elmesélte, hogy talán a nyolcvanas években járt náluk egy mongol delegáció akiktől ő rögvest megkérdezte, hogy náluk hogy is van a dolog a Downokkal. Azt mesélték, hogy sajnos az egészségügyi ellátásuk nagyon gyér, így sokan meghallnak, de akik élnek éppúgy a család részei mint bármelyikük másikuk. Meg van a feladatuk a ház körül mint mindenkinek, és a gyerekeknek éppúgy kezet kell csókolniuk a felnőtt Downoknak mint az egészségeseknek, mert ott az így szokás. Eszükbe se jutna ilyesmi, hogy eldugják őket egy intézetbe valahová. Van mit tanulnunk ugye?

Bebe dicsőséges tündöklése

Bebe dicsőségesen tündökölt kedden Zsófinál. Nagyon ügyesen pakolászott és szedett le karikákat egy rúdról. Egyre nehezebben megfogható darabok voltak, és igazából csak az egészen apró darab fogott ki rajta. Zsófi nagyon elégedett volt én meg komolyan rácsodálkoztam megint erre a picurra. Máté közben egy hatalmas tornyot produkált Duploból, ami igen ingatagra sikeredett, így kétségbeesve kapaszkodott az aljába és sivította, hogy " Jajj, ledűűűl!"

Mátéság ismét

Az Ilka utcában, ahol Bebe fejlesztődik, van egy aranyos házmester néni. Neki meg van egy aranyos pincsije. Nem olyan ugatós harapós fazon, hanem olyan érdeklődős. Máté amikor nagy gonddal mászott felefelé a lépcsőn múlt kedden, szembe találta magát a pincsivel. Kérdőn nézett rám, hogy vajon ez meg mi lehet. Mondom neki, hogy ez a kutya a pincsi, erre az édesem tüzetesen szemügyre vette az ebet , és kijavított, hogy "Ez a pincsi cica." Nem hagyta magát eltántorítani ettől. Nyilván a szüle csak tévedhet, hiszen látott ő már kutyát itt a faluban, mind nagy volt és ugatós. Ekkora méretű állat nálunk kizárólag a cica lehet. Tehát a pincsi egy cica.

Ha egy üzlet egyszer beindul...

Born to be wild..

Máté viharos sebességgel fedez fel mindent manapság. A hét végén, az eddig szomorúan árválkodó teknőcmotorra pattant. Na, jó egy kicsit azért kapacitáltam. Mostanra lelekesen lökdösi magát fel és alá. Sőt , sőt színezni is elkezdett.

Bebe pedig döbbenetes fürgeséggel iszkol el ha öltözködésre kerül sor. Ripsz ropsz megcsavarodik a pelenkázón és hasra vágja magát. Aztán bírkózunk egy kicsit, de általában ő győz, a harisnya meg élettelenül himbálózik az én kezemen. Némi ringatás és ugrálás után hajlandó csak nekiállni öltözködni. Sokkal mozgékonyabb mint Máté ennyi idősen.

Itt következik a teknősös kép, Bebéről csavarodás közben nincs még képem sajnos.

Máté megint

Máté viharos sebeséggel kezdett el játszani végre. Már autózunk is. Most vesszük igazán hasznát Annáék által Máténak ajándékozott kicsi, színes autós készletnek. Máté nagyon szereti mindet. Jó ízlésésnek megfelelően még megfejelte a csapatot két piros Ferrarival. Na, ja! Az autók sorba állnak és egy kis hídon közlekednek. A kérés teljesítős feladatok, néha kissé nyögve mennek. Azt olvastam, hogy az autista gyerekek nem azért nem oldják meg a feladatot vagy teljesítik a kéréseinket, mert nem tudják, hanem mert ehhez nekik le kell győzniük egy belső feszültséget magukban. Na, ennek a legyőzését tanulgatjuk most.

GPS, avagy Geocaching haladóknak

Mert a probléma adott. Van egy mama, akinek vágya, hogy bebarangolja lehetőleg az egész Kék Túra útvonalát, és egy papa gyerekekkel akiknek ez annyira talán mégsem. Hogyan mozgassunk meg három felnőttet anélkül, hogy lerágnánk a fülüket, aztán hallgatnánk az erdő neszezésében a nyomorult sóhajtozásukat, hogy mikor érünk már oda. A megoldás a GPS és az új sport, a Geocaching. Az ország minden pontján kis ládákat rejtettek el szorgos kezek amelyek a GPS nevű szerkentyűvel fellelhetőek. Aztán ki lehet venni a ládikóból egy kis ajándékot és nekünk is bele kell helyeznünk a helyére valami kis szöszt. Aki látta a Star Trek sorozatot, amiben Picard kapitány gondterhelten ráncolva mered egy kézben tartható, villogó kütyüre ami mindig megmondja a frankót akár málnahab receptről, akár komoly kémiai összetevőkről van szó, az képben van mi az a GPS. Kaptunk mi is kölcsön egyet. Sajnos kis hibával, így amire a kirándulásra sort kerítettünk, addigra Józsi el is vitte szerelni. De, sebaj! Az én uram nem azért Stirlic, hogy ne tudná bememorizálni egy geo láda helyét. A pontos útvonal tényleg ment is, de a láda helyéről így gép nélkül a netről csak annyit tudtunk meg, hogy egy mohos fa odvában van, ami mellett van egy bokor. Két dologra jöttünk rá nagyon gyorsan. Egy, a tölgyerdőben minden fa mohos, és odvas. Kettő, az erdőben nagyon sok a bokor. Nekifutunk újra, ha jobb lesz az idő.