Félünk és rettegünk

Na jó ez egy kicsit túlzás és nem csak mi félünk egy megfékezhetetlen kisfiútól. Sajnos megállíthatatlan, szalad, kiabál és lök és üt. Sokszor nem is agresszióból, csakúgy ismerkedésből, kapcsolat teremtés gyanánt. De ez Máténak és a többieknek sajnos mindegy. Máté pánikol és az idejét a konyhában tölti a dadussal, Amerikai nénivel (Erika, csak Máté hívja így). Halálra rémíti minden kiabáló, kakaskodó gyerek. Fél. Pánikol, ahogy a probléma miatt a csoportban vendégeskedő pszichológus mondta. Ezért nem jön elő és nem akar semmiben részt venni. Ez elég sötét árnyékot vet leendő iskoláztatásunkra... Az óvónénik igyekeznek kezelni a helyzetet, nem banalizálják, megértőek, szóval egy újabb piros pont nekik.
Közben itthon rendszeresen foglalkozom Micivel.Sajnos egy auti gyerek valahogy igényli ezt a rásegítést. Mici legalább is igen, mert nehezen enged be új infókat a világába. Kicsit irigykedve hallgatom ahogy atöbbi gyerek az együtt főzésből és egyebekből hogyan építi magától azt a tudást amit mi tudatosan és tervszerűen teszünk. De legalább képesek vagyunk rá valahogyan. am8ikor "dolgozunk" kell neki a csend a koncentrációhoz. Így tud jól figyelni. Kell hogy részlépésekre bontsam a feladatokat, pontosan jelezve hol kezdődik és hol végződik egy feladat. Még egy sötét árny...
Közben kinyílt a világa a mesékre. Falja őket. Bogyót és Babócát, Kippkoppot, verseket. És mi mesélünk és verselünk amennyit csak tudunk.
Néha elgondolkodom azon is, hogy otthon fogom tanítani Mátét. Ez a gondolat csak alakulgat bennem. Érlelődik és majd meglátjuk... Írhatnék én most szépnek nem mondható példákat a magyar oktatási rendszer jelenlegi állapotáról, meg gyakorlati tapasztalatokat barátnőm iskola mizériájáról, meg arról hogy vajon pontosan ki tudja azt, hogy milyen módszerekkel tanítható egy auti gyerek, milyen igényei és korlátai vannak. Mit jelentenek ezek a leghétköznapibbnak tűnő helyzetekben. Ha tudja, vajon majd egy egész felsős tanári kar egyként fogja majd ezt tudni és csinálni? Vagy írhatnék arról, hogy Tony Attwood 400 4-17 éves autista gyereke között végzett felmérésre szerint a felmérést megelőző évben a 90%-ukat érte fizikai vagy lelki bántalmazás a kortársaik által.Talán majd írok is, ha eljön az ideje. Addig is megbecsüljük de nagyon az óvónéniket és dadusokat, és persze portás és könyvtáros néniket akik bearanyozzák a napjainkat.

Ez van manapság.

Sok megrovásban részesültem a hallgatásért. Szóval néhány momentummal megörvendeztetlek benneteket.
Bebe jó érzékkel az orrmandula műtétje előtt belázasodott, így mégsem operálták meg. Elnapolták októberre. Szerintem ugyan egyre kevesebb esély lesz arra, hogy épp nem lesz beteg, de majd meglátjuk.
Máté elkezdte az ovit, és nagyon élvezi. Vele együtt 9 auti lesz a csoportban. Jelenleg csak délig jár, aztán itthon élvezi a napot velünk. Így Bebe viszonylag nyugodtan alhat délután. Egyre többet mesél magától is a napjáról amit nem tudunk együtt tölteni. Főleg pletykákat, ki kit lökött fel, ki hányt és ki vette el a homokozóban a lapátot. Jelenleg azzal kisérletezik szépfiam, hogy a tükör előtt a szemén keresztül bejusson a fejébe. Ő mondta. Ezt úgy kívánja kivitelezni, hogy lassan közelít fél szemét behunyva a tükörképéhez.
Bebe pedig rájött, hogy hogyan használhatná Mátét eleven szirénának, ha szeretne a nagy családban egy kis extra figyelmet. Elég ha Mici kedvenc könyvét néhányszor megkaparja felém sandítva, Máté pedig azonnal sivítani kezd " Elviszeeem a rosszcsont Bencééét!" Rosszcsont Bence ekkor felvetetik és a legközelebbi felnőtt vagy testvér által elszórakoztatik. Okos!
Fejlesztésen még nem jártunk sajnos senkivel. A hét végén ugyanis templomba indulva , vendég kórus , kiöltözés stb.. még felakartam kapni Bebét, amikor is a derekam reccs. Én azon ünneplősen visítva elfeküdtem a földön és néha nyögtem egyet a családomnak figyelmeztetésként, hátha arra jár valaki. János, aki épp a fürdőben voltam azonban azt hitte megint Kistejes Fanafan miatt nyögök, így nem rohant elő. Három napig feküdtem, de mostanra egy kicsit jobb lett. Legalább is el tudtam menni Bencével Mátéért.

