Vírusok

Utolért bennünket megint egy vírus. Máté már vasárnap belázasodott, azóta is fáradékony, náthás, köhögős. Bebe viszont tegnap kezdte a lázat. Egész nap a kezemben lógott és nyögött. Jön a hosszú hétvége és tarsolyunkban egy halom beteg. Legalább lesz alkalmunk rendberakni az elszabadult angolparkot, ami a kertünk lenne.

Névnap avagy varjúsat, károgósat

Avagy mennyibe kerül egy jó gyerekjáték. Ezt a kérdést tette fel egy blog bejegyző kedves ismerősöm. Felsorolta mi mindennel játszik az ő kisfia. Máté névnapjára varjút kért, károgósat, fészkeset tette még hozzá. Varrtam neki egyet, ágat szedtünk az erdőből, cserép meg éppen akadt itthon. Tényleg, mennyibe is kerül egy gyerekjáték ? Ez itt most néhány száz forintba. (Jó, lehet, hogy itt- ott hagy kívánnivalót maga után a varjú.) Viszont a népszerűsége töretlen.

Nehéz napok a Mici nevű bolygón

Nehéz napokat élünk mostanság. Mici elbizonytalanodott. Amint már írtam eddig is ragaszkodott a teljes figyelemhez ha itthon volt, de ez mostanra permanenes rettegéssé fajult. Fél mostanában mindentől és mindenkitől. Gyerekektől válogatás nélkül, új helyzetektől, új helyektől. Ismét nehézkessé vát az orvos meglátogatása, vagy egy cipő megvásárlása, bármiféle gyerektársaság pedig teljesen kilőve. Máté ismét mantráz" Nem bánt, nem bánt!", menekül és a kezemen lóg. Játszótérre csak akkor megyünk, ha egyedül lehetünk. A programot szinesíti mostanra az elégedetlenkedő pillantások sokasága. Gyermekeik fülét befogó anyák, és a neveletlenségről előadó nagymamák fűszerezik az előadást és ne is beszéljünk a "majd én megmutatom neki, hogy hogy kell ezt elintézni egy gyerekkel" nénikről. Hiába, Máté kinőtte a "majd kinövi, minen három éves ilyen hisztis" korszakát. Mindenkinek pedig csak nem tarthatok kimerítő gyógypedagógisi előadást. Hát igen, majd túl leszünk ezen is. Olyan Mátéval az élet mint a hullámvasút, most lejtmenet van, de megyünk mi még felfele is. De tudjátok mit? Lehet ám ebből is tanulni és fejlődni. Tanulni, hogy Mátét lássuk minden helyzetben, ne Máté reflexióját másokban. Tanulni önmérsékletet, humorérzéket, alázatot ( a jó értelemben véve). Persze lehet depresszióba dőlni is, és engem megvert az Isten érzésbe temetkezni. Én még most is hiszek abban, hogy van döntésünk.

Csigák

Mátéval és Bebével az erdőt jártuk a hétvégén. Gyűjtögettünk, ahogy Máté mondta. Megnéztük ki lakik a kő alatt. Máté örömmel kommentálta, hogy "Szemtelen csigák vannak a kő alatt!" Meztelen csigákat találtunk.

Szüneteltünk

Több okból is. Aki nem hányt az köhögött, aki nem köhögött az taknyos volt. Volt aki mindkettőt és akadt aki felváltva.
Ráadásul Mátém ugyan nagy ovi kedvelő, de néhány hete nagyon anyás lett. Délután kikövetelte hogy csak vele foglalkozzak. Ha a konyhába merészkedtem azonnal pisilnie vagy ennie kellett valamit. Sokat fejlődött. Játékokat szállít Bebének és utána megdícséri magát érte. Mesét hallgat szigorúan waldorfiánus módon. Szóban vagy nagyon jelzés szerű bábokkal illusztrálva. A délutáni foglalkozásokról, amit én tartottam neki, lemondtunk mert nem akarom túlterhelni. Beszélgetünk, mesélünk, énelkelünk. Segít a házimunkákban, legalább is egy kicsit.
Bebe pedig a felállással próbálkozik. Egymásra rak kockákat ( na jó, több kevesebb sikerrel), sánta rókában csúszkál. Kriszta kikísérletezte a "szelíd erőszak" módszerét vele kapcsolatban. Nem engedi elinalni, helyette gyorsan vált és énekel egyet neki. Bebe szerfelett élvezi ezt a társasjátékot. Ő inal, mi megállítjuk.
Szóval, kérlek legyetek velünk most türelmesek amíg az elszakadási sokk tart Micinél.

Zöld Kakas

Hallottatok már a Zöld kakas iskoláról. Ez egy olyan középiskola ahová a máshonnan kibukott, lemaradt gyerekek járnak. Emberséges hangnem, a személyiségük tisztelete és a a magas szakmai háttér teszi lehetővé, hogy ezek a másoknak nem kellett gyerekek befejezhessék a középiskolát és álmaik lehessenek. Hallgattam őket a rádióban és összeszorult a szívem, hogy hát ezek meg milyen helyes gyerekek a rózsaszín kakastaréjuk meg egyéb skrupulusaikkal együtt. És sok helyen mégsem kellettek, nem akartak velük kínlódni, ők voltak a selejt. "Volt akit megvártunk."-mondja az igazgatónő-." Másfél év rehab után jött vissza, akkor már tisztán a herointól.Ma szociológus. " De hány ember legyintett volna, hogy csak egy drogos. Nem lesz az ilyenből semmi. De tényleg, milyenből is nem lesz semmi, és mi is az a semmi ami nem lesz. Ki a valami, vagy mindenki valaki?
Jó hír az integrációról. Kis késéssel, de végre hallottam az engem aggasztó kitételekről is. Az ezt vállaló tanárok magasabb bérezéséről és szakmai háttér megteremtéséről szóltak a hírek. Reménykedjünk, hogy a mostani válság nem húzza keresztbe a számításokat, mert integrálni kell, kéne, de jól kéne.

Nyugaton a helyzet változatlan.

Azzal a különbséggel, hogy most Bebe fekszik el és hörög. Tegnap már nem bírtam cérnával a szenvedését és az éjszakázást, no meg azért kezdtem aggódni, hogy az Ambroxolos kezelés netán kevés és ezért lázas. Elmentünk Laci dokihoz, mindenidők legsármosabb és leggyerekbarátabb orvosához. A megérzésem bejött, antibiotikumra fogták Bebét.
Hétfőn Máté visszatért az oviba. Reggel sírva kereste az udvaron a kettest. Nem éreztem nagy indíttatást arra, hogy ismét kihámozzam magamat a téli felszerelésemből azért a hiú reményért, hogy hátha a mágneses fa kettest keressük. Szóval betereltem az új autónkba Mátét, de egész úton azon törtem a fejem, milyen kettest keresett ennyire. Rájöttem. Általában eddig a másik autónkkal közlekedtünk, és a rendszámtáblánk kettessel kezdődik, mármint hátulról ahogy Máté szerint olvasni illik.