Nyári nyűglődések

Te olyan vagy, aki nagyon szeretné Afrikát!- mondta egyszer egy kedves férfi nekem a debreceni menekülttáborban egy kiadós beszélgetés után. Minő tévedés, morfondíroztam a napokban. Elég nekem néhány nap harminc celsius felett és máris a halálomon vagyok. Fáj a lábam , az egész valóm olyan mintha mázsás súlyok húznának lefelé. Bármit elvégezni ötszörös energia mivel az agyam teljesen felmondta a szolgálatot. Segítség zombi lettem! Szegény gyerekek sincsenek jobb állapotban. Bezárva töltik a nap nagy részét. Unalom, nyűglődés. Az idejük nagy részét azzal ütik agyon, hogy civakodnak. Mivel mindketten ugyanazt a tárgyalási stratégiát választják, " Földet/ játékot, kifli csücsköt egyebet vissza nem adunk!" kezdődhet a huzakodás és a verseny sikítás. Közben a szemük sarkából lesnek, hogy megyek-e már igazságot tenni. Ha nem veszekednek, akkor vagy Benci egyszerűen csak harsányan nyafog, vagy hurcolnak és szórnak. Mindent, kockát, labdát, kártyát. Ma éjjel összesen öt műanyag állattal aludtam együtt, ebből egy Stegasaurus volt több tüskével. Máté hurcolta az ágyunkba.
Most tekintek csak igazi tisztelettel a légkondicionálatlan kórházakban dolgozó nővérekre és orvosokra, az út és házépítőkre, a földeken dolgozókra.
Remélem mindenki nevében, hogy hamar vége lesz ennek a mini Afrikának. Vissza nekem az életerőmet és kreativitásomat! Vissza az agyamat!!

Szakértők 2.0

Ismét elfogott a kétely. Már írtam januárban egy nagy port kavart bejegyzést erről a témáról. Akaratlanul, de megsértve valakit, akit nem akartam. Tehát most kissé aggódó szívvel állok neki megfogalmazni az aktuális kételyeimet. Már rég óta érlelem, és reménykedem benne, hogy hátha ti okosabbak lesztek nálam. Hátha valahogy rosszul látom a dolgokat, vagy kihagyom az összkép egy kulcsfontosságú részletét, és majd ti világosságot gyújtotok számomra.
Olvastam Szirka ezirányú kalandjait. Szirka, aki egy nagyon jóképességű, okos leányzó ( aki nem hiszi nézze csak meg), ovi előtti szakértésen esett át. Mondhatnám megszakértették. Kiderült, hogy mivel Szirka nem akart együttműködni, ezért nem tudták igazán felmérni. Még a járását sem. Apukája ugyan egy szobában volt vele a felmérés alatt, de őt épp kikérdezték mások.
Ha még jól emlékszem a dologra, valamikor megszüntették az általános iskolákba készülő gyerekek felvételiztetését. ( Nem tudom, hogy ez alól a spec. osztályok kivételek-e.) Némi elbeszélgetésen kívül, úgy emlékszem tudást mérni, felmérni nem lehet. Érthető, stressz helyzetben, márpedig idegen helyen,, idegen embereknek, még ha éppoly kedvesek is, egy 6-7 éves lurkó nagyon rosszul teljesít. Ha egyáltalán... Nem értem, hogy a helyzet amibe a mi gyerekeinket nemhogy 6-7 évesen, de 3 évesen akár beküldik egy szakértőin, mennyiben különbözik az előzőtől. Talán ők jobban megvillantják tudásukat egy ilyen szituációban? Őket meg lehet/szabad ítélni az alapján a pillanatnyi teljesítmény alapján, amit akkor nyújtanak? Lehet felőlük dönteni, reálisan javaslatot tenni az iskoláztatása/ óvodai elhelyezéséről? Ha nem, akkor meg minek ez az egész? Miért nem elég a korai vagy egyéb fejlesztésre járók esetében a gyerekekkel évekig foglalkozó gyógypedagógusok véleménye. Nem bíznak meg bennük? Persze tudom én, hogy ha nem vagyok elégedett kérhetek másik vizsgálatot, másik bizottságot, kitehetem egy újabb vizsgálatihelyzetnek a gyereket. Én valahogy nem érzem ezt igazságosnak. Tudom én, hogy kontrollálni kell néhány esetben a szülők intézmény választását is, hiszen megeshet hogy valaki mondjuk rosszul látja a gyermekét, és nem a képességeknek megfelelő intézmény mellett akar dönteni. De hát akkor sem értem, hogy egy ilyen gyors vizsgálat mennyiben segít a kérdés kibogozásában. A mi bizottságunk teljesen elfogadta Máté esetében a Delej utca véleményét. Tudták, hogy nem tudnak így nem is akartak szakérteni nála. Majd az iskola előtt. De itt van Bebe. Ő messze kikerül gyakran mindent aminek tudatos fejlesztés, vagy munka szaga van. Remekül felfűzi a kis karikákat a mozdonyra , ha ő szeretné, de ha erre komolyan rá akarom venni ellenáll. ( Karika eldob, morog, kacagva elmászik stb..) Ebből mire lehet következtetni majd, hogy nem tudja megcsinálni?
Szóval kérdések és kérdések. Hátha majd ti....

Mátéságok

Máté komoly vizsgálatnak vetette alá gepárdot, a műanyag állatkát. Mélyen a szemébe nézett, majd így szólt, " Nyisd ki a szádat!" Belekukkantva mindnet rendbentalált. " Most reagálnod kell!"- szólította fel a nyilván betgeskedő állatot.
Mostanában, ha nem tud valamilyen érzelmet kifejezni, nem talál rá pontos szavakat, egyszerűen valamilyen versből próbál odaillő idézetet mondani. Íme kettő ezek közül. Az alap helyzet, hoyg Mici megrémül a macskától, és bömbölve ordítja: " Jajgat a féreg,nehogy elnyelje!"
" Vigyázz, nehogy bajbaessél!" . Az első idézet Gryllus Vilmostól, a második Zelk Zoltántól származik. Ez az egész azért nagyon érdekes nekem, mert láthatólag Máté egyrészt jól értelmezte a vers részletek mondandóját, másrészt ezt még egy igen zaklatott helyzetben is jól alkalmazta.

Bebe füle ismét valamint kétségek és hátborzongások

Pénteken Bebe és én ismét nekilódultunk a Bethesda fülészetének. Röpke, fiatal lányos remények nyiladoztak szívemben amikor azt gondoltam, hogy se január se február nincs tehát nem lehet olyan sok beteg, ráadásul mindenki nyaral , így biztos hamar végzünk. Hát nem, kérem nem. Ugyan nincs januári füles idő, és így nincs sok beteg, valóban sokan nyaralnak is,de ez az orvosokra is igaz. Így jó doktorunk három ember helyett volt kénytelen dolgozni. Ismét cirka három óránkba került bejelnetett időponttal együtt egy negyed órás, vagy talán még annyi időt sem igénylő vizsgálat. Bebe szépen viselte, csak a végén nyüglődött amikor már nagyon éhes és álmos volt. Játszottunk, énekeltünk. A helyzet a következő. A dobhártyája mögött még mindíg ott a folyadék.Felajánlottak egy júliusi időpontot a dobhártyaműtétre. Orrmandula kétséges, mondjam meg én hogy horkol-e sokat éjjel. Most aztán itt ülök a nagy lelki konfliktussal, műtessek vagy ne. Az orrmandula négy éves kor előtt ha kiveszik hajlamos visszanőni. Ugyanakkor Bebe arcüregében gyakran hetekig keringenek a bacik ami lehet, hogy a nagy orrmandula miatt van. Ráadásul jajj vérzik és egyáltalán ....Még Laci dokival konzultálok.
A végkimerülés határán vergődő dokink már jövő hét után műtötte volna négyszázötvenhatodikként aznap, de én visszariadtam. Szegény alig áll a lábán, legyen inkább szeptemberben a műtét, közvetlen a vakációja után. Ráadásul három hétig a környéken kellett volna maradnunk,ami az augusztusi mega családi nyaralás miatt lehetetlen. Egy vagy két éjszakát bent fogunk aludni. Én egy remek dönthető hátú széken. Viszek könyvet, és sok sok kávépénzt, hogy ne aludjak bele a kiságyba. Elképzelésem sincs a következőkről. 1. Hogyan győzzem meg Bencit arról, hogy nem ehet és nem ihat hat óráig a műtét előtt. Etekintetben nem ismer tréfát! . 2.Ugyanez műtét után. 3. Hogy fog Benci elaludni a kórházban hat másik gyerek között a nyüzsiben.

Vasárnap: Siófoki Képriport

Történtek mindenféle izgi dolgok szerda óta, majd Mama elmeséli, én most egy képes beszámolóval szolgálnék sokadik kötelező siófoki kirándulásunkról (Máté szívesebben etet hattyút és megy ki a mólóra a strandra járásnál). Képek az alábbi linken:

http://www.facebook.com/album.php?aid=2026522&id=1031894352&l=db540d356b

Illetve különleges eseményként hekkeltünk; szegény halnak esélye nem volt, közel egy kilós súlya ellenére percek alatt elfogyott, amint az a képen látható. Van egy olyan érzésem, hogy leszármazottaim anyai ágon piranha-génekkel is rendelkezhetnek